Az orvosi szakmában különösen nehéz és fontos naprakészen maradni. Erre jelentene alternatívát az RSS használata, de van ennél egyszerűbb megoldás is, méghozzá a lehető legegyszerűbben használható orvosi hírkövető, mely csak válogatott forrásokban keres és néhány kattintással személyre szabhatjuk. A legújabb téma, amit lefed a PeRSSonalized Medicine, a fül-orr-gégészet, aminek összeállításában Dr. Horváth Tamás, az ENTHouse alapítója rengeteget segített. 

Mitől egyedi a PeRSSonalized Medicine?

• Van szakterületenként és betegségenént is több szekció.
• Személyre lehet szabni a hírkövetőt, így mintegy egyedi orvosi lapot lehet készíteni.
• Lehet keresni az adatbázisban, azaz egy orvosi szempontból válogatott hálózatban.
• A Pubmed orvosi kereső legújabb cikkeit is megkaphatjuk egy helyen, így nem kell visszajárni a Pubmedre és újra és újra beírni kedvenc keresőszavunkat.
• Közösségi projekt, mivel rengeteg, jobbnál jobb forrást kapok az olvasóktól, azokat átnézem és bekerülhetnek az adatbázisba.

Magyarul is elérhetők magyar orvosi források:

A hét képe díjat kétségtelenül a lenti ábra érdemelte ki, ugyanis részletesen mutatja be 3 fertőző betegség útját a világban jelezve a kiindulási pontot és azt is, mikor hová ért el a járvány. 3 kórképet látunk rajta, a maláriát, feketehimlőt és a leprát. Ebből például megtudhatjuk, hogy

• 2005-ben még volt Romániában lepra-kolónia, méghozzá az utolsó európai
• Afrikában minden 30. másodpercben meghal egy gyermek maláriában
• Nagy Sándor hada juttatta el a leprát nyugatra.

Katt a képre a nagyobb felbontásért:

(Forrás: Haisam Hussein)

Most, hogy évek óta blogolok, van szerencsém évről évre megfigyelni, hogy feltűnően megnő Karácsony környékén az olyan hirdetések, bejegyzések száma, melyek ún. orvosi kártyákat reklámoznak. Az alapelv az, ha baleset ér, honnan tudja meg a téged kezelő egészségügyi személyzet, hogy van-e allergiád, milyen betegségeid voltak, vagy milyen gyógyszereket szedsz.

A 911 Medical ID kártyán, mely elfér a pénztárcánkban, mindez rajta van és USB-n keresztül bárki hozzá is férhet ezekhez az információkhoz.

Történt december 2-án az oroszországi Saratov városában, hogy Ivan Peregorodiev, egy 22 éves orvostanhallgató és blogger arról írt blogjában, hogy egy friss boncolás szerint tüdőpestis pusztít a városban, és nem a H1N1 felel 17 lakos haláláért. Másnap a hatóságok letartóztatták, mivel hamis információkat terjesztett miszerint a fertőzés miatt helikopterekről szórnak a városra fertőtlenítőszert, ezt pedig egyenesen terrorista cselekménynek tartották.

Még a város kormányzója is visszatért külföldi útjáról, hogy megnyugtassa a kedélyeket. Non-profit szervezetek közben kampányt indítottak letartóztatása ellen, mondván a blogján leírtakkal csak a szólásszabadsághoz kötődő jogait gyakorolta. 4-én végül kiengedték, de továbbra is gyanúsítják a terrorizmussal kapcsolatos cselekmény elkövetéséért.

A kérdés itt kétoldalú. Megtehette-e, hogy nem egészen megalapozott információkat terjesszen egy sokakat érintő betegséggel kapcsolatban? Illetve az a megfelelő reakció, hogy letartóztatják egy blogbejegyzésben írottakért? 

(Forrás: Boing Boing)

Gondolom sokan emlékeznek még a Breathe című zenei csodára, melyet amerikai orvosok alkottak, sőt már lemezt is adtak ki azóta. 

A Mayo Klinikán készült videóról is írtam:

Nos vannak azért más "remekművek" is. Jó szemezgetést:  

A hétvégén arról írtam, milyen veszélyei lehetnek annak, ha egy orvos vagy medikus személyes információkat oszt meg közösségi oldalakon és a betegek ezeket felhasználják különböző célokra. Példám a következő volt:

Egyrészt nem tanácsos online diagnosztizálni, másrészt orvosi értelemben a felelősség kérdése minden ilyen beszélgetéskor felmerül. Példaként hozza fel a cikk annak a doktornőnek az esetét, akit randira hívott betege a műtét után. Miután a doktornő nemet mondott, a beteg virágokat küldözgetett neki, mivel kedvenc virágát és címét is megtalálta az orvos Facebook oldalán. Egy medikusnak, orvosnak különösen vigyáznia kell arra, mit oszt meg magáról online.

Elemeztem a problémát több szemszögből is, de a végén arra tértem ki, jó lenne, ha Keserű Imre, a JogIQ bloggere is hozzászólna a témához. Tegnap meg is tette:

Az év elején pedig egy nagyon jó cikk jelent meg arról, amit egy Facebookot használónak mindenképpen tudnia kell az adatvédelmi beállításokról, az allfacebook.com oldalon, ami a következő beállításokat tanácsolja:

• használjuk a listakészítés funkciót;

• állítsuk be a keresési láthatóságot;

• állítsuk be, hogy a keresőmotorok ne indexeljék a profilunkat;

• adatlap hozzáférhetőségének beállítása;

• fotóalbumaink láthatóságának beállítása;

• Facebookon belüli tevékenységek beállítása;

• kapcsolati információk beállítása;

A végére egy tutorial videó a beállításokról:

A Wired magazin olyan sorozatot szerkeszt már hónapok óta, ahol egyedi módon tekinthetünk be híres kutatók életébe. A legutóbbi alany Martin Chalfie, aki a 2008-as kémiai Nobel-díjat kapta meg megosztva  „a zöld fluoreszcens fehérje (green fluorescent protein, GFP) felfedezéséért”. Most beengedte munkahelyére a Wired szerkesztőségét, akik zoomolható fényképen keresztül mutatják be egy ismert kutató munkaasztalát (bench-ét), sőt azt is megtudhatjuk, mire használja előadásain a jobb oldalon látható faragott fabotot. 

A sorozat többi tagját itt lehet megtekinteni.

A Mikulás hozta:

Az E-Health Europe oldalán jelent meg cikk arról, mi történik akkor, amikor betegek keresik meg a népszerű közösségi oldalakon az orvosukat vagy általuk személyesen nem ismert orvosokat. Sok orvos azért válaszol ilyenkor, mert illetlennek gondolná, ha nem írna vissza semmit, de a Medical Defence Union jogi tanácsadója teljesen helytelennek tartja, ha interakcióba lép orvos betegével közösségi oldalakon keresztül. Ennek több oka is van.

Egyrészt nem tanácsos online diagnosztizálni, másrészt orvosi értelemben a felelősség kérdése minden ilyen beszélgetéskor felmerül. Példaként hozza fel a cikk annak a doktornőnek az esetét, akit randira hívott betege a műtét után. Miután a doktornő nemet mondott, a beteg virágokat küldözgetett neki, mivel kedvenc virágát és címét is megtalálta az orvos Facebook oldalán. Egy medikusnak, orvosnak különösen vigyáznia kell arra, mit oszt meg magáról online.

Megoldás? E-mail, melynek végén ott található a jogi leírás, magyarázat, melyben az orvos jelzi, nem ad orvosi tanácsot, legfeljebb információkat oszt meg. Ezt pedig az e-mail megírásával a beteg is tudomásul veszi.

Mióta végeztem az egyetemen, egyre többször kapok orvosi témájú kéréseket, kérdéseket leginkább az IwIw-en. Ilyenkor a legtöbb amit tehetek, hogy olyan megbízható orvosi információs anyagokat osztok meg a kérdezőkkel, amik segítséget nyújthatnak, de én magam tanácsot sohasem adnék.

A világ első online orvosa, Jay Parkinson, aki betegeivel netes eszközökkel érintkezik, is először élőben ismeri meg a beteget, megvizsgálja és később a kommunikáció meggyorsítására használja az üzenetküldő szolgáltatásokat, de nem a diagnózis megalkotására.

Ma az interneten nem lehet elbújni, sőt. Ez pedig tipikusan olyan terület, ahol jó lenne, ha Keserű Imre, a JogIQ bloggere is elmondaná véleményét.

A Debreceni Egyetemen másfél éve folyó kurzusomon (Internet az orvoslásban) több előadáson is ezzel a témával foglalkozok. Aki szeretne többet hallani erről, februárban indul a negyedik szemeszter, ezúttal angol nyelven.

Nagy örömömre szolgál bejelenteni, hogy a MedIQ blog megszerezte a HONcode akkreditációt, első magyar ovosi blogként. A Health on the Net Foundation (HONcode) egy svájci non-profit szervezet, mely ellenőrzi és akkreditálja az orvosi tartalmú weboldalakat minőségű szempontból. A folyamat nem ritkán több hónapot vesz igénybe.

A blog oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt itt ellenőrizheti.

Horváth Tamás barátom is megszerezte az akkreditációt az ENT House blogjának.