Anélkül, hogy levennénk a felelősséget az alkoholproblémákkal küszködőkről, a Psychological Science lapjain megjelent kutatás szerint a genetikai háttérnek is van szerepe abban, hogy hogyan hatnak ránk pl. az alkoholos italokról szóló hirdetések.

Az alkohol hatására dopamin szabadul fel bennünk, ami pozitív visszcsatolást jelent az agynak, azaz pozitív érzést okoz alkoholfogyasztás után. A dopamint felvevő receptornak van egy variánsa, ami elvileg fokozza az alkohol utáni sóvárgást.  

Ennek vizsgálatára létrehoztak egy holland pub-ot a laboratóriumban és önkénteseknek ott kellett előbb reklámokat értékelniük, majd 30 perces szünet következett, amikor bármit ihattak (volt alkoholos és alkoholmentes ital is), de a beavatottak elkezdtek alkoholos italokat rendelni és azt nézték, kit vesznek rá ezzel hasonló viselkedésre. Aztán szájnyálkahártya mintát vettek a DNS elemzés miatt.

Azt találták, hogy aki rendelkezik ezzel a gén variánssal, kétszer annyi alkoholt ivott, mint aki nem, amikor a beavatottak egymás után rendelték az italokat. De ha a kutatásba előre bevontak csak egy italt rendeltek, akkor nem volt különbség a génvariánst hordozók és nem hordozók között.

Azaz mondhatnánk, hogy ez a génvariáns befolyásolja az egyén ivási szokásait méghozzá érzékenyíti más emberek ivási viselkedésével szemben. De fontos megjegyezni, az alkoholizmus multifaktoriális jellegű, azaz ha minden létező genetikai jegyünk ebbe az irányba mutat, akkor sem leszünk biztosan azok és fordítva, ha egyáltalán nem rendelkezünk genetikai rizikótényezővel, attól még különböző hatásokra azzá válhatunk.

Ez a cikk inkább arra jó példa, hogyan lehet hírverést csinálni egy eredendően molekuláris biológiai kutatás eredményeinek.