A konferencia tegnap befejeződött és be kell valljam, életem egyik legizgalmasabb hetén vagyok túl. Elbúcsúztam mindenkitől, átadtam a magyar szuvenírjeimet és fotóztam még egy nagyot. Egyik tárgyi emlékem a kitűzöm lesz.



A délutánt sétával töltöttem, így ellátogattam a helyi akváriumba is.



Ma reggel (hajnali 3 után) szedtem a sátorfámat és átutaztam az USA másik pontjába, New Yorkba. Onnan pedig autóval New Havenbe. A Yale Egyetemtől nagyjából 500 méterre szálltam meg. Túl vagyok a pizzámon, a hazatelefonáláson, úgyhogy csak a posztolás maradt.

Már nem tudom megmondani, hogy fáradt vagyok-e, mert a biológiai órám teljesen felborult. Elvileg hajnali 3 van nekem, de New Havenben csak este fél nyolc, és ma vesztettem 3 órát, azaz fogalmam nincs...

Elképesztő amúgy, ami a tv-ben megy. Egy egy órás műsor alatt 4-6 reklámblokk van. Nézhetetlen. Azért ahhoz is egy szint kell már, hogy olyan tévécsatornát csináljon valaki, melyen csak és kizárólag más csatornák tévéműsorait mutatja be.

Holnap ellátogatok a Yale-re, illetve délután megnézem a Super Bowlt. Az ESPN csatorna nevetséges részletességgel hozza az eseményt. Ma Tom Brady négy kört futott, ötször hajolt le, stb.

Az emberek továbbra is kedvesek és segítőkészek, az árak pedig jobbak, mint a nyugati parton.

Sikerült beszélnem a meghívómmal is, Steve Murphy doktorral, aki a Yale klinikai genetikusa. Hétfőn tehát a Yale-n adok elő, szerdán pedig Greenwich város kórházában. A kedd New York-é lesz...

Beszámolok ezekről is.

PS: Ja és nem is beszélve a gyógyszerreklámokról. Bemutatják a gyógyszert a tévében (persze rá vannak kényszerítve, hogy elmondják a legundorítóbb mellékhatásokat is), és mondják az embereknek, hogy kérdezzék orvosukat a szerről. A konferencián sok orvos panaszkodott nekem arról, hogy bemegy hozzájuk a  beteg és szinte rendel gyógyszert, mert azt hallotta a tévében, hogy az jó. Az ég óvjon meg minket ettől...