MedIQ

A sürgősségi orvoslásban hatalmas mennyiségű blogot, híroldalt, Twitterezőt, közösséget lehet találni, de ezek közül kiválasztani az orvosilag is ellenőrzött, minőségi forrásokat kész művészet. A Webicina oldal most publikálta az Emergency Medicine and Web 2.0 gyűjteményt, mely ezt a problémát igyekszik feloldani. Remélem, Heinrich Károly bloggertársam is hasznosnak találja majd.

Ha pedig dinamikusan is követni szerenté valaki ezeket a válogatott forrásokat egy személyre szabható és egyszerűen használható környezetben, íme a PeRSSonalized Emergency Medicine.

Több éve írok olyan eszközökről, elvekről, amik orvosok munkáját tehetik egyszerűbbé, gyorsabbá, többek között. Viszont sokszor kapok olyan kérdést, hogy hogyan kell viselkednie egy orvosnak a weben, felveheti-e betegét IwIw-en, stb. A kurzusomon külön előadást szentelek a témának és nagy örömmel tapasztaltam, hogy mások is behatóan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Keely Kolmes pszichológus külön irányelv-gyűjteményt szedett össze a saját tapasztalatai alapján, íme:

  • Beteget közösségi oldalon (Iwiw, Facebook, LinkedIn) ismerősnek felvenni: NEM
  • Követés: Keely azt sem engedi, hogy a praxisának létrehozott Facebook oldalán betegei rajongóként (fan) jelölhessék be magukat, ugyanis etikai gondokat lát e téren. Google Readeren sem követi betegeit.
  • Twitter: Ha egy betege követni kezdi, megbeszélik ezt a következő kezelésen. Szerinte privátabb formája a követésnek, ha a Twitter stream-jének RSS-ét kezdi követni. Ő pedig nem követ vissza.
  • Kapcsolat: Facebookon, Twitteren betegei ne küldjenek üzenetet, a telefont tekinti az elsődleges, az e-mailt a másodlagos formának.
  • Vélemény: Rengeteg oldalon lehet véleményt megosztani egy praxisról, ő viszont erről soha nem beszél betegével és soha nem fog ezekre válaszolni, hozzászólni.
  • E-mail: Ő inkább csak a találkozók megváltozatására használja, a kezelés részleteinek megbeszélésére nem, ugyanis nem biztonságos.

Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy minden praxisnak, orvosnak saját irányelvekkel kell rendelkezniük, merthogy mindenki a maga tapasztalatai alapján alakítja ki ezeket. Persze egy alap guideline hasznos lenne. Dolgozunk rajta.

A FlowingData az egyik kedvenc blogom, mely a különböző adatformák vizualizációjával foglalkozik. Legutóbb az adatok jövőjéről írt és az alábbi szituációt akár egy kórházban is el tudnám képzelni. Találkozunk az orvossal és látjuk, hány hasonló műtétet végzett idén, milyen sikeraránnyal, azt is látjuk, maga a kórház milyen eredményeket tud felmutatni, azaz sok olyan információhoz jutnánk, mely segítene a megfelelő döntés meghoztalában. Ezt hívják transzparens egészségügynek.

A Microsoft így látja a 2019-es évet ilyen szempontból: 

A képen látható adatmegjelenítésről beszél TED előadásában John Underkoffler is: 

Andrew Holtz az első online orvosi televíziós csatorna arca és egyben író is, aki legutóbb azt a kérdést feszegette, mennyibe kerülhet egy-egy epizódban House ügyködése beleértve a diagnosztikai eljárásokat és kezeléseket is. Nem hasraütésre állapította meg az árakat, hanem körbetelefonálta az amerikai egészségügyi biztosítókat, de még így is gyakran csak becsléseket kapott.

A 6. évad 9. részét vette górcső alá:

  • Májbiopszia: 8-11000 $
  • MRI: pár száz dollár
  • A beteg lépszigeteinek eltávolítása: 140000-200000 $
  • Agyszélhűdés (stroke) ellátása: 60000 $
  • Gyógyszertúladagolás ellátása: 50000 $
  • Ataxia (izomkordináció zavara) ellátása: 40000 $

 

Ez közel 300000 $ (70 millió Ft) mindössze 43 perc alatt. Persze House csak egy sorozat és egyébként is általában hozzá már csak a legritkább, legnehezebb esetek kerülnek és a történet is bele van sűrítve az epizódokba, de jól jellemzi ez az amerikai egészségügyi rendszer elképesztő költségét.

További olvasmány:

A híres Quantified Self projekt lényege, hogy olyan emberek gyűlnek össze időről időre, akik valamilyen egészségügyi gonddal küzdenek, de hajlandók számszerűsíteni ilyen paramétereiket. Például alvászavarosok feljegyzik, mikor mennyit, hogyan aludtak, mennyi volt a pulzusuk közben, mit ettek előtte, azaz mindent, aminek szerepe lehet az alvás javításában. Az adatok vizualizációja ugyanis elvezethet a megoldáshoz, mivel egyszerűen jeleníti meg a bonyolult és gyakran a számításból kihagyott folyamatokat.

Juhan Sonin is hasonló gondolkozással hozta létre képeit, melyek fontos egészségügyi paramétereket jelenítenek meg. Katt a képre az eredetiért. Bemutatja, az évek során hogyan változott a vércukorszintje, derékátmérője, súlya, stb. Ha valaki ezután ránéz az éveket reprezentáló képekre, elég tiszta képet kap arról, milyen irányba romlik/változik az egészségi állapota.

Ha valaki készített már ilyet, szívesen látnánk a blogon.

Röviden annyit, hogy a tudományos lapoknak valami hasonló stratégiát kellene magukévá tenni, mint amit a Journal of Allergy and Clinical Immunology követ.

  • Makulátlan minőségű RSS csatorna (bármilyen viccesen hangzik, higgyétek el, nagy szó ez a tudományos lapoknál)
  • Facebook oldal, ahol kedvet csinálnak a cikkekhez
  • Twitter oldal
  • Blog, mely mintegy journal club működik
  • Podcastek

És mielőtt bárki azt mondaná, hogy könnyű ezt egy kis lapnak véghezvinnie, az említett lap az Amerikai Allergia, Asztma és Immunológiai Akadémia lapja, melynek impakt faktora 9.773.

A PeRSSonalized Medicine a legegyszerűbben használható hírkövető, mely a web 2.0 válogatott orvosi forrásait is bemutatja. Immáron 50 témát fed le és 8 nyelven érhető el, köztük magyarul is. A legújabb pedig az olasz változat. Olasz orvosok és elektronikus egészségügy szakértők segítettek a létrehozásában, hogy ne csak olasz nyelven szóljon a platform maga, de a források is a legjobb olasz orvosi források legyenek. 

A következő nyelvek: lengyel, görög és japán. A koreai, cseh, szlovák, belga, svéd és dán verziókon még dolgozunk.

A PeRSSonalized Medicine nem igényel regisztrációt, így is megjegyzi a beállításainkat, lehet benne keresni, személyre szabni vagy akár a Pubmed orvosi keresőkifejezéseit integrálni.

süti beállítások módosítása