MedIQ

Bluelake blogján találtam ezt a videót, amin a térítéses képzésben résztvevő hallgatók beszélnek, promótálják egyetemünket (megjegyzem ők a bulifelelősök is egyben...). Érdemes a videót összehasonlítani a lenti, szülői változattal. :)




A web, sőt inkább a web 2.0 újításai a hipochonderek fellegvárát hozták létre. Számtalan site-on tünetek alapján tudhatjuk meg, milyen rejtélyes betegségben szenvedünk. Persze ezen oldalak hasznosak is lehetnek, ha megfelelően használják őket. Egy áttekintést szeretnék nyújtani arról, milyen tünetkeresőket találhatunk a weben.

Kezdjük mindjárt a legjobbal, MEDgle. Egy új szolgáltatásról van szó, melyen egy hatalmas képtáron kell kiválasztanunk, melyik testrészünkkel, szervünkkel van a probléma, majd egy bőséges listában tudunk böngészni és hozzáadni tüneteket a keresőhöz. Aztán beállítjuk hány évesek vagyunk, milyen neműek, és már mehet is a keresés. Annyi még az előnye, hogy a talált site-ok, orvosi oldalak minősítését a felhasználók végzik, így meg tudom ítélni, a többség egy-egy forrást mennyire talált hasznosnak.



A másik személyes kedvencem (úgy értem a leghasználhatóbb), a WebMD symptom checker szolgáltatása. Itt még kis kérdőívekkel is segít megtalálni a baj okát.



Nade van ilyen kis hazánkban is, persze messze nem ilyen interaktív formában, hanem a jó öreg web 1.0-ás elvekre építve. A Házipatika.com betegséglexikonnal büszkélkedhet.



Az Informed portálja Panasz-ok-teendő címen próbálja segíteni a gyógyulni vágyókat.

Az Origó Egészség pedig a legfontosabb betegségeket emeli ki és készít belőlük adatbázis.

Kérdéseim:

  1. Rákerestél-e már valaha betegségedre, tünetedre a neten?
  2. Ha igen, hol?
Addig is további olvasmányok:

Ha valaki azért olvassa el a posztot, mert arra vár választ, hogyan keresnek pénzt az orvosok, akkor ki kell ábrándítsam. Arról lesz szó, hogy keresnek az orvosok a neten. Hiszen a szükség gyakran úgy hozza, a neten kell választ találni egy pácienst érintő kérdésre és én nagyon boldog lennék, ha erre legalább a magyar orvosok nem a Google-féle keresőket használnák. Miért?

Mert a Google az internet egészét indexeli, márpedig nekem egy elhintett fórumbejegyzés vagy egy reklámoldal nem nyújt tól sok információt. Ezért egy orvosnak más megoldást kell keresnie.



Természetesen a PubMed a legelterjedtebb módszer, mely az orvostudomány különböző területeiről összesen kb. 16 millió publikáció között tud keresni. Viszont a PubMeden kívül vannak más keresők is. Egyet emelnék ki, ha már Magyarországról van szó: az orvosoknak.hu-t.

Az a különleges előnye, hogy a PubMedet is beleértve több tucatnyi forrásból keres. Csak néhány példa:

Fontosabb magyar források:Fontosabb nemzetközi források:
És még sok más válogatott forrásból. Megjegyzem, csak pecsétszámmal lehet regisztrálni.

Használjuk ki azokat az eszközöket, melyek megadatottak nekünk a web 2.0 világában.
Piros betűs, rövid posztos hétvégét tartok a Sciencerollon lassan egy tucatnyi poszttal.


Egyébként az ilyen "marketingfogások" szépen be szoktak jönni, így volt ez most is. Átléptem a negyedmilliós nézőszámot.
A mai Szonda műsorát 14:04 és 14:30 között hallgathatjátok meg a Kossuth Rádión a következő témákkal:

  • Egy francia professzor azon tűnődött, hogy milyen lesz a Homo Futurus, a jövő embere.
  • A Yale egyetem magyar származású kutatója szerint agyunk fejlődésének motorja egy olyan enzim, amely éhséget okoz. Ennek jelenléte tehát okosabbá tesz.
  • 120 millió ember nézte az Eurovíziós Dalfesztivált és rengetegen szavaztak. Egy angol kutató, aki évek óta helyesen tippeli meg a leendő győzteseket, azt állítja, hogy az országok közötti átszavazás, amely kialakítja a sorrendet, egyáltalán nem a dalok színvonalától, hanem a nemzetek közötti kapcsolatoktól függ. (ezt magyarázom már egy hete mindenkinek!)
  • Attoszekundumnak nevezik a másodperc 10 -18-on, vagyis ezertrilliomod részét. A most akadémikussá választott Krausz Ferenc és német kutatócsoportja olyan eljárást fejlesztett ki, amellyel megfigyelhető az elektronok ilyen, hihetetlenül rövid idő alatt való változása.
  • Olasz genetikusok azt állítják, hogy végre rájöttek, hogy honnan is származnak a rejtélyes etruszkok.
Megint elképesztően érdekes témák! Hogy válogatják ki ezeket vajon?
Van Dusen elektronikus médiával és számítástechnikával foglalkozik. Olyan műszer kifejlesztésében játszott kulcsszerepet, mely lehetővé teszi, hogy a súlyos neurológiai betegségekkel küzdők is zenélhessenek. A műszer a fej mozgását követi, és akár duettet is lehet játszani vele.

A Medgadget cikke szerint a gyerekek hatalmas kedvvel játszottak; egy gyermek közel egy órán keresztül annak ellenére, hogy nagyon nehéz volt felemelnie a fejét.


Az angol orvosi blogvilág az elmúlt napokban nagy károkat szenvedett el. Elvesztettük Flea-t, az anonim, kivételes stílusban író gyerekorvost; Fat Doctort és  Neonatal Docot is. Mind kiváló tagjai voltak a blogoszférának.

Flea ellen per indult és valószínűleg az ügyészek felfedték a blogger kilétét. Fat Doctor is bajba került, ezért már csak meghívóval lehet olvasni a blogját. Neonatal Docot pedig megfenyegették.

Az anonim orvosi bloggolás veszélyes, hiszen mennyire alapozhat a blogger szavaira az olvasó. Én mindig vállaltam nevem, mégis most a HONcode-ért folyamodtam, hogy biztosítsam angol olvasóimat blogom szavahihetősége és személyem hitelessége felől is.

Mi a helyzet kis hazánkban? Keszthelyi Gyula mindig is vállalta a nevét, Dubecz Attila is felfedte kilétét. De a lata.blog.hu vagy a Cogito ergo sum szerzői már nem vállalkoznak rá. Vagy nem érdekli őket, vagy félnek, problémájuk akadhat a blogolásból.

Aki nem akar perbe keveredni posztjai miatt (például ha eseteket ír le), akkor azoknak a HIPAA, egy 96-os amerikai törvény 18 pontját kell betartaniuk. Így egy esetleges perben, fogást nemigen lehet találni rajtuk. A 18 pont közé olyanok kerültek be, minthogy nem említheti a blogger a páciens telefonszámát, nevét, TAj számát, lakóhelyét, stb.

Tudtok Magyarországon hasonló szabályozásról?  Vajon meddig kell várnunk az első magyar orvosblogger perig? Az USA-ban már folynak ilyenek, mint látjuk.

Tegnap az angol blogom, a Scienceroll.com fél éves lett, így megemlékeztem a legjobb-legfurcsább posztjaimról és arról, mennyien láttak, olvastak. Elmondhatatlan élmény volt eddig is angol blogot készíteni, részese lenni egy fantasztikus és nagy közösségnek, ahol minden nap meg kell küzdeni az olvasókért. Olyan lehetőségekhez jutottam, amiket a Scienceroll nélkül álmodni sem tudtam volna. TV, rádió, újság, szaklapok, rengeteg ember és külföldi kapcsolatok. Ami pedig még így előljáróban a legfontosabb, megtanultam, hogy nincsenek földrajzi korlátok és kapcsolati határok.

Néhány szám az elmúlt 6 hónapomról a Sciencerollon:

Ennyiszer láttak: 251,749

Legjobb napom: 118,370

Ennyi posztot írtam: 281

Ennyi hozzászólást kaptam: 1,040

Az Akismet 10,807 spam kommenttől mentett meg.

57 címkét használtam.

 
Íme egy kis posztgyűjtemény:


A MedIQ és a Scienceroll egészen máshogy működik, de remélem, legalább valamelyikben találtok hasznos olvasnivalót.
Így nehéz nem "doppingolni". Miért mondom ezt? Mert a bemutatásra kerülő fiatalembert nem engedik rajthoz állni Pekingben 2008-ban, mindván doppingol, hiszen szénszálas lábai vannak, ami mint fejlett technológia, túlzott előnyt biztosítana neki a többi versenyzővel szemben.



Persze megjegyzendő, hogy ezen műlábak nélkül nehéz lenne versenyeznie, úgyhogy biztosan logikus a versenybizottság gondolkodása.

Oscar Pistorius egy dél-afrikai sprinter, aki 100m-en 10.91 másodpercet fut (évekig atletizáltam, de sose futottam ennyit), 200m-en 21.58 másodpercet! Az is igaz, ezzel Olimpiára bekerülni nem gyerekjáték, de mégsem lehetetlen.

A kulcskérdés: a műlábak kiegyenlítik gyerekként lábai elvesztéséből adódó hátrányát, vagy előnyt nyújtanak neki társaival szemben?

Mindenesetre azok, akik nem érzik át ennek a fiatalembernek a teljesítményét, nézzék meg az Over There (azt hiszem, nálunk Irakként fut) című sorozat 3-6. részét.
süti beállítások módosítása