Baby Emilio most 17 hónapos, nem lát, nem hall és mozogni sem tud. Néhány hónapja már lélegezni sem, géppel tartják életben.  Leigh-szindrómában szenved, egy ritka , neurometabolikus betegségben. Az izmai fokozatosan leépülnek, végül a légzőizmai is azért, mert a sejtek motorjának számító mitokondriumok DNS-ében zavar keletkezik. Jelenleg nincs rá gyógymód.



Egy texasi törvény szerint a kórháznak joga van megtagadni az ellátást, ha az orvosi szempontból teljesen hatástalan, azaz nem jelent nemhogy gyógyulást, de még javulást sem. Ezért a kórház le akarta állítani az ellátását, azaz le akarták kapcsolni a gépről, melynek következményeként valószínűleg percek vagy órák alatt meghalna.

Az édesanyja viszont a gyermek jogaira hivatkozva megakadályozta ezt és jelenleg is folyik az etikai kérdések tömkelegét felvető per, melynek során az anya olyan kórházat keres, ahol fenntartanák a gyermek ellátását. Elmondása szerint nem akarja, hogy fiát megöljék, azt szeretné, ha természetes halál vetne véget szenvedéseinek.

Miért írok erről? A MedIQ várja az olvasók véleményét: ki dönthet egy élet felett? Persze senki, de mi a helyzet ebben a specifikus esetben?

Mennyiben okoz több fájdalmat és szenvedést az, ha életben tartják Emiliot, hiszen nincs semmilyen terápia?