Michael Moore a Fahrenheit 9/11 után megint nagy fába vágta fejszéjét, az amerikai egészségügyet vette górcső alá Sicko című filmjében. A film két hónapja megy a mozikban és csak az USA-ban közel 5 millió dollár nyereséget termelt. Megmozgatta a teljes angol orvosi blogoszférát. Elemzések és kritikák tucatjai jelentek meg napok alatt. A hivatalos trailer:



A történetről annyit, hogy az egészségügyi biztosítók tevékenységét elemzi riportok, egyéni történetek alapján. Így derülhet fény arra, kiket, milyen okból utasított vissza a biztosítója, mondván túlzottan elhízott vagy magas ahhoz, hogy megfelelő biztosítást kapjon. Előkerített Moore egy Nixon elnöktől származó hanganyagot is, melyben egyetértenek a tárgyaló felek, hogy a nyereség alapú egészségügyi ellátás hasznos dolog.

Külföldi (kanadai, francia és brit) példákon keresztül kritizálja az amerikai rendszert. Azt is kiemelti, hogy az iparosodott országok közül az USA az egyetlen, melynek nincs általános egészségügyi ellátása, azaz nem részesíti előnyben az ún. szocializált orvoslást.

A film eredeti ötlete Moore sorozatának, A Szörnyű Igazságnak az egyik adásából származik, melyben egy férfi esetét dolgozták fel, akinek a biztosítója megtagadta, hogy finanszírozza az életmentő hasnyálmirigy átültetést. Moore megjelent stábjával a cégnél, és természetesen a férfi végül áteshetett a műtéten. Azt gondolta, ha tudott segíteni egy embernek, miért ne tudna többnek is azzal, hogy feltárja a rendszer hibáit.

Nem sokkal a megjelenés után, kirobbant egy botrány a CNN-nel kapcsolatban is, mivel a CNN orvosszakértője, Dr. Gupta több pontban is cáfolta Moore állításait, melyek később hibásaknak bizonyultak, és Moore nyílt levélben kérte (szólította fel) a CNN-t, hogy a tévedésüket tegyék közre. A film honlapján pedig létrehoztak egy lapot, mely a film minden állítását adatokkal, forrásokkal támasztja alá.

Dr. Gupta

Akadtak pozitív véleményüket kifejező írók/bloggerek, akik megköszönték Moore-nak, hogy felszínre hozott egy ilyen égető problémát; egy olyan egészségügyi rendszert, melynek számtalan hibája van (ilyen hiba például az, hogy az amerikai egészségügyi keret mindössze 1%-át fordítják megelőzésre, mivel - érvelésük szerint - a betegeskedés jövedelmezőbb, mint a megelőzés). Egy megbecsült neonatológus blogger arról írt, hogy lengyel kollégájának haza kellett utaznia az USA-ból, mivel nem tudta volna, elismert kutatói fizetése ellenére, megfizetni a költségeket. Ez a blogger azt szeretné, ha a gyógyszercégektől és biztosítótársaságoktól függetlenné válna az egészségügy.

Akadtak olyanok, akik a két tábor (a biztosító alapú és a mindenkinek alapvetően járó egészségügy szószólói) között foglaltak állást. A Healthline ismert bloggere, JC Jones szerint, aki dolgozott biztosítótársaságnál, a film alapvetően jó, de nem érhet el semmilyen lényeges eredményt, mivel Moore-nek szűkítenie kellett volna célpontját. Ha csak a biztosítótársaságok körüli ellentmondásokra helyezte volna a hangsúlyt, valószínűleg több sikerrel tudott volna változást generálni mukájával. Mások félig jónak, félig rossznak nevezik a Sicko-t, hiszen fontos problémát hoz a felszínre és érdekes vitákat okozhat, de Moore számos hibát ejt a tények feltárásában és rossz oldalról mutatja be a szocializált medicinát, ami valójában messze nem olyan hibátlan, mint ahogyan azt Moore érzékelteti.

Természetesen az amerikai orvosbloggerek többsége kiállt a Sicko ellen és érveik sokaságát sorakoztatták fel. A Lean blog kiszámolta, hogy ha a film állításai igazak, azaz 18,000 biztosítás nélküli amerikai hal meg évente a 47 millióból, akkor az ilyen halálozási ráta 0.000383. Továbbá ha vesszük a kb. 254 millió biztosított lakost és azt, hogy 98,000 amerikai hal meg évente megelőzhető orvosi hibák miatt (0.000386), akkor már nem is olyan szörnyű ez az érték. A Sandwalk blog professzora, Larry Moran egyenesen féligazságnak nevezi a filmmel kapcsolatban felmerülő állításokat, mivel a film nem említi meg, hogy habár Franciaországban, Kubában az egészségügyi ellátás (úgy tűnik) jobban működik, az adók is sokkal magasabbak.

Moore a filmben elvisz néhány olyan amerikait Kubába, akik a 2001. szeptember 11-én történtek után önkéntesként tevékenykedtek és a por, a szennyezés miatt ma már  számos egészségügyi gonddal kell küszködniük. Kubában végül magas szintű ellátást kapnak, egyikük az inhaláló gyógyszerét 5 centért kapta meg, míg az Egyesült Államokban ugyanaz a szer 120 dollárjába kerülne. A film ezen részét többen is kritizálták, mondván Moore nem éppen a tipikus kubai kórházi rendszert mutatja be, ezért közöltek is néhány képet a kubai állapotokról.

Michelle Malkin megmutatja azokat a kubai bloggereket, akik a kubai rezsim egészségügyi rendszerével kapcsolatos állítólagos hazugságokról szólnak. A filmben megjelenik egy, az egészségügyi ellátást országonként rangsoroló lista, melyen az USA a 37. helyen áll, egy hellyel megelőzve Szlovéniát. Moore viszont azt már nem említi, hogy ezen a listán Kuba két hellyel szorul az USA mögé, így nincs mire alapozza azt az állítását sem, hogy Kuba egészségügye világhírűen jól működik. Egyébként Franciaország az első és Olaszország a második a listán.

A filmnek számos következménye lett. Egy Adrian Campbell nevű 25 éves hölgyet, aki a filmben az amerikai egészségügy reformjának szükségességét hangoztatta, elbocsátott az új főnöke és amerikai-ellenesnek nevezte őt. A Google természetesen egyből jelentkezett, hogy közvetítő szerepet töltene be az emberek és az egészségügyi cégek között, mivel Moore nem mutatta be művében az amerikai egészségügy jó oldalát.

A lehetséges hosszútávú következményeket a New Scientist lap egy német példával szemlélteti. A klímaváltozást extrém módon bemutató, Holnapután című film vetítése után a német közönség egy része sokkal hajlandóbb lett volna akár politikai döntést is meghozni a klímaváltozás mérséklésére. Viszont éppen az extrém képek miatt egy hasonló hányad még kevésbé hitt a klímaváltozás realitásában.

A Sicko valószínűleg legátfogóbb elemzését Dr. Val Jones, a Revolution Health bloggere adja. Azt írja, ha az amerikaiaknak felajánlanák a filmben magasztalt kanadai rendszert, akkor nem fogadnák el azt a hosszú várakozási idő és a magas adók miatt. Ha a francia rendszer lenne terítéken, akkor nem fogadnák el a megelőző intézkedéseket és a munkaidő sajátos francia elrendezését sem. Tehát a szocializált orvoslás nem működne soha az USA-ban, mivel az emberek egyéni érdeke mindig a biztosítós, az egyéni érdekeket képviselő rendszer felé húzna.

Így vagy úgy, abban még a CNN is egyetért, hogy ha mást nem is, a Sicko hatalmas és értékes vitákat váltott ki egy ellentmondásos rendszerről, az Amerikai Egyesült Államok (és egyben más ország) egészségügyéről.