A tudomány és még inkább a tudományos publikálás nagy változások elé néz. Habár több évtizedes hagyományt kell megszakítani, de véleményem szerint nagyon jó irányban haladnak a dolgok. 3 példát szeretnék erre felhozni.

1) A kutatókat nem lehet kilóra mérni

Egy kutatót sokak szerint az határoz meg, hogy mennyi impakt faktora van. Amikor valaki publikál egy tudományos munkát, a publikáló szaklap impakt faktorát is magáévá teheti. Minél többet publikál egy kutató minél rangosabb szaklapokban, annál több impakt faktora lesz. Azt viszont úgy határozzák meg, hogy az elmúlt két évben a lapban megjelenő cikkeket mennyire idézték más cikkek. Azaz a kutatókat nem saját munkájuk, hanem a publikáló szaklapok alapján értékelik.

Ezen igyekszik változtatni a PLoS One nevű nyitott hozzáférésű szaklap. Ők a cikkek egyedi értékét mérik a bejövő citációk, linkek, megjelenések alapján. Forradalmi koncepció, mely rengeteg vitát fog kiváltani. Egy példa az ilyen típusú értékelésre:

2) Szaklapkereső

Nagyon nehéz kitalálni, melyik szaklapban érdemes egy munkát publikálni. A ResearchGATE nevű kutatói közösségi site viszont kifejlesztette a Journal Findert. Beírjuk munkánk kulcsszavait vagy az összefoglalását és tippeket ad, hol lenne érdemes publikálni. 

3) Újrastruktúrált információ

A The Cell nevű rangos lap újszerű struktúrával kísérletezik, amiben a szerzők audió-videó interjúkat is közölhetnek, melyben elmagyarázzák munkájuk lényegét; interaktív képeket lehet beilleszteni; élőben elemezhetjük a referenciákat, külön kezeli az ábrákat. Egyszerűen zseniális megoldás, mely a tudományos munkák átláthatóságát nagy mértékben növeli, egyszerűbbé teszi a megértésüket.

Meglátjuk, a tudományos társadalom hogyan reagál majd...