A Nature lapjain nemrég megjelent cikk (A case of genetic counselling for Dr Watson) betekintést nyújt abba, mennyire másként látják a hasonló kérdéseket a genetikusok/kutatók, mint a laikusok. Arra is rávilágít, néha a tudomány nem éppen a realitást követi. James Watson, a DNS szerkezetének egyik első leírója a célpont.

Dr. Watson vs laikus

Felfedezte a gén szerkezetét	Nem igazán tudja, mi az a gén
Az 1 millió $ megfelelő ár a szekvenálásért	Az orvosi konzultáció ára miatt aggódik
2 hónap alatt szekvenálni lehet	2 hónap alatt jön meg az egyszerű laboreredmény
A szekvenciaadatokat merevlemezen hordozza	Melléküreg-gyulladásának papírjait viszi magával
Teljesen informáltan tudja hozzájárulását adni	Alá tud írni egy beleegyezési nyilatkozatot
Genomjának adatait publikálta	Nem akarja, hogy édesanyja is tudjon róla
Az Apo-E szekvenciájára nem kíváncsi (Alzheimer-kórra utalhat)	A vércsoporttípusokat szeretné megtanulni
Érti a korlátozott klinikai felhasználhatóságot	Reméli, hogy ki tudják javítani a hibás géneket
1.68 millió SNP-je Craig Venterével azonos	Rákeres a Google-ben az SNP-re, hogy mi is az
Zavarná, ha nem kónoznák	Zavarná, ha klónoznák.

Elnézést, ha a fordítás nem mindenütt a legjobb, igyekeztem visszaadni a lényegét.

Egyben ennek az is tanulsága, hogy a genetika nem igazán egy jól és bőségesen oktatott tantárgy. De még az orvosi egyetemen (legalábbis Debrecenben) is csak fél év humángenetika van és negyedév klinikai genetika a 6 év alatt.

Hátha nő ez a szám majd a következő években.