A University of Illinois Medical Center immáron használja a HyGreen (Hand Hygiene Recording and Reminding System) nevű rendszert, mely jelzi, ha az orvos kézmosás nélkül közeledik a beteghez. Tudjuk, mennyi kórokozó van egy átlagos orvos kezén, műszerein, és azt is, milyen veszelyeket jelentenek ezek a betegekre, így nem kérdés, hogy egy ilyen rendszer használata előnyös lehet (bár olcsóbb lenne, ha egyszerűen csak nem felejtenének el mindig kezet mosni).

Egy szenzor alatt kell kezet mosni, amiről a készülék tájékoztatja az orvos által hordott kütyüt is. Ha kézmosás nélkül megy beteghez, a szenzor besípol, jelezve, a kézmosás elmaradt.

Előfordult már sokszor hazánkban is, hogy tumoros beteg blogot írt viszontagságairól, majd miután eltávozott, családja hagyott búcsúüzenetet az oldalon, mely mintegy archívummá vált és hozzátartozók, barátok üzenőfalává.

Egy kanadai blogger, Derek K. Miller, ezt direkt előre megtervezte olyannyira, hogy ő írta meg azt a bejegyzést, amit barátainak publikálnia kellett a blogján, miután elhunyt. 10 éve blogolt, blogja fontos szerepet játszott életében, kétségtelen volt, hogy része lesz ennek a platformnak ebben a szomorú a folyamatban.

A feleség szerint az oldalt 3 millióan látogatták meg majd nem működött tovább, a sztorit a CNN is lehozta.

Hazánkban szerencsére van pozitív történet is, amikor a blog végigköveti a beteget, aki végül meggyógyul. Van, ahol a blogolást hagyták abba.

A napokban volt egy másfél órás interjúm a Tilos Rádión a Webicina.com oldalról, az online orvosi forrásokról, a kurzusomról, blogomról, egyebekről. Ezeken a linkeken meg lehet hallgatni.

http://tilos.hu/online/2011/05/17/tilosradio-20110517-1800.mp3

http://tilos.hu/online/2011/05/17/tilosradio-20110517-1830.mp3

http://tilos.hu/online/2011/05/17/tilosradio-20110517-1900.mp3

http://tilos.hu/online/2011/05/17/tilosradio-20110517-1930.mp3

Nem egyszerű folyamat az, ahogyan a mobil eszközök befolydolgálnak az orvosi/kórházi gyakorlatba. Sok orvos preferálná még a papíralapú munkát, még akkor is ha ez nehézkes és időigényes. Számukra a tablet vagy okostelefon-használat annyira nem vonzó opció. Egy új fejlesztés viszont kompromisszumos megoldás lehet a két világ között.

Emlékeztek még arra, amikor a magzat használta a Twittert és az ötletből kereskedelmi termék lett? Egy brit hallgató találmánya, a Tweet_Fit, súlyzózás közben Twitterre küld üzenetet, hogy mikor kezdtük el az edzést, mennyit edzettünk és mikor fejeztük be. Véleménye szerint a személyi edzők tudják majd például így követni, hogy otthon mennyit dolgozik a kliens.

Maia Weinstock óriási ötlettel állt elő, megcsinálta a Lego változatait az online is aktív, világhíres kutatóknak. A projekt neve Scitweeps, mivel minden kutatót a Twitter neve alapján azonosított. Zseniális kompozíciók születtek.

Íme a szintetikus biológia és a Humán Genom Projekt (mondjuk ki pénzközpontú) atyja, Craig Venter:

A legismertebb tudományos blogger, PZ Myers:

Sőt Carolyn Porco "Flying to Saturn" TED előadását is meglegósította:

Az emberi kreativitásnak (és időtöltésnek) nincsenek határai...

Készült egy részletes és érdekes ábra arról, milyen szakma is az ápolóké. Megtudhatjuk például belőle, hogy 19:1 a nő:férfi arány; hogy csak 60%-uk dolgozik kórházakban és idejük 11%-át töltik adminisztrációval. Vajon mi a hazai ápolók tapasztalata?

Rég tervezem már elindítani ezt a projektet. Fontos lenne tudni, hogy egy gyógyszercég mit tehet meg és mit nem online a közösségi médiában, amikor egy termékéről vagy magáról a cégről beszél.

Számos előadásomon felvetettem ezt a problémát és nagy egyetértésre találtam azt tekintve, hogy egy ingyenes, nyílt hozzáférésű irányelvcsomag, melyet aztán a cégek a maguk igényei szerint alakíthatnak, óriási segítség lenne, viszont ehhez nekik megtalálni a szakembereket lehetetlenség. Így arra gondoltam, hogy összehívom a szakma legjobbjait, hogy mindenki fejtse ki azt, amihez a legjobban ért. Részemről arról fogok írni, a Wikipédiának milyen viszonya van és lehet a gyógyszeriparral. Hogyan szerkesszenek bejegyzést termékről például a cégek.

Hasonló leírásokat várunk Twitterről, blogokról, Facebookról, stb.

Ha bárkinek van kedve csatlakozni, nagy szeretettel várjuk és a Webicina.com pedig örömmel szolgáltatja majd az ingyenes kollaborációs platformot a projekthez.

Egy friss prezim részletéből:

A közösségi média előretörésével egyáltalán nem meglepő, hogy új problémák jelennek meg a színen. Történt a minap, hogy a Boehringer gyógyszercég Twitter csatornája kapott egy publikus üzenetet egy felhasználótól, hogy az egy Parkinson-kórban használt gyógyszerük nem várt mellékhatást okozott az édesanyjánál (kihullott a haja).

A cég egyből válaszolt Twitteren, miszerint a bejelentő hívja fel a cég telefonszámát, ahol be tud jelenteni nem várt mellékhatásokat.

Az FDA szerint 4 dolog kell egy nem várt mellékhatás bejelentéséhez:

• azonosítható beteg (az édesanyja)
• azonosítható bejelentő (a Twitter user)
• azonosítható gyógyszer (Mirapex)
• és a mellékhatás (hajhullás)

Ez esetben a bejelentő személye nem igazán felderíthető, hiszen az FDA érvelése szerint, nem azonosítható a Twitter felhasználó. John Mack kiváló pharmablogger viszont nagyszerűen kifejti, hogy kb. annyi azonosíthatóság van egy telefonbejelentésben, mint egy Twitteresben, viszont az utóbbi és más webes eszközökön keresztül akár közvetlenül az FDA-hoz sokkal több bejelentés érkezhetne, melyekre egyébként nagy szükség van.

Ez egy példa abból a sok ezerből, ami az FDA közösségi médiával kapcsolatos tétlenkedéséből fakad.

Múlt héten említettem, hogy az Al Jazeera English szerkesztősége megkeresett, hogy a interjút szeretnének kérni arról, hogyan használom orvoslásban a Twittert. Elég gyorsan kellett reagálni, otthon egy kisebb "stúdiót" berendezni, hogy normális képet tudjak mutatni Skype-on és még aznap fel is vették éjszaka élőben a műsort, amit a május 2-án induló TV csatornán fognak bemutatni.

Az interjút itt meg lehet tekinteni (kb. a 20. percnél jövök).