A New York Times-ban jelent meg nemrég egy sztori egy medikáról, aki Facebook-on kapcsolódott össze betegével. A dolog több ponton is igencsak sántít. Többször írtam már a témáról, nem jó ötlet, ha orvos betegével kapcsolódik össze a közösségi médiában. Illetve van ennek ellenőrizhető formája is.

Az említett amerikai medika közvetlenül részt vett a beteg kezelésében, aki ritka szívbetegségben szenvedett és transzplantációra várt. Ő ajánlotta fel a fiatal orvostanhallgatónak, hogy Facebook-on megmutatná neki szibériai utazásának képeit, amit a medika elfogadott (első hiba, az orvos-beteg viszony/bizalom ne Facebookon épüljön ki, hanem szemtől szemben).

Aztán a férfi üzeneteket is küldött neki, amikre egyáltalán nem válaszolt (második hiba, mivel ha már elfogadta az online kapcsolatot, illik válaszolni a kérdésekre vagy legalább egyértelműen jelezni, hogy nem fogja ezeket online megválaszolni).

A medika megírta történetét és értetlenkedve jegyezte meg, nem tudott etikai korlátokról (harmadik hiba, de nem az övé, az orvosi oktatási rendszerben nincs ilyen kurzus - kivéve Debrecenben természetesen).

Biztosan vannak pozitív kivételek, de az esetek többségében szinte biztos, hogy rossz vége lesz (pl. beteg és orvosa egymás ismerősei lesznek Facebookon, a beteg szerdán műtétre vár, és látja, orvosa kedd esténként szokta belevetni magát a party világába. Vajon építeni fogja ez a bizalmi viszonyt?).