Idén januárban az angol blogom különdíjat kapott a Medgadget Orvosblog Világversenyén a legjobb új blog kategóriában. A győztes egy gyerekgyógyász lett az USA-ból, aki akkor már egy éve blogolt és kedvelték blogertársai, mivel kemény szavakkal írta le tapasztalatait.

Néhány hete elkezdett blogolni egy bírósági perről, ami orvosi műhibáról szólt (egy 12 éves gyerek halála miatt), és a vádlott ki volt? Hát maga Flea. Viszont nemrég a blog egyszerűen megszűnt. Találgattunk, mi lehetett az ok, aztán annyiban maradt.

Erre tegnap megjelent egy cikk a Boston Globe lapjain, mely egy tárgyalásról szólt, ahol a vádlott orvosnak feltette az ügyész az első kérdést: Maga Flea?

Hát persze, hogy ő volt, Robert P. Lindeman, akinek nem maradt más választása, csak bevallani, felfedni önmagát. Miért olyan fontos ez? Mert Flea doktor cinikusan ostorozta, sőt nevetségessé tette bírósági ellenfeleit még amikor anonimként írhatott persze.

Az ügy vége közös megegyezés lett (egy szép summa valószínűleg), de a mi esetünkben most nem ez a lényeg, hanem hogy elfeledhetjük, amit az internet korszakának elején gondoltunk: nincs tovább anonimitás.

Orvosi téren pedig fokozottan igaz ez. Mindig vállaltam nevem, de ha csak az ncurse nicket használnám, akkor is rájöhet bárki percek alatt a valós kilétemre. És én ezt nagyon is rendjén tartom (gondolom azért, mert még nem zaklattak és nem is vágyom rá).

Egy orvosblogger (de igazából bárki más is) vállalja fel a kilétét, így tudja elérni, hogy olvasói megbízzanak benne és életük részévé válhasson.

Elnézést az ömlengésért, de ezt fontos eseménynek tartottam. Szolgáljon Flea példaként egy egész orvosblog nemzedéknek!