Volt lehetőségem az orvosi blogoszféra számtalan elképesztő jelenségével találkozni már, de ezt máig nem sikerült feldolgoznom. Hyungkoo Lee egy olyan laboratóriumot működtet, mely rajzfilmfigurákat elemez és létrehozza a csontvázukat.

Kiállításával a világot járja és elkápráztatja nézőközönségét az eredeti figurák csontváz-másaival. Lentebb láthatók csontvázak és vázlatok is. Várom a megfejtéseket, hogy melyik figurára ismertek rá. A megfejtők között ingyenes MedIQ RSS előfizetést sorsolunk ki...

(Via Street Anatomy)

(A képekhez: Photo copyright 2006 Arario & Hyungkoo Lee)

 

A magyar wikin már másfél éve dolgozom (egy éve adminisztrátorként), az angol wikin nemsoká fél éve lesz, hogy adminná választottak. Az angol wikin az orvosi műhely , az orvosi portál, az orvosi és tudományos együttműködések koordinátora vagyok, az orvosi genetika műhely készítője és fenntartója. A wikisek ingyen dolgoznak, idejüket és energiájukat áldozzák fel egy cél érdekében. Én is így voltam ezzel, de a minap kaptam egy nagyon jó visszajelzést.


Brandon Keim, az egyik legismertebb szabadúszó tudományos újságíró megkeresett, interjút kért és azt, hogy beszélgessünk a wikis tevékenységeimről, az online enciklopédiák jövőjéről. Ennek az ereménye lett egy cikk, mely a Nature Medicine-ben jelent meg, azaz az egyik, ha nem a legprominensebb orvosi lapban. A teljes cikkhez előfizetés kell, itt azokat a részeket közlöm itt, melyek rám vagy a fontosabb Wikipédia jellegzetességekre vonatkoztak:

Bertalan Meskó negyedéves orvostanhallgató a magyar Debreceni Egyetemen. Még nem praktizáló orvos, de 22 évesen elég idős ahhoz, hogy számos országban sört vehessen.

A Wikipédián Meskó mégis egy prominens orvosi hang. Tavaly május óta szerkeszti az online enciklopédia egészségügyi és orvosi cikkeit, témáit.

Tavaly júliusban Meskó, aki klinikai genetikusnak készül, létrehozta az orvosi genetika  műhelyt, mely már 1,100 bejegyzéssel rendelkezik. A munkájának megbecsülése jeleként a Wikipédia közösség megjutalmazta a Szorgalom Díjával. Októberben sikeresen jelentkezett adminisztrátornak. "Ez az, amiért szeretem a Wikipédiát: az alapján értékelnek, ahogyan dolgozol." - mondta Meskó.

Majd felteszi a kérdést: annak ellenére, hogy a hozzáértésemet sohasem kérdőjelezték meg, szabad-e lehetővé tenni egy orvostanhallgató - vagy másnéven egy kevesebb formális végzettséggel rendelkező szerkesztő - számára, hogy ilyen kényes témában szerkesszen.

Brandon elnézést kért levélben még a megjelenés előtt, mivel kimondja a cikkben, hogy nem vagyok szakértő. Erre én úgy reagáltam, hogy ne aggódjon, mivel nem vagyok szakértő. (Persze megjegyeztem, ismerek végzett orvosokat, akik fényévekre állnak a szakértőségtől; és ismerek medikusokat, akik már rég szakértők a területükön.) Mindenesetre azt a problémát veti fel, amit már én is rég.

Valószínűleg ezért kérdőjelezik meg sokan a wiki megbízhatóságát, hiszen bárki szerkesztheti. Nos, erre nekem nagyon egyszerű reakcióm van: el kell tudni dönteni, hogy egy cikk megbízható-e vagy sem. Hogyan? Ha olvasok egy cikkben egy állítást, tényt, adatot, stb, és a mondat végén nincs ott a kis szám a hivatkozásra, akkor nem szabad  hinnem a cikknek, bárki is írta azt. Ha meg ott van és objektív forrásra hivatkozik, akkor akár írhatta azt egy 8 éves, akkor is megbízható. Ilyen egyszerűen működik a Wikipédia.

Később beszél a többi, kisebb orvosi wikikről, az Ask Dr. Wiki-ről és más projektekről, mint a Citizendum vagy a Digital Universe. A Digital Universe lehetővé teszi laikusok számára is, hogy szerkesszenek, de csak szakértők ellenőrzése után kerülhet a cikk a nyilvánosság elé. A Citizendumban pedig  már csak a szakértőknek van szavuk.

Meskó azt mondja, az ilyen peer review jellegű ellenőrzés helyett úgy lehet fejleszteni az orvosi témájú cikkeket, ha azokat ellátjuk a mefelelő forrásokkal, hivatkozásokkal.

Hogyan lehet ebből előnyünk? Lemásoljuk a cikkeiket. A wiki cikkei GFDL licenc alatt vannak, ha ezt a Citizendum átveszi és felfejleszti, a licencnek maradnia kell és így visszamásolhatjuk.

Nem azért írtam itt oldalakat, hogy magamat reklámozzam, hanem végre lehetőséget kaptam arram, hogy kifejtsem azokat a problémákat, amik a wikivel kapcsolatban egyre gyakrabban felmerülnek. Őszintén remélem, hogy a Nature Medicine cikk vagy ez a poszt legalább néhány új felhasználónak kedvet ad a Wikipédián való munkához.

Referencia:

• Brandon Keim: WikiMedia; News@Nature 13, 231-233 (01 Mar 2007); or Nature Medicine; Published online: 28 February 2007; | doi:10.1038/nm0307-231

A cikkben megjelenő kép rólam Horváth Katalin fotósnak és a Hajdú Napló szívélyességének köszönhető!

Bevallom elfogult vagyok, mivel messze a kedvenc orvosi sorozatom a Doktor House és persze a kedvenc karakterem is ő. Az empátia teljes hiánya és a cinizmusa ellenére valahogy mégis megszerettük. Orvosi körökben szokás szapulni az ilyen sorozatok hibáit, de én ez esetben (az első évad kb. harmadik végignézése után) két hibát találtam, azok is valószínűleg szinkronhibák voltak: heparin helyett herparin és pszeudomembrán helyett pszuedomembrán.

Amit lehetett, már mindent bezsebelt a sorozat. Hugh Laurie, mint színész Golden Globe-ot; David Shore, mint készítő Emmy-t... A történet biztosan ismert, ezért csak röviden, hogyan keletkezett a sorozat. Shore azt nyilatkozta, hogy egyszer történt vele egy apróbb baleset, ezért bejelentkezett egy jónevű orvoshoz. De csak néhány héttel később kapott időpontot, és akkorra persze már elmúltak a panaszok, de elment mégis, ha már bejelentkezett. Azt várta, az orvos majd leteremti, hogy minek jön ide, ha már nem beteg. Ehelyett az orvos kedves volt, végtelenül megértő. Arra gondolt, mi lenne, ha kreálna egy olyan figurát, aki meg is mondja, amiket gondol.

De ami a lényeg, a Fox nyilvánosságra hozza, hogy milyen források alapján dolgozzák ki az egyes részek alaptörténeteit. Nemsoká indul a második évad, ezért nézzük az első rész forrásait:

• Tüdőrák
• Pheochromocytoma (egy mellékvesevelő eredetű tumor)
  
• Tuberkulózis börtönben

Zárásképpen egy videó House-ról egy másik szemszögből, avagy az őrült doki:




Update: Liv kommentjére reagálva kifejtem kicsit bővebben a kritikai kérdést:

Voltak részek, ahol már azért bőven előre lehetett sejteni, mi lesz a végkifejlet. Pl: amikor a hajléktalan nőnek veszettsége volt, a 10. részben, az bizony a víziszony jellegzetessége miatt már kitalálható volt előre is. Vagy amikor az utolsó részben az ex-nej barátjának akut intermittáló porfíriája volt, én azt kitaláltam viszonylag hamar.

De máskor meg esélyem sem volt rájönni, mivel azért vannak nagy túlzások is, amolyan egy a millióban esetek. A termeszes naftalinmérgezést, amire a macska boncolásából jött rá, vagy a leprás esetet, illetve a fű kadmiummérgezettsége nyomán kialakuló tünetegyüttest én túlzásnak tartottam.

De nagyon jól vannak megírva a történetek, tiszta a sztorivezetés, csak a körülmények irreálisak a mi szemszögünkből.

House két percenként Mágneses Rezonancia vizsgálatot kér, ami nálunk hosszú előjegyzés után lehetséges csak. És az is furcsa, hogy mindent ők csinálnak maguk: a képalkotó eljárásokat, a mintavételeket, sőt még a laborban is ők dolgoznak. Van egy tanszék itt Debrecenben, ami hasonlít House diagnosztikai részlegére: a Ritka Betegségek Tanszéke Pfliegler György Tanár Úr vezetésével. Na ott érdekes esetekkel találkozhatunk...

A szövegkönyvek magyarul itt olvashatók.

A dohányzásellenes kampány egyik kulcspontja a nemdohányzó.lap.hu, ahol olyan teszteket is találhatunk, mint a nikotinfüggőségi teszt vagy az a kalkulátor, mely azt mutatja meg, hogy amióta valaki abbahagyta a dohányzást, mennyi cigarettát nem szívott el, mennyi pénzt nem költött el rá, és mennyi mérgező anyaggal nem károsította saját és környezete egészségét.

A napokban kaptam egy linket egy videóról, mely a dohányzás káros hatását mutatja be. Meggyőzőnek tűnik, de igazából ennek patológiai alapja nem sok van. Az aortában (a legnagyobb erünkben) is keletkezhetnek zsíros plakkok, felrakódások, de ezeket nemigen lehet így kinyomni. Legalábbis a mi patológiai gyakorlataink során soha nem tapasztaltunk hasonlót. Mindenesetre undorító, és persze ez a célja.



A másik a humorra alapoz, de a téma ugyanaz.

Ha már a videójátékoknál tartunk, felfrissítem egyik sikeres témámat: küzdelem a rák ellen videójátékokkal.

A Hopelab nevű non-profit szervezet kifejlesztette a Re-Mission számítógépes játékot, melyben egy Roxxi nevű karakterrel a test véráramában kalandozunk, és meghatározott gyógyszermolekulákkal, antibiotikumokkal pusztítjuk a rákos sejteket és baktériumokat. A HopeLab céljai közé tartozik az életminőség javítása, a rákkal kapcsolatos információk elsajátíttatása és a páciensek önbizalmának növelése.

 

Kimutatásuk szerint, a kísérletbe bevont fiatal betegek 80%-a jobban reagált a kezelésekre, könnyebben tudtak alkalmazkodni orvosukhoz, megértették, mit miért csinálnak velük és a gyógyszereiket is gond nélkül beszedték. Azaz elhitték, hogy a terápia segíthet.

Egy egész közösség épült a dolog köré, számtalan betegből, akik egymást segítik, hol a játékról adott plusz információkkal, hol olyan listákkal, mint ez: Mik voltak a legfurcsább mellékhatásaid?

A cég most új célokat tűzött ki az autizmus, depresszív betegségek, sarlósejtes vérszegénység és az elhízás terápiájában.

Egy új játék a gyermekkori elhízás elleni harc hasznos tagja lehet. A Body Mechanics-ról van szó, melynek játékmenete Jack Decayd testében zajlik és a narrátorunk egy Yoda-szerű, bölcs figura. Szuperhősöket segítünk Jack testének megmentésében és chips-ekkel, üdítőitalokkal küzdünk. (Hivatalos kiadvány)

A Body Mechanics azon videójátékok egyike, mely rá tudja venni a gyermekeket arra, hogy többet mozogjanak és egészségesebben étkezzenek. Íme egy flashdemó a játék működéséről és kinézetéről.


Hasonló céllal promótálják a Nintendo Wii egyes játékait, melyről kivételes blogposzt készült a wiinintendo.net oldalán, ahol egy Wii felhasználó hosszasan ecseteli, hogyan fogyott közel 10 5 kg-t a Nintendo használatával (a lenti videó is őt mutatja). De hasonló sikerekről, lehetőségekről szól a Diet Game-ről vagy a jövő diétáiról szóló cikk is. 

Új eszközről adott hírt a MedGadget.com, mellyel a cukorbetegeket szeretnék segíteni. A Huma-Pen Memoir, egy digitális inzulintoll, saját memóriával.

A cukorbetegségnek (diabetes mellitus) az I.-es formája már fiatalabb korban megnyilvánul és azonnali inzulinterápiát igényel, mivel a hasnyálmirigy nem tudja előállítani a megfelelő inzulinmennyiséget. A II.-es típus, vagy másnéven nem inzulinfüggő cukorbetegség terápiájában a 3-5. lépcsőben kap szerepet az inzulinpótlás előbb tabletta, majd injekció formájában. Az inzulinpótlás komoly odafigyelést igényel, ezért lehet nagy segítségére a pácienseknek a Huma-Pen Memoir.



Az eszköz feljegyzi a megfelelő dózisokat és véd a veszélyes túladagolás ellen. Vannak cukorbetegek, akik étkezésüktől függően akár napi 3-4 inzulinadagot is igényelnek, őket fokozottan kell védeni a túladagolás ellen. Rögzíti az elmúlt 16 dózist és be lehet táplálni, hogy mennyi a személyes, normális adag. A kupak eltávolításával a tollat a hashoz kell szorítani és a gombot nyomva tartani 5 másodpercig. Utána a kupak visszahelyezésével újból egy működő tollat kapunk.

Eddig is fejlesztettek már ki hasonló műszereket, de ez az első, mely nem egy egészségügyi eszközre hasonlít és memóiával is rendelkezik. A hivatalos kiadványban még több információ olvasható róla.

További inzulintollakról pedig a Wikipédia angol nyelvű cikkében esik szó.

Ha egy nightclubban hozzánk vágnak egy fémből készült széket, aminek a lába áttöri a koponyacsontot, akkor jelentősen csökken a túlélési esélyünk. Az ausztrál, 19 éves Shafique el-Fahkri viszont szerencsés volt.

5 orvos órákon át dolgozott azon, hogyan emeljék ki a fémcsövet a koponyából. Az arcot pedig egy plasztikai sebész hozta helyre. Igazi csodának tartják a történteket, amit megérthetünk, ha megvizsgáljuk a lenti képet. Az orvosok később így próbálták rekonstruálni a fura helyzetű fém és a koponya viszonyait. Szemüregen be, hátul a nyaknál ki (ott egyébként meg is sértett egy artériát).

Így a hivatalos beindulás előtt nem árt egy kis design: készítsd el saját bloglogódat az Image Chef segítségével:

Egy 6.4 kg-os, 55 cm-es csecsemő jött a világra Mexikóban. A Super Toño-nak becézett baba még magára szedett 20 dkg-ot az első három napban. A mamája 23 éves és valószínűleg cukorbeteg, 7 éve egy 5 kg-os gyermeknek adott életet.

A Guinness Rekordok Könyve szerint a valaha született legnehezebb baba 10.2 kg-os volt és 1955-ben Olaszországban Carmelina Fedele hozta a világra.