A cím természetesen nem tőlem származik, hanem Koltay Tibor a Magyar Tudományban megjelent írásából. Ez tipikusan annak az esete, amikor olyan ír egy területről, aki nem ért hozzá, beleolvasgatott, böngészgetett, de tartalmilag nem ért hozzá, ezt fontos kiemelni. Szerencsére ezt mások is, köztük a BioPunk blog, így gondolják. A gond az, hogy ha én repülőkről írnék egy repülésről szóló szaklapba, pedig nem értek hozzá, nem az én hibám, ha megjelenne a cikk, hanem a lap hozzá nem értését tükrözné. Kérdés hogyan jelenhet meg egy ilyen írás az MTA lapjában. Andrew Keen könyvét én is olvastam, ebben a cikkben annak a szerzőnek a félreértései jelennek meg. A BioPunk blog számos pontot megcáfolt, más dolgokra térnék ki.

A Web 2.0-s környezet nem a tudományosságot támogatja.

A web 2.0-es környezet nem támogat és nem cáfol semmit. Ez egy technológiailag minimálisan más platform, mely a kommunikáció, együttműködés csatornáinak tárházát újítja meg és bővíti ki. Attól függően hasznos vagy haszontalan, mikre milyen céllal használjuk.

A Web 2.0 kapcsán olvashatunk arról, hogy az a tömegek bölcsességének érvényesülése, ilyen módon, hozzájárul a tudás demokratizálásához. Ne felejtsük el azonban, hogy tömegek nem szükségképpen értelmesebbek, mint az egyének külön-külön.

Ha már Andrew Keen becses könyvét emlegeti a szerző, javaslom elolvasásra a The Wisdom of Crowds című alapművet is.

Azt bizonyosan mondhatjuk, hogy a névtelenség nem jellemzi a tudományt, hiszen formális csatornákon, főleg folyóiratokban publikálják eredményeiket.

És akkor mi a helyzet az egész tudományos publikálást meghatározó peer-review rendszerével, mely az esetek 95%-ban teljesen és ellenőrizhetetlenül névtelen? Kivételként ott vannak az open access lapok, ahol a bíráló névvel, elérhetőséggel vállalja véleményét.

Világos viszont, hogy nem kell törődnünk például azzal, ha valaki önmegvalósításától motiválva blogot indít, és ott mindenféle, tudományos szempontból megalapozatlan állítást hoz nyilvánosságra. Nem helyeselhetjük viszont, ha az ott leírtakat azonos érvényűnek tekintik egy lektorált folyóiratban megjelent cikk állításaival.

Ennél rosszabb következtetést nehéz lett volna írni. Nem példálózok, csak egy dolgot hozok fel, a ResearchBlogging-ot, ahol nem egyszer jobb kommentárok, írások születnek kutatók tollából, mint az eredeti cikkek, amikről írtak.

A Listserv említése 2010-ben pedig csak hab a tortán.

A web 2.0 vagy közösségi média vagy nevezzük bárhogyan is, ha stratégiával, hozzáértéssel használják, rengeteget segíthet egy kutatónak (konkrét példa). Én a terület biztonságos, hasznos eszközeit igyekszem évek óta bemutatni a magyar orvosi és tudományos világnak, de az ilyen megalapozatlan állításokkal teletűzdelt, hozzá nem értő vélemények, melyek ráadásul megbecsült szerzőtől származnak nagyban hátráltatják ezt a munkát. És ehhez még egy MTA szintű lap is asszisztál.

Magam részéről igyekszem továbbra sem írni a repülőkről...