Évek óta használom a Twittert stratégiával, komoly tervezésekkel. A napokban léptem át a 10 000-es követőszámot. Összeszedtem, nagyvonalakban mire használom számtalan más apróbb példán kívül. Évek óta benne vagyok a Klout által értékelt top 25 Twittelő orvos listájában globálisan, egyetlen európaiként.

1) Crowdsourcing: Sokszor van nagyon specifikus kérdésem legyen szó klinikai problémáról vagy online kommunikációt érintő dologról. Mi a teendő, ha nem tudom, ki tudja a választ a kérdésemre? Egy olyan közösségbe dobom be azt, amit évek óta építek, akiknek a többségével személyes vagy bizalmi kapcsolatom van. Tapasztalatom szerint néhány perc alatt választ kapok bármilyen kérdésem is van. Egyszer még diagnózis megtalálásában is segített a közösség. Így lettem az Al Jazeera élő interjújában Dr. Twitter.

2) Hírszűrés: Okkal válogatom úgy a network-ömet, ahogy. Ha ránézek az aznapi Twitter hírfolyamomra, nagy valószínűséggel minden olyan hírt látni fogok, ami azon a napon fontos volt. Mintegy zajszűrőként működik a közösség számomra. Nem azért, mert közösség, hanem mert kézzel válogattam ki mindenkit benne.

3) Hírmegosztás: Magam is sokat twittelek, megosztok híreket, érdekességeket, hiszen hogyan várhatnám el a közösségtől, hogy szűrjön nekem, ha én nem teszem?

4) Kapcsolatbalépés: A konferenciaszervezőkkel vagy szaklapok szerkesztőivel még mindig így a legegyszerűbb kapcsolatba lépni. Az e-mailnél is egyszerűbb, mert gyorsabb. 

5) Visszajelzést kapni: Sok projekten dolgozom és szeretek hasonszőrű emberektől véleményt, tanácsot kapni. A Twitter ennek tökéletes platformja.

Meglátjuk, hogy ez a fajta felhasználás hogyan fog alakulni a következő években.

A szepsis, vagy vérmérgezés, amikor is a fertőző ágens a teljes véráramon keresztül a szervezet egészét fertőzi, az USA-ban több százezer embert érint évente. Az ezzel kapcsolatos teendők, orvosi információk elsajátítása kiemelkedik számos betegség közül is. A Stanford Egyetem egy játékos megközelítéssel igyekszik ezeket az információkat minden hallgatóhoz minél megjegyezhetőbb formában eljuttatni.

Ezért jött létre a Septris, egy játék mobilaklamazásra, melyben virtuális betegek esetein tudunk keresztüljutni és pontokat szerezni közben a jó válaszok után. Sőt még a továbbképzésben felhasználható kreditpont is jár érte.

Zseniális ötlet, jó kivitelezés és egy fontos kérdés máris többekhez jut el.

A jelenség, miszerint élőben Twitterezni az operáló csapat egyik tagjának nagy sikert hozhat a kórháznak, nem új, hiszen évekkel ezelőtt az amerikai Henry Ford Hospital egyik rezidense már twittelt (a beteg, a kórház és a csapat engedélyével természetesen) a műtét közben oktatási célzattal.

Most a Houston’s Memorial Hermann Northwest Hospital szívsebész csapata végzett el egy dupla koronária bypass műtétet és az operáló sebész egyik kollégája twittelt élőben, amit becslések szerint több mint 200 000-en néztek végig. 

Szerintem egy ilyen élő "oktatás" több félnek is hasznos lehet, a betegnek, aki hamarosan hasonló műtéten fog átesni, kollégáknak a szakmai eszmecsere miatt és a kórháznak is a rengeteg új követő (az USA-ban potenciális vevő) miatt. Közben a sebész fejére erősített kamerával fényképeket is posztoltak, illetve videók is készültek, egy egész playlist. Itt még az előkészületek (itt pedig durvább videók magáról a műtétről erősebb idegzetűeknek):

Melyik kórház lesz hazánkban az első, aki mer egy ilyet lépni, vagy más oldalról kérdezve, mikor lesz annyira használható a Twitter magyar nyelven egészségügyi célokra, hogy egy ilyet megérjen megszervezni?

Az evidence based medicina elve határozza meg az orvostudományt, azaz olyan kezeléseket alkalmazunk és úgy alkotunk diagnózist, hogy az az elérhető szakmai bizonyítékok alapján a lehető legmegfelelőbb legyen. Ez az elv a közösségi médiában is alkalmazandó.

Egy példa a múltból. A Google Flu Trends segítségével próbálták megjósolni, mikor lesz járvány az egyes amerikai államokban, ugyanis az emberek általában rákerestek betegségük tüneteire, ezzel mintegy összekötve az influenza kereséseket és magát a járványt. Egy washingtoni tanulmány viszont kimutatta, hogy nem hasznosabb a hagyományos népegészségügyi módszereknél, azaz színes, web 2.0-es, stb., de az orvoslásban haszontalan.

Egy új példa pedig az iPad-del kapcsolatos. Egy amerikai tanulmány szerint a radiológusoknak kétszer annyi időt vett igénybe a TBC diagnózisa, ha iPad2-t használtak a sima LCD monitorral szemben. Trendi és designos, de ilyen felhasználásra haszontalan.

Számos ilyen jellegű kutatásra számíthatunk a következő években.

Az elmúlt hónapok egyik buzzword aspiránsa lett a crowdsourcing, pedig nagyon fontos jelenségről van szó. Adott egy klinikai kérdés, amire nem találsz választ. Ilyenkor lehet vakon az internethez fordulni, de érdemesebb egy olyan hálózathoz, közösséghez, amit hosszú ideje építesz, az ott lévőkkel szakmai kapcsolatod van és bizalmi viszony is kialakult. Így ha nem is kapsz közvetlenül választ a kérdésedre, tudod, hogy megfelelő embereknek lesz továbbítva. 

Használtam már a Twitter követőimet diagnózis megtalálására, de most egy anyuka kért segítséget. Mégpedig egy svéd divatblogger írta meg a fia történetét, akinek a jobb szeme mögött állandó (szó szerint állandó) fájdalma van és nem találnak megoldást a problémára. 

A Twitter közösségemet megpróbálom ráállítani a kérdésre és betegekkel, orvosokkal, orvosi könyvtárosokkal, stb. megpróbálunk választ találni. Felfoghatjuk ezt egy kísérletnek, amiben a közösségi média orvosi crowdsourcing lehetőségeit, határait szeretném felfedezni.

 Kiváló így a hétfői kezdésre. 

 Egy nagyszerű kezdeményezésbe kaptam személyesen betekintést a minap a Semmelweis Egyetemen. Az EDINA egy olyan online rendszer, mely direkt evési rendellenességekkel küzdők számára jött létre, hogy egy privát platformon támogatást nyújtson és közösségként is funkcionáljon. Az eredményekből pedig szakmai publikációt írnak. Az EDINA sikere azon múlik, hogy minél többen csatlakoznak hozzá olyanok, akik valamilyen evési rendellenességgel küzdenek. Részletek itt és lent is:

Jay Parkinson volt az első háziorvos, akinek kifejezetten online része is volt a praxisának, azaz egy első személyes találkozó után online is kapcsolatba lehetett lépni vele. Később elhagyta ezt a céget és tanácsadó vállalkozásba kezdett. Szeptemberben találkoztam vele a Stanford Egyetemen és kérdeztem, hogy min dolgozik, azt mondta, annyit árulhat el, hogy Sherpaa. 

Most pedig elindult a Sherpaa hivatalos oldala. Nézzük, mi történik, ha elvágom a kezem és  a Sherpaa-hoz fordulok.

• Felhívom a személyes orvosomat
• Megkérnek, hogy fotózzam le a vágást és küldjem el nekik
• Ránéznek és kiderül, hogy nincs szükség olyan sürgősségi beavatkozásra, amivel kórházba kell mennem
• Bejelentenek a plasztikai sebészükhöz, akivel 1 órán belül találkozhatok

Az eredmény szerintük:

• A sherpaa  nélkül a sürgősségi ellátás ára $4000 és 8 óra alatt kapok ellátást
• A sherpaa-val $1000 és fél óra

Egyértelmű, hogy egy biztosítók által uralt egészségügyi rendszerről beszélünk (nagyon durva egy vágás ellátásáért a 4000 dollár - kb. 870 000 Ft!!!), ott viszont költségcsökkentést ígérnek. A nagy kérdés, hogy ez a profit alapú egészségügyi rendszer milyen szemmel fogja nézni a sherpaa-kat.

Egy ideje már gyűlnek a táramban azok a linkek, melyek az elsősegélynyújtás webes megjelenéseit, lehetőségeit mutatják be.

Mindenekelőtt íme a felhívás az Országos Elsősegély-ismereti Versenyre!

Kigyűjtöttük a sürgősségi orvoslás legjobb webes forrásait a blogoktól a közösségi oldalakon át a Youtube csatornákig.

Egy érdekesség, hogy a londoni mentők Twitteren mutatják be egy-egy munkanapjukat élőben, hogy megmutassák az emberi oldalát is ennek a szép hivatásnak.

Van nekünk elsősegélyről szóló blogunk.

Aztán nemrég bizony rekordkísérlet zajlott, 55 órán keresztül élesztettek újra és mutatták be a jó technikát.