Jamie Varughese, aki harmadéves a Baylor College of Medicine-ben, a blogján osztotta meg az alábbi prezit, melyet a Webicina.com oldalról készített nagy örömünkre.

Robert Scoble istenítette a Sirit, amit addig nem igazán értettem, míg a demókat meg nem néztem.

Aztán elgondoltam, milyen hasznát veheti majd az egészségügy.

"Jelents be a háziorvosomhoz"

"Keress nőgyógyászt a környéken"

És még lehetne sorolni. Ami biztos, hogy a legtöbb akadályba ezen a téren fog a Siri ütközni. Az orvosi adatok elérhetőségének problémái, az átláthatóság teljes hiánya és számtalan más indok miatt ez a nagyszerű és okos eszköz talán az egészségügybe fog legkésőbb bekerülni.

Angliában olyan automatákat indítottak most be, melyeken azt tesztelik egy éven keresztül, van-e igény az ilyen típusú megoldásra. Az egyik fajta készüléknél, amiket bevásárlóközpontokban helyeztek el, ujjlenyomattal vagy személyi igazolvány számmal igazoljuk magunkat és egy borítékban a gépbe csúsztatjuk a receptünket, amit a gyógyszerész felvesz és később ugyanott hozzájuthatunk a gyógyszerekhez. 

Egy másik megoldás szerint videókamerán is érintkezhetünk a gyógyszerésszel. Habár a felírt gyógyszerek kb. 80% nem új szer, azaz hosszútávú kezelésben csak újra fel van írva, ott ez talán nem jelent akkora veszélyt, viszont sok esetben nagyon fontos a gyógyszerész tanácsa, illetve az, ha látja, milyen gyógyszerekkel lesz kombinálva az új szer. Ehhez az igazi, közvetlen kommunikáció elengedhetetlen.

Hogy működik ez nálunk? Van egy krónikus beteg, akinek hosszútávú kezelésre van szüksége. Elmegy a háziorvosához, aki felírja 3 hónapra. Ha elfogyott, visszamegy a háziorvoshoz, aki újra felírja, elmegy a gyógyszerészhez és beváltja. Ezt a folyamatot, bevallom, nem látom, hol javítaná egy ilyen automata. Ha bárkinek van ötlete, ne habozzon. Talán csak a sorbanállást egyszerűsíti le.

Ez itt nem a reklám helye, de érdemes megnézni, a világ más tájain milyen menüket, ételeket volt kénytelen bevezetni a McDonald's. A Power of Data Visualization blog mutatta be az alábbi képet, melyről csak néhány példát emeltem ki:

• McHotDog: reggeli Ázsiában
• McSpaghetti: vacsorára Indonéziában és a Fülöp-szigeteken.
• McAloo Tikki Burger: India vegetáriánus burgere
• KiwiBurger Új-Zélandon.
• Green Tee McFlurry Dél-Koreában
• Sör Németországban

Az adott kultúra nyomására kerültek ezek a menübe, legyenek akár egészségesek, akár távolról sem. A mi oldalunkról érkező nyomás változtathatja csak meg a gyorsétkezdék étlapjait.

Aki Crohn betegségben szenved, nagy eséllyel böngészi a webet is információ, tanácsok, sorstársak után, márcsak azért is, mert ez egy krónikus kórkép, mely életmódváltást is maga után vonz, így a hasznos leírások, tanácsok nagy segítséget jelenthetnek. Hazánkban a Crohn-colitis.hu vagy a Házipatika tartozik a leghasznosabb oldalak közé, de angol nyelven online források egész tárházával lehet találkozni, melyek nagy része viszont sajnos hirdetésekre, csalásra és nem minőségi orvosi információra épül.

Éppen ezért gyűjtöttük ki a legrelevánsabb forrásokat, blogokat, híroldalakat, Twitter felhasználókat vagy előadásokat, sok más mellett, melyek a Crohn betegséget mutatják be részletesen. A Crohn's disease and Web 2.0 gyűjteményben több mint 100 válogatott forrás található, melyek egyszerűen követhetők is a PeRSSonalized Crohn's disease oldalon.

Rengeteg olyan hírről lehet olvasni, melyek a radiológiai képalkotás jövőjét firtatják, de íme két konkrét példa. Az első videón San Diego egyetemének kutatói által fejlesztett berendezést látjuk, aminek ára kb. 7000 dollár és lehetővé teszi, hogy mintegy barangoljunk a beteg szervezetéről képzett radiológiai felvételekben.

A másik videón a Hitachi mozgásérzékelő navigációt lehetővé tevő eszközét látjuk, mellyel gyerekjáték lesz gyorsan és biztosan mozogni a képeken, kiváltképp, ha nagy számban kell egyszerre elemeznünk. 

A Mayo Clinic egyértelműen a vezetője annak a mozgalomnak, melyben a kórházak kezdenek nyitni a közösségi média lehetőségei, eszközei felé. A legutóbbi lépésük a Mayo Clinic Social Media Center létrehozása volt, melynek célja, hogy esetbemutatásokon, leírásokon és konzultációkon keresztül segítsen más intézkményeket ebben a folyamatban. Egyrészt a kezdeményezés tovább erősíti a Mayo Clinic szerepét a health 2.0-ben, másrészt egyértelműen nagyobb figyelmet kap a betegektől és a szakmától, harmadrészt pedig jelentős bevételi forrást hoz létre az alkalmazottainak egy része számára.

Anélkül, hogy levennénk a felelősséget az alkoholproblémákkal küszködőkről, a Psychological Science lapjain megjelent kutatás szerint a genetikai háttérnek is van szerepe abban, hogy hogyan hatnak ránk pl. az alkoholos italokról szóló hirdetések.

Az alkohol hatására dopamin szabadul fel bennünk, ami pozitív visszcsatolást jelent az agynak, azaz pozitív érzést okoz alkoholfogyasztás után. A dopamint felvevő receptornak van egy variánsa, ami elvileg fokozza az alkohol utáni sóvárgást.  

Ennek vizsgálatára létrehoztak egy holland pub-ot a laboratóriumban és önkénteseknek ott kellett előbb reklámokat értékelniük, majd 30 perces szünet következett, amikor bármit ihattak (volt alkoholos és alkoholmentes ital is), de a beavatottak elkezdtek alkoholos italokat rendelni és azt nézték, kit vesznek rá ezzel hasonló viselkedésre. Aztán szájnyálkahártya mintát vettek a DNS elemzés miatt.

Azt találták, hogy aki rendelkezik ezzel a gén variánssal, kétszer annyi alkoholt ivott, mint aki nem, amikor a beavatottak egymás után rendelték az italokat. De ha a kutatásba előre bevontak csak egy italt rendeltek, akkor nem volt különbség a génvariánst hordozók és nem hordozók között.

Azaz mondhatnánk, hogy ez a génvariáns befolyásolja az egyén ivási szokásait méghozzá érzékenyíti más emberek ivási viselkedésével szemben. De fontos megjegyezni, az alkoholizmus multifaktoriális jellegű, azaz ha minden létező genetikai jegyünk ebbe az irányba mutat, akkor sem leszünk biztosan azok és fordítva, ha egyáltalán nem rendelkezünk genetikai rizikótényezővel, attól még különböző hatásokra azzá válhatunk.

Ez a cikk inkább arra jó példa, hogyan lehet hírverést csinálni egy eredendően molekuláris biológiai kutatás eredményeinek.

Amerikai szabadalom egy centrifugáról, mely a vajúdást hivatott segíteni: Sok elképesztő ötlettel találkoztam már a neten, de ez majdnem mindent visz.

Együttműködés a Google és az angol Wikipédia orvosi szerkesztői között: Érdekes kezdeményezés, melyben mi, szerkesztők javítunk egy-egy orvosi cikket, amit a Google által fizetett bírálók átnéznek és javaslatokat tesznek.

Többet ésszel: interjú a web 2.0 és orvoslás kapcsolatáról Zsíros László Róberttel.

Átverés volt a H1N1 riadó: Egy átfogó és részletes cikk a Heti Válaszban. Mi, bloggerek, mit is hangsúlyoztunk már a "járvány" legelején?

A leggyorsabb késforgató a sebészek között: Az Agyvihar blog írja le a sebész érdekes történetét:

Egy alkalommal összevitatkozott az egyik kollégájával, hogy egy fiatal fiú nyakán tályog van-e vagy veszélyes ütőértágulat. "Ki hallott már ütőértágulatról ilyen fiatalon?", kiáltott az impulzív doktor, és zsebéből előkapva kését beleszúrt a kérdéses pontba, ami ütőértágulatnak bizonyult, és így a vágás a fiú életébe került.

Évente 70000 gyermek sérül meg orvosi eszközök (kontaktlencse a leggyakoribb, illetve tűk, kerekesszékek) miatt.

És végül a Cellcraft, egy online játék a sejtbiológiáról:

Biztosan sokan emlékeznek a SETI projektre, amikor több ezren áldozták fel saját számítógépük teljesítményét a földön kívüli intelligencia kereséséért.

A Foldit projekt azt kereste, a különböző fehérjék milyen formát vesznek fel a rengeteg lehetséges változat közül és mindezt egy problémamegoldó videójátékon keresztül igyekeztek feltárni, amihez több tízezren csatlakoztak. Nagyszerű példája annak, hogy lehet a játékosságot összekapcsolni a közösségépítéssel a tudomány oltárán.

Az eredményeket a Nature lapjain szeretnék publikálni és a címlapot is megálmodták, méghozzá a 75000 résztvevő profilképéből alkották ezt:

Jelenleg engedélyt kérnek mindenkitől, hogy felhasználhassák a profilfotókat, de lehet nehézségek lesznek még ebből, merthogy 4 darab engedélynél tartanak.