Ezért vezetem be a következő két eszközt, mint a magunk ellenőrzésére alkalmas programokat, melyek mindössze arra szolgálnak, hogy az elmélkedés fázisa után biztosítsanak minket arról, nem hagytunk ki semmilyen lehetséges diagnózist.
A DXPlain amerikai orvosok számára ingyenesen hozzáférhető, és kb. minden tizedik orvos használja is. A páciens életkorát, nemét, a betegség időtartamát és a tüneteket megadva készít egy listát, hogy milyen diagnózisok jöhetnek szóba, sőt az egyes kórképekről külön-külön is lehet információt kapni.

A másik a Diagnosaurus. Beütünk egy tünetet vagy szindrómát és kapunk egy listát az adott tünethez köthető egyéb diagnózisokról. Így tudjuk ellenőrizni, hogy a diagnózisalkotás folyamatában kihagytunk-e valamit. Mivel PDA-n használható, ezért könnyen és gyorsan választ lehet kapni a kérdésekre.

Ahogy a Second Life orvosi oktatásban betöltött szerepét sem, úgy az ilyen programok diagnózisalkotásban játszott szerepét sem célszerű túlértékelni. Ezek mind csak kiegészítő, orvosok által készített eszközök orvosok/medikusok számára.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.