Lassan két éve lesz, hogy elkezdtem blogolni. Sokáig azt gondoltam, ennél nem lehet jobb módja az információcserének. Aztán találkoztam a Twitterrel, amivel SMS-nyi üzeneteket oszthatunk meg egymással. Tőlem távol élő, de hasonló területen dolgozó emberekkel kerültem mindennapos kapcsolatba. Láttuk egymás életét és nagyon gyorsan reagáltunk az új információkra. Sokszor nem is posztoltam egy-egy linket a blogomon, hanem inkább twitteltem egyet.

Csakhogy a Twitter számtalanszor összeomlik, így az ember elkezd más csatornát keresni. És talál. A Friendfeed megoldás szinte mindenre. Egy helyen tudom követni az összes barátom/ismerősöm/munkatársam blogját, üzeneteit, képeit, videóit, linkjeit.

A Friendfeed-en van egy "Orvosok és medikusok" szoba, ahol egyre több orvosi pályán lévő felhasználó osztja meg mindennapjait. Láthatjuk, hogyan vitatnak meg egy orvosi esetet a tapasztalt doktorok (persze az anonimitás szabályait nem mellőzve); hogyan kér segítséget egy indiai kezdő háziorvos és hogyan zajlik egy orvostanhallgató élete.

Mire jó még ez a szolgáltatás? Egy konferencia tagjait, résztvevőit egyszerűen összetarthatja; egy kórház dolgozói pillanatok alatt reagálhatnak egy a kórház életét érintő hírre és hozhatnak együtt döntést. Egy szakterület orvosai minden fontos információt megoszthatnak egymással.

Vajon levelezéssel vagy akár e-mailekkel mennyi esélyem lenne megtalálni azokat a kutatókat, orvosokat és bloggereket világszerte, akik az én területemen dolgoznak és vajon mennyi esélyem lenne velük mindennapos kapcsolatba kerülni? A microblogging ezt lehetővé tette...

(Fent vagyok még azért Twitteren is, de a Friendfeed lapomon töltök több időt.)