Az elmúlt hónapokat ennek a témának szenteltem és egyre többször látom felbukkanni a címben feltett kérdést. Azt szeretném példákon keresztül bemutatni, hogy mit jelent a személyre szabott orvoslás és mennyiben fogja ez megváltoztatni a közeljövő orvostudományát.
Kezdjük mindjárt egy gyakorlati példával. Azoknak, akik szívinfarktuson esnek át, Syncumart kell szedniük, hogy megakadályozzák további érelzáródási események bekövetkeztét. A Syncumar egy véralvadásgátló, nevezik vérhígítónak is. Az a feladata, hogy a K-vitamin anyagcseréjét gátolja, márpedig a K-vitamin szükséges a véralvadási faktorok működéséhez. Leegyszerűsítve, ha tehát hat a Syncumar, akkor csökken a véralvadási hatékonyság a szervezetben, így kisebb eséllyel záródnak el erek.
A Syncumar lebontásában alapvetően két génnek a terméke vesz részt. Ha a páciens a CYP2C9 és a VKORC1 gének bizonyos variánsaival rendelkezik, akkor lassabban bontja le a szert, illetve érzékenyebb a hatására, így kisebb dózist kell alkalmazni nála. A Syncumar nem megfelelő dózisából következő mellékhatásoknak csak az USA-ban évi 43000 sürgősségi beavatkozás az eredménye. Márpedig a dózis beállítása napjainkban úgy történik, hogy az orvos egy általában alkalmazott dózist ír fel a páciensnek, aztán azt egy laboratóriumi érték (az ún. INR 2 és 3 között tartásával) alapján változtatja, míg meg nem találja a helyes mennyiséget.
Egy lehetséges ritka mellékhatás, az ún. kumarinnekrózis, a bőr egy területének elhalása.
Az amerikai gyógyszerügynökség (FDA) augusztus óta kötelezi az orvosokat arra, hogy e két gén variánsainak gyors elemzésével olyan dózist alkalmazzanak pácienseiknél, mely a páciens genetikai kódja alapján számára a legpontosabb. Tehát nem olyan terápiát kapnak, mely általában a populáció többi tagjának is megfelelő szokott lenni, hanem ami az adott páciens számára a leghasznosabb.
Mindez nem azért történt eddig úgy, ahogy, mert az orvosok nem tudják a dolgukat, vagy mert a Syncumar a legveszélyesebb gyógyszer a világon, hanem mert nem állt ez az eszköz az orvosok rendelkezésére és nem tudták ezáltal a páciens számára legjobb dózist beállítani.
De mondok még egy példát. Az onkológia fokozottan fogja tudni kihasználni a személyre szabottság előnyeit. Azon mellrákos pácienseknek, akiknél egy genetikai teszt kimutatja a HER-2 nevű gén termékének túltermelődését, Herceptint lehet adni, mely kötődik ezen gén termékéhez és felére csökkenti a betegségbe való visszaesés valószínűségét. Viszont akik nem rendelkeznek a HER-2 gén többszörös változatával, azoknál a Herceptin hatástalan, márpedig havi dózisa üti a fél millió Ft-ot.
A HER2 nevű dimer, azaz kettős fehérje a bal oldalon. A jobb oldalon kötődik hozzá a Herceptin és megakadályozza annak sejtburjánzást elősegítő hatását.
A személyre szabott orvoslás azt jelenti, hogy az orvos, a gyógyszerész, és más egészségügyi ellátók a páciens orvosi, családi adatai és a genetikai jellemzői alapján személyre szabott terápiás tervet hoznak létre.
Az elnevezés, mondhatná bárki, nem szerencsés, mert ma is személyre szabott terápia zajlik, hiszen orvosunk velünk foglalkozik kezelésünknél, de a gyógyszereink hatalmas többsége nem számunkra készült, illetve azok dózisait nem a mi genetikai kódunk alapján állítják be, hanem egy általában használt dózist kapunk.
Ebből a szempontból, a jövőben minden orvos személyre szabott orvos lesz. Hogy miért és hogy mi szükséges ehhez, illetve milyen kérdéseket vet ez fel, azzal a következő posztokban foglalkozom.
Addig is további olvasmány:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dendrimer · http://dendrimer.blog.hu 2007.10.03. 07:08:13
Innen már csak fél lépés, hogy a bevezetni szándékozott magán egészségbiztosítók hozzáférjenek az egyéni genetikei térképekhez és az alapján szabják meg a biztosítási díjat.
Nagyon szép a tudomány, csak közben a realitásokat sem kellene szem elől téveszteni, mert a végén csak nyomorúságot okoz a hatalmas tudásunk.
Meskó Berci · http://mediq.blog.hu/ 2007.10.03. 07:13:36
Egyébként, ha a tudomány tud adni valamit az emberiségnek, de azt bizonyos rétegek rossz célokra fogják felhasználni, az nem a tudomány hibája. Ennek ellenére, már most mindent megtesznek az ezzel foglalkozó társaságok, cégek, hogy genetikai adat egy páciensről semmilyen formában ne juthasson ki.
dendrimer · http://dendrimer.blog.hu 2007.10.03. 07:53:17
Úgy gondolom, van egy pont, ami nem szabad túllépni, bármennyire csábító tudományosan. Persze azt is lehet mondani, hogy jobb hivatalosan is megtenni ezt a lépést és megismerni az adott tudományos eredmény potenciális következményeit, mert hát valahol valakik titokban úgyis megcsinálják.
Azért a tudomány felelősségét ne söpörjük félre. Az emberi természetről felesleges illúziókat ringatni. Lehet, hogy első látásra nem a tudomány hibája, de néha olyan ez, mintha az (ön)gyilkosjelölt kezébe adnánk a kést és utána azt mondanánk, hogy nem a mi hibánk, hogy használta.
Nehéz etikai-törvényalkotási kérdés ez.
Meskó Berci · http://mediq.blog.hu/ 2007.10.03. 08:04:55
SirMook · http://akciospotencial.blog.hu/ 2007.10.03. 08:24:55
dendrimer · http://dendrimer.blog.hu 2007.10.03. 08:52:13
A saját maga által kiváltott kihívások kapcsán eszembe jutnak olyan fogalmak, mint hiúság, kapzsiság, irígység, bosszúvágy.
Ezektől a kutatók sem mentesek, még kevésbé az őket pénzelők jórésze. Az ilyen "kihívásoknak", motivációknak való megfelelés vajon milyen következményekkel jár?
mildi 2007.10.03. 19:48:51
ha tudnám a saját genetikámat, akkor talán célirányosan kereshetnék fájdalomcsillapítót az állandó fejfájásomra, nem dobnék ki súlyos ezreseket a "kisérletezésre"
nita · http://freeyourmind.blog.hu 2007.10.04. 17:52:48
TLR4 2007.10.05. 07:27:16
dendrimer · http://dendrimer.blog.hu 2007.10.06. 12:13:43
Kedvenc C. Ventered épp műbacit bütyköl. (Egész pontosan műgenomot)
www.guardian.co.uk/science/2007/oct/06/genetics.climatechange