Ha megkérdeznénk bárkit a nemzetközi orvosi blogvilágban, hogy ki a legismertebb, legtöbbet idézett orvosi blogger, valószínűleg a nagy többség Kevin, MD-t említené. A nemrég befejeződött blogexpón meginterjúvolták és ő örömmel mondta el véleményét az orvosi blogok jövőjéről. Nem feltétlenül értek vele egyet, de szerinte olyan világban élünk, amikor minden orvosnak jelen kell lennie a közösségi médiában így vagy úgy, márpedig sok orvosnak még az e-mail megnyitása is nehézséget jelent.

Megjegyzem Kevin, MD óriási pénzt csinál praxisa mellett abból a blogján, hogy másokat linkel és társszerzőket fizet, de ő maga minimális tartalmat produkál évek óta. Viszont a legjobb aggregátornak mondhatja magát.

Steven Palter (docinthemachine) munkásságát régóta figyelem, évek óta kapcsolatban vagyunk. Hollywoodi sztorijain kívül nagyszerű szakember és nevet szerzett magának egy versenytársakkal teli szakmában. Tegnap írta meg, hogy elvégezte az első olyan laparoszkópos ("hastükrözés") műtétet, amit négyszeres HD minőségben vettek fel. A Dr. Steven Spielberg becenevű orvos 3500 kollégája előtt mutatta be, mire képes az orvostudomány, ha Hollywood is besegít.

Laparoszkópia során a has nyílt feltárása helyett vékony csöveken keresztül történik a műtét, így a komplikációk száma is csökken és a felépülés is hamarabb valósulhat meg. Robotizált helyeken a sebész már nem is a betegnél áll, hanem monitorok és kontrollerek mögött ül, így operál. Mostmár az sem számít, ha remeg a sebész keze, mert a robot kompenzálja az ilyen kellemetlen mozgásokat. Steven célja az volt, hogy az emberi szem képességét meghaladó felbontást használjon (bevonva gigavállalatokat és hollywoodi cégeket), és nagyítók segítségével olyan részletek mellett lehessen operálni, ami meghalad minden eddigi elképzelést.

Ugyancsak az ő nevéhez fűződik az első élőben sugárzott HD minőségű műtét.

Jay Parkinsonról már többször is írtam. Ő az arca az első teljesen online orvosi praxisnak. Most publikálta egyik előadását, amit érdemes megtekinteni azoknak, akiket érdekel, az USA-ban hogyan igyekszenek megreformálni az egészségügyet. 

A Medgadget-en olvasom, hogy a svéd Norrköping Visualization Center nagyszerű újítással igyekszik segíteni a betegségek feltárását, ugyanis az eszköz nemcsak boncolásra, de diagnosztikában is alkalmazható, ugyanis a betegről részletes CT és MR vizsgálat kell hozzá. Olyan szögből, olyan szöveti mélységben lehet vizsgálni a testet könnyű kezelhetőséggel, amilyet eddig nem nagyon tudtunk elképzelni.

Biztos vannak olyanok, akik gondoltak már arra, milyen jó lenne pontosan tudni, mennyit megyünk egy nap, mennyit eszünk és úgy általában hogyan élünk. A FitBit ezt a célt szolgálja. Akár a csuklóra is erősíthetjük és jegyzi, milyen intenzitással mennyit gyalogoltunk/futottunk, hogyan aludtunk, fel lehet jegyezni, mit ettünk és hány kalóriát vittünk be összesen. Mintegy adathalmazzá változtathatjuk életünket.

Az Engadget egyik szerzője ki is próbálta és részletes elemzést közölt.

Egész nap menti az adatokat, amiket online elemezhetünk csinos grafikonok segítségével. Az elemzés maga ingyenes, de az eszköz 99 dollárba kerül. 

Nagyszerű kezdeményezés a Nincsde.hu, ahol támogatást, segítséget, tanácsot kaphatunk az egészséges táplálkozásról, mozgásról, dohányzásról, alkoholról. Kampányokat indítanak, tippeket adnak a munkáltatóknak, hogyan tegyék alkalmazottaikat egészségesebbé, sőt személyi edzőt is választhatunk.

A találó reklámokról nem is beszélve: 

Számtalanszor írtam már arról, hogyan kellene a kórházaknak, klinikáknak megjelenniük online ahhoz, hogy a betegek ne érezzék annyira távol magukat az egészségügyi intézményektől. Íme egy friss pozitív példa.

Ha olvasák a MedIQ-et orvosi informatikusok, orvosok, menedzserek, meleg szívvel ajánlom az alábbi előadást a témában: 

Nemrég nyílt kiállítása Márkus Róbert kutatónak a debreceni Élettudományi Központban és napokig csodálhattuk a lenyűgöző alkotásait. Azonnal megkerestem és ő készséggel válaszolt néhány kérdésemre.

Fotó: Márkus Róbert, Pollenszületés; a csodatölcsér porzójának a felnyílása (Mirabilis jalapa - 100x, konfokális; 11. díj Nikon Small World; 2007, New York)

•  Kérlek mondd el, milyen tudományterületen dolgozol és mi a főbb kutatási célpontod.

        MTA-Szegedi Biológiai Központban Genetikai Intézetében dolgozom, dr Andó István csoportjában. A kutatócsoportban a veleszületett immunitás sejt közvetítette részével foglalkozunk, Drosophila állatmodellben. A veleszületett immunitás látja el szervezetünk elsődleges védelmi feladatát, ez a rendszer perceken belül felismeri az idegen természetű anyagokat és mind sejtek által közvetített, mind pedig oldott (humorális) anyagok révén válaszol. A sejt közvetítette válaszok a bekebelezés illetve a tokképzés. Munkánk során e két folyamat molekuláris és genetikai elemeit derítjük fel valamint vizsgáljuk a vérsejtek kialakulását is. Kísérleteinket Drosophilán végezzük, ugyanis genetikai szempontból ez a többsejtű szervezet az egyik legjobban jellemzett élőlény.

Fotó: Márkus Róbert

• Hogyan került a képbe a művészet? Belefér ez egy kutató életébe?

      Gyerekkorom óta érdekelt a világ élő és élettelen része, főleg azok a dolgok amelyek szabad szemmel nem láthatóak. Így mindig is vonzottak a távcsövek mikroszkópok és azok a dolgok amelyeket ezekkel látni lehet. Amint megépítettem saját mikroszkópomat 1995-ben, egy kölcsön fényképezőgéppel le is fotóztam a benne látottakat. Erdély csodás tájain kirándulva pedig hajtott a vágy, hogy megörökítsem az élményt. Így a fotózás és a kísérletezgetés lassan egybefonódott, és a mikrovilág színes csodái hamarosan "celluloid" filmen végezték. Végül biológia egyetemre jelentkeztem, mert vonzott a tudomány a kutatás jobban mint az orvoslás, így utólag látom hogy jól választottam, mert biológusként kizárólag a kutatásra koncentrálhatok. A fotózás végig kísér utamon. A tudományos fotózás dokumentálás a munkám része. Az egyetemi évek alatt részt vettem egy növényanatómia jegyzet elkészítésében, már ekkor arra törekedtem hogy művész értékű alkotások szülessenek, ezek közül a hagyma oxalát kristályai szerepelnek az állandó kiállítási anyagomban, és a úgy látom hogy e festők egyik kedvence.

Az egyéb témák fényképezése a gyerekkori kíváncsiság öröksége, szabad időmben így lassan lassan felderítem a körülöttem lévő mikrovilágot a legmodernebb mikroszkópokkal. Így születtek meg a végül díjazott/publikált képek is (Pitypang bibéje, Szőrszál szőrtelenítő habban, Porzófelnyílás, Levéltetű kitinváz - hogy csak a legkedvesebbeket mondjam.)

A kutatásban születő képek ugyan tudományos szempontból rendkívül érdekesek, ritkán tudnak olyan látványosak lenni, hogy díjakat nyerjenek. Értem ez alatt hogy negyvenezer fotóból alig egy tucat olyan, hogy kiállításra vagy absztrakt képi alkotásként is megállja a helyét.

• Most nyílt kiállításod a Debreceni Egyetemen. Hol tekinthetők meg a munkáid, tervezel-e külföldi kiállítást?

       Az állandó képanyag a Szegedi Biológiai Központ falait díszíti, szerencsés esetben Cambridge-ben lesz kiállításom tavasszal. Egyelőre a honlapom kialakítás alatt van de a Google jóvoltából a képeim nagy része itt látható. Sajnos bizonyos finom részletek elvesznek ezért a nagyméretű kiállításra kinyomtatott képek adják vissza azt az élményt amin megosztani kívántam.

Fotó: Márkus Róbert, Harangállatkák (Vorticella nebulifera - 100x, UV és fáziskontraszt; II. díj, EMBO címlapfotóverseny, 2006, Heidelberg)

• Melyik a kedvenc képed?

Pollenszületés.

• Ha valaki többet szeretne olvasni a műveidről, hol érdeklődhet?

       Nemrég írtam egy cikket a mikroszkópos fotózásról a Digitális Fotómagazinban, sajnos csak nyomtatott sajtóban érhető el ezért javasolom, hogy a kiadótól rendelje meg. Markus R Csodálatos apróságok a mikroszkóp alatt. Digitalis Fotomagazin 9:(5)80-93 (2009) vagy kérdezzen tőlem a csigaforgato [at] gmail.com címen.

A héten Hollandiában mutattam be a Webicina.com-ot és volt szerencsém Lee Aase előadását is látni. Ő a méltán sokszor emlegetett Mayo Clinic informatikai vezetője és a híres klinika online megjelenésért felelős. Évekkel ezelőtt elhelyeztek a klinikán egy zongorát, ami érdekes eredményhez vezetett. Egy idős pár egyszer csak használni kezdte, amit persze rögzítettek és megosztottak a klinika blogján, Twitter és Youtube csatornáján. 

Hamar közel 5 millió látogatója lett a videónak és a pár több amerikai televíziós showműsorba is meghívást kapott. 

Lee bemutatta előadásában, hogy mindez kb. 75 dollárjába (kb. 13,000 Ft) került az USA második legjobb klinikájának, míg a zene eljuttatása az emberekhez megfizethetetlen. Hasonló történet esett meg Alex Walton-Creutz-cal, akinek az édesanyja jár évek óta kezelésre, ezalatt pedig fia zongorázik a klinikán. 

Ennek is több százezres a látogatottsága. Félreértés ne essék, nem arra gondolok, hogy a Mayo klinikán eshet csak ilyen meg vagy pont a klinika inspirálja ily módon az embereket, hanem arra, hogy ez az a klinika, mely nagyszerűen felépített online megjelenésével el tudja juttatni az ilyen teljesítményeket az emberek széles rétegéhez.

Mi köze ennek az orvosláshoz? Semmi. Mi köze ennek a kórház és a beteg közötti kapcsolathoz, az bizony felbecsülhetetlen.

Idén is megrendezésre került a Kutatók Éjszakája, melyen Debrecenben a Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézetben a Mutasd meg genomod, megmondom, ki lehetsz programmal vártunk minden érdeklődőt. Gondoltam megosztok néhány képet és gondolatot a 2009-es rendezvény után is.

Voltak előadások a genomika orvosi vonatkozásairól:

Aztán a diákokat is bevontuk a mókába. DNS-t izoláltak májból bármely konyhában fellelhető eszköz és hozzávaló segítségével.

Utána pedig a kávézóban mutattuk be a diákok által beküldött nyálminták genetikai elemzésének eredményeit.

Szerintem az, hogy 60-70 diák eljön egy ilyen rendezvényre, sikeresnek mondható. Két megjegyzésem volt csak a szervezők felé.

1) A Kutatók Éjszakája online megjelenése hagy némi kívánnivalót maga után. Ezt a korosztályt nemcsak szórólapokkal, meg plakátokkal kellene elérni, hanem a web ingyenesen használható eszközeivel, kommunikációs csatornáival (Twitter, Facebook, stb.). Ezen a téren évek óta nulla az előrelépés, ráadásul még az Európai Uniós honlapra sem kerültek fel a magyar programok (Bulgária, Románia, stb. rajta volt...). A magyar honlapról nem is beszélve.

2) El kellene dönteni ennyi év után, hogy kutatók délutánja vagy éjszakája ez. Ha gimnazista diákokat szeretnénk kutatói pályára csábítani, akkor minden mehet változatlanul, csak hívjuk Kutatók délutánjának. Ha szeretnénk a tudományt az emberekhez általában közelebb hozni, akkor hűen a nevéhez, az esti órákban kellene tartani, mint a Múzeumok Éjszakáját és sokkal nyitottabbá tenni az eseményt. E tekintetben nem úgy tűnik, hogy valaha is született egyértelmű döntés.

Az nem kérdés, hogy van-e értelme időt és energiát (no meg pénzt) fektetni egy ilyen ismeretterjesztő eseménybe. Csak azt mondom, hogy néhány változtatással sokkal hatékonyabbá is tehetnénk az egészet.