Egy ételallergiában szenvedő gyermek édesanyja tette fel nekem a megindító kérdést, amely elvezetett az ételszkennerek varázslatos világához. Tudni fogjuk valaha is, hogy mi van a tányérunkon? És ha megtudhatjuk, mihez kezdhetünk a válasszal?

Gyakran írok olyan ígéretes trendekről, amelyek várhatóan nagy hatást fognak gyakorolni az egészségügyre. Ezek a bejegyzések rengeteg reakciót váltanak ki a világ minden részéről. Miután megjelent egy cikkem a 2015-ben várható változásokról az orvostudományban, egy anya egy megható kommentet írt a 8 éves lányáról, aki a legtöbb élelmiszerre allergiás.

Leírta, mennyire nehéz a lánya számára megfelelő ennivalót találnia. Minden címkét tüzetesen meg kell vizsgálnia az allergének miatt, és főzés közben is nagyon oda kell figyelnie. Terhes volt, amikor a kommentet írta, és nagyon aggódott. Vajon létezik-e olyan élelmiszercímkézési fejlesztés vagy technológiai eszköz, amely egyszerűbbé tehetné az életét? Lehetséges például szkennelni az ételeket?

Az élelmiszereket érintő problémák

Az európai statisztikákat alapul véve a világon körülbelül 220-250 millió ember szenvedhet ételallergiában. Az Egyesült Államokban minden harmadik ember küzd élelmiszerallergiával, illetve követ módosított étrendet egy családtag allergiája miatt. Körülbelül a gyermekek 5%-ának van klinikailag igazolt ételallergiája. A tinédzsereknél és a felnőtteknél ez az arány 4%.

Világszerte körülbelül a felnőttek 35%-a túlsúlyos, és félmilliárd közülük elhízott (azaz testtömegindexe legalább 30). A Nemzetközi Diabétesz Szövetség (International Diabetes Federation) szerint 2035-re félmilliárd ember szenvedhet cukorbetegségben, és mindössze a betegek fele rendelkezik majd diagnózissal. Az ételallergiák, az elhízás és a cukorbetegség csak a legkirívóbb példák; a kalóriabevitel és az összetevők ismerete pedig rendkívül fontos lenne ezen állapotok mindennapi kézben tartásához.

A statisztikák fényében az Európai Bizottság egymillió eurós díjat ajánlott fel egy megfizethető, hordozható, noninvazív készülék kifejlesztésére, amely segíthet a felhasználóknak az élelmiszer-bevitelük figyelemmel kísérésében. A verseny 2016 végén zárul le. Hasonló kiírások százaira van szükség, hogy az emberek megfelelően kezelhessék cukorbetegségüket vagy elhízásukat.

Jelenleg fogalmunk sincs, hogy mit eszünk

Csak találgathatunk. A hozzávalókat már a legtöbb terméken felsorolják, de minden fogás és minden adag különböző. Az egyik megoldás a fogások összetevőinek összeírása, valamint a potenciális allergénjeinek és toxinjainak a naplózása lehet. Nemcsak az étek fajtája, hanem a tányérunkon lévő étel és annak pontos mennyisége is számít. Ezt a módszert számos cég próbálja leegyszerűsíteni.

A kanadai TellSpec 2013-ban sikeres közösségi finanszírozási kampányt folytatott, amely lezárta után több, mint 380 000 dollár tőkére tettek szert. Jelenleg egy kézi szkenner kifejlesztésén dolgoznak, amely tájékoztatja a felhasználót a vizsgált étel hozzávalóiról és tápanyagtartalmáról. Ezt spektroszkópia (színképelemzés) segítségével teszi, amely a vizsgált anyag és a fény különböző hullámhosszainak kölcsönhatása alapján gyorsan beazonosítja az ételben található összetevőket. Isabel Hoffmann, a cég alapítója a kommentelő anyáéhoz hasonló történetet élt át. Hoffmann új lakásba költözött a családjával Torontóban. Röviddel ezután a lánya beteg lett. Pár hónappal később többszörös ételallergiával diagnosztizálták.

Hoffmann ennek hatására megbízott egy fejlesztőkből álló csoportot egy olyan készülék megtervezésével, amely megmutatja, hogy mi van egy bizonyos ételben. Így a lánya és a hozzá hasonlók megtudhatják, hogy mit kerüljenek. Az első szerkezeteket 2015 közepén küldték ki a bétatesztelőknek. Noha sokan megkérdőjelezték a szerkezet hatékonyságát, valamint azt, hogy a cég be tudja-e tartani az ígéreteit, a közösségi finanszírozási kampány résztvevői egyelőre türelmesek. Az első kereskedelmi forgalomba kerülő modellek 2016 második felétől lesznek elérhetőek.

Az ételszkennerekben rejlő lehetőségek és problémák

Az izraeli SCiO-t optikai mérnökök tervezték. 2014-ben a Kickstarteren több, mint 2,7 millió dollárt gyűjtöttek össze. A TellSpec technológiájához hasonlóan működik, de az élelmiszerek mellett gyógyszerek és növények molekuláris összetevőit is képes vizsgálni. Az eszköz megvilágít egy tárgyat, az optikai szenzorai érzékelik a visszavert fényt, a készülék pedig mindezt kielemzi egy algoritmussal, majd összeveti egy felhőalapú adatbázissal, amely folyamatosan frissül. A cég ígérete szerint a vizsgált élelmiszer molekuláris összetevői ezredmásodpercek alatt megjelennek a felhasználó okostelefonján. Az eszközt 2015 elején szállították volna, azonban ez még nem történt meg – a támogatók nagy bánatára. A késedelmek mellett több, alkalmazott tudományi területen dolgozó szakértő is bírálta a SCiO-t és a TellSpec-et, mondván, hogy a cégek erősen túloznak készülékeik képességeit illetően.

Két komoly probléma merül fel. Az első a méret – egy olyan eszköz, amely nem fér el a kezünkben, nehezen terjed el. Ezt a jelenlegi technológiával csak úgy érhetjük el, ha a tervezőmérnökök komoly áldozatokat hoznak az érzékenység és a pontosság terén, hogy egy kezelhető méretet érjenek el. A másik probléma az algoritmus. A SCiO adatokat küld a felhőbe, amely további számításokat küld vissza a szerkezetnek. Az algoritmus egyszerűsítése miatt azonban a felhasználóknak meg kell adniuk, hogy mit szkennelnek – például szilárd élelmiszert, folyadékot vagy zöldséget. A kisebb méret ezeket a kellemetlenségeket hordozza magával.

Ezeken kívül nincsenek más kézi ételszkennerek kilátásban, de nincs okunk kételkedni abban, hogy egy új megoldás megjelenhet a következő néhány évben. Nem az a kérdés, hogy mikor kerül piacra egy megbízható készülék, hanem az, hogy mihez fogunk kezdeni azzal az adatmennyiséggel, amelyet generálni fognak. 

A nagy adat és a dolgok internete az egészséges étkezés szolgálatában

Tegyük fel, hogy egy szkenner tájékoztat arról, hogy hány gramm cukor van a gyümölcsömben vagy hány százalék alkoholt tartalmaz az italom. És azután? Nem fogok változtatni a viselkedésemen és az étkezési szokásaimon, mivel nem vagyok dietetikus, és nem értem, hogy mit jelentenek az adatok, illetve azt sem tudom, mit lenne ajánlatos tenni ezek ismeretében. Az ételszkennereknek a viselhető aktivitásmérőkhöz hasonló fejlődésen lenne célszerű keresztülmenniük – nyers adatok helyett az automatikus elemzést kell előnyben részesíteniük, és hasznos javaslatokat kell tenniük a felhasználó számára.

Egy jó ételszkennernek megbízhatóan kell megállapítania az összetevőket, és a kinyert adatokat az életstílushoz, a táplálkozási szokásokhoz és a genetikai háttérhez kell igazítania. Mivel ember és ember között jókora genetikai különbségek vannak, elképzelhető, hogy ugyanazt az ételt két ember eltérő idő alatt emészti meg. Valaki akár allergiás is lehet egy olyan összetevőre, amelyikre a másik nem. Eddig a vakszerencse és a tapasztalat hívta fel a figyelmünket ezekre a különbségekre. De ennek nem így kellene működnie. Az étkezésnek egy tudatos folyamattá kellene válnia; olyannak, amellyel tudjuk, hogy mit eszünk vagy mit kellene ennünk az optimális egészség elérése érdekében. Egy megfelelő alkalmazással ellátott ételszkenner betölthetné ezt a szerepet.

Mindezek mellett a genetikai információkat is érdekes lenne beépíteni ezekbe a szkennerekbe. A teljes genomszekvenciám már rendelkezésemre áll egy otthon tárolt fájlban. Szó szerint tanulmányok ezrei szólnak az étkezések genetikai aspektusairól – a tudományágat nutrigenomikának hívják. Lehetőségem kellene legyen arra, hogy megtudjam, milyen ételek és összetevők ártalmasak számomra. A genetikai tesztek eredményei alapján érzékeny vagyok a koffeinre és gyorsabban bontom le az alkoholt, mint a legtöbb ember (ez nem csoda, elvégre magyar vagyok).

A nutrigenomika azt vizsgálja, hogy az étkezés hogyan befolyásolja a metabolizmusunkat, és hogy mit tehetünk azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki a táplálkozásból – egyénre szabottan. Ha lehetőségem lesz kihasználni, hogy az okostelefonom a DNS-emhez igazítottan javasol nekem egy bizonyos fajta húst vagy sajtot, jobban fogom élvezni a fogást, és hosszú távon jobban gondját viselem majd a testemnek. Ilyen adatok alapján a szkenner vagy az alkalmazás megmondhatja, mit ne vegyünk a boltban, illetve azt, hogy milyen ételek tehetnek minket produktívabbá, mitől alhatunk jobban, esetleg egyszerűen csak mitől érezhetjük magunkat egészségesebbnek. Jelenleg csak a vakszerencsében bízhatunk.

Néhány ember aggódik, hogy mindez egy túltechnologizált világ felé vezet, ahol különböző szerkezetek, appok és szkennerek mondják meg, hogy miket tegyünk és együnk. Én más szemszögből látom a dolgokat – jó lenne, ha tudnánk, hogy pontosan mit eszünk, és mely összetevők fogyasztása milyen következményekkel jár. A saját genetikai hátteremhez igazított (l)ehetőségeket hozzáadott értékként kezelném.

A cukorbetegek tudnák, hogy mennyi szénhidrátot tartalmaz az étrendjük. De a tudás önmagában nem változtatja meg a viselkedést: ha így lenne, senki sem dohányozna már. A tudás, megerősítve a játékosítással és a hozzánk közel állók bevonásával talán megtehetné ezt. A ritka genetikai metabolikus kórképekben, például a fenilketonúriában szenvedő betegek végre megtudhatnák, milyen ételeket kerüljenek el minden áron. Az ételallergiában szenvedők felismerhetnék és elkerülhetnék a számukra veszélyes ételeket. Egy jó étrend már nem a gyermekkorból hozott tapasztalatainkra és az azóta szerzett tudásunkra épülne, hanem jól átgondolt döntésekre. Ha ehhez be kellene szereznem egy ételszkennert, ám legyen.

Ez a kérdés a 40 legizgalmasabb, legmeglepőbb és legszívmelengetőbb kérdések között van, amelyet az évek során feltettek nekem. Mindet megválaszoltam a My Health: Upgraded című könyvemben. Keresd az Amazonon, Az orvoslás jövője című könyvemet pedig magyarul a HVG-nél.