Long Beachről nincsenek újabb benyomásaim, mivel tegnap reggel fél héttől este hétig a konferencián voltam. Reggel beültem egy beszélgetére, ahol hírességek (mint a konferencia alapítója, Satava doktor) beszélgettek a web 2.0 előnyeiről, hátrányairól. Először hallottam élőben orvos szájából elhangozni a web 2.0 kifejezést. Egyébként korra, nemre való tekintet nélkül, itt mindenki azt vallja, hogy az orvostársadalom sokat profitálhat ebből az új, web 2.0-re épülő világból. Nem hiába koptattam a számat és laptopomat itthon is...



Ebéd előtt megtaláltam kedvenc eszközömet. Egy hatalmas plazmaévén ment a műtét felvételről, miközben felvehettünk egy szemüveget, amivel az egész műtéti ténykedést 3D-ben láttuk. Ezt úgy értem, hogy az orrom előtt mozgatta a sebész a műszereit. Ezzel sebészetet tanulni gyerekjáték lenne.

Továbbá kipróbáltam a Nintendo Wii-re készült sebészeket oktató játékot is. De azzal ma is akarok bűvészkedni, és lehet, hogy fényképezni is fogok.

Ebéd után volt az előadásom és jól sikerült (mondjuk, mi mást mondanék a saját blogomon...). Úgy jutottam erre a következtetésre, hogy a prezentációm után 4 órán át ott ültem az asztalomnál és jöttek az érdeklődők, professzorok, orvosok, designerek, kutatók és medikusok, akik a Second Life-ról akartak többet tudni, az orvosi blogokról meg a saját online megítélésükön szerettek volna javítani. A legjobb hatást az a kérdésem váltotta ki, hogy rákerestek-e már magukra a Google-ön. Merthogy a páciensük vagy a jövőbeli főnökük biztos, hogy rájuk fognak keresni.

Az volt a prezentációm mottója, hogy az orvosoknak kellene kezükbe venniük az orvosi információk feltöltését a webre, illetve az információ áramlását is. Mert ha nem, akkor majd a nem-szakértők teszik meg ugyanezt. Egyébként hamarosan közzéteszem az egész előadást itt is.

A legnagyobb érdeklődést medikusok részéről tapasztaltam.



Még a keddi anyagról néhány szót. A mentális problémákkal küszködők számára végtelen hasznosak lehetne a virtuális realitás nyújtotta új eszközök. Amin a legjobban meglepődtem, az egy olyan Second Life-hoz haosnlító virtuális világ volt, ahol a tériszonnyal küzdő páciensnek végig kellett sétálnia egy magasan lévő függőhídon miközben mérték vérnyomását, pulzusát, hőmérsékletét. Ha a hídon félt, még inkább, ha rettegett, akkor egyszer csak megszűnt alatta a híd létezni és karaktere lesetett. Azaz nyugodtnak kellett maradnia a hídon is abban a magasságban.

Az expozíciós terápiákról is szó volt. A póktól sokan félnek, őket olyan virtuális világban kezelik, ahol mindenütt pókok jelennek meg. Egy hölgy annyira félt a pókoktól, hogy naponta lefekvés előtt 1.5 órát porszívózott az ágya körül a pókoktól rettegve. A terápia után le volt fényképezve, ahogy egy madárpók sétál a karján.

Na ennyit mára, ma délelőtt lesz egy bemutatóm a Second Life-ban, szerveztem egy orvosi szimulációt, amiben az Ann Myers virtuális orvosi centerünk orvosai és medikusai szívesen segítenek. Illetve fogok egy kicsit élőben blogolni a kivetítőn. Stílszerűen...

Nemsoká megint jelentkezem.