Az Alzheimer-kóros idős betegeknél mindig fennáll a veszély, hogy elkóborolnak és eltévednek, ugyanis habár a hosszú távú memóriájuk ép, de a rövid távú nem igazán. Több német idősek otthona rendőri segítséget szokott kérni az eltűnt idős betegek megtalálására. Egy düsseldorfi intézet viszont nagyszerű ötlettel állt elő. 

Hamis buszmegállókat építettek az ilyen betegek számára, akik az ép hosszú távú memóriájuk miatt tudják, mi az a buszmegálló, és ha eltévedtek, próbálnak is keresni egyet. Azaz az történik, hogy ezeket a feltűnő megállókat meglátják és leülnek, várnak, míg értük nem jönnek. 

Nagy sikerrel tesztelték az elsőt és most számos német intézmény kap még ilyet.

Szeptember 28-29-én kerül megrendezésre a III. Interdiszciplináris Orvosi Hetilap Konferencia, ahol a hangsúly a szakmai értéken és nem a pogácsán van. Számos volt professzorom is elő fog adni ráadásul több szakterület is a középpontba kerül (32 kreditpont szerezhető az eseményen).

Ha valaki a blogon szereplő kuponkódot (mediq) beírja a „Megjegyzés„ mezőbe a regisztrációs lapon, akkor a regisztrációs díjból 10% kedvezményt kap (42500 helyett 38250 Ft).

Nehezen fordítható kifejezések a digital és health literacy, de annál fontosabbak. Pontosan jellemzik az orvosok és betegek társadalmának alapvető problémáit is. A minap találtam egy nagyszerű előadást arról, mennyire fontos az, hogy a beteg tudja értelmezni az orvos által mondottakat, leírtakat, illetve releváns kérdést tudjon feltenni.

Egyszerűen már nem elég, hogy vakon kövessük az orvos tanácsait, és habár ezért a mondatomért sok orvos kollégám meg fog rám orrolni, de kifejezetten bátorítani kell, hogy a beteg internete is keresgéljen, megkérdezzen más orvost, stb. Ezek nélkül nem lehet egyenlő partnert faragni a betegből és a betegelégedettség sem lesz magas (meg kell jegyezni, hogy vannak olyan betegek, akik kifejezetten igénylik, hogy megmondja az orvos nekik, mit kell tenni, rájuk természetesen mindez nem vonatkozik). 

Az orvostársadalom rendelkezik a health literacy minden képességével (6 évig ezt tanulják éjjel-nappal, aztán munkájuk során minden percben), a digitális íráskészség viszont náluk jelenik meg nagyobb erővel. Őket abban kell segítenünk, hogy értelmezni és minőségileg elemezni tudják az online talált orvosi információkat. 

Az előbbi miatt írom sok szempontból a blogomat évek óta, az utóbbi miatt oktatok az egyetemen (szeptembertől Debrecen helyett a Semmelweis Egyetemen) és indítottam el az online kurzusomat The Social MEDia Course néven.

Remélhetőleg, mindkét munkám segíti ezeket a folyamatokat, de a végső megoldáshoz olyan betegekre van szükség, akik a saját kezükbe veszik az egészségüket, a betegségük kapcsán pedig orvoshoz fordulnak és releváns kérdéseket tesznek fel; illetve olyan orvosokra, akik nem kapnak agyvérzést, ha a beteg megemlíti, mit talált online.

Nemrég új címet kapott a párizsi előadásom videója: A Geek Doctor Crowdsources Medicine. Azóta viszont egyre másra kapom a leveleket a világ minden tájáról, hogy adjak tanácsot, hogyan lehet megoldani ritka diagnózisokat.

Legutóbb egy férfi keresett meg elküldve e-mailben minden egyes orvosi papírt és részletet. Ilyenkor természetesen jelzem, hogy orvosi tanácsot nem adok online. Abban kért tehát segítséget, hogyan jusson el az üzenete az orvostársadalomhoz. Javasoltam egy wikit vagy blogot, ezer megoldás van a megjelenésre, de a hír eljuttatása azokhoz az orvosokhoz, akik rendelkezhetnek a válasszal, na az a kihívás. 

És így elsőre nem is szokott sikerülni. Mindenesetre blogot indított és meglátjuk, mire jut vele.

Gondoljunk bele, miről van itt szó. Eddig a kórházon belül ment az ötletelés egy nehéz diagnózisról, esetleg néhány telefon csörrent, később e-maileket küldtek konferencián megismert kollágáknak, bújták a szakirodalmat a könyvtárban, ma pedig a Pubmed-en speciális keresésekkel ugyanezt teszik. Akkor van szükség crowdsourcing-ra, amikor már nem tudjuk, ki tudhatja a választ a kérdésünkre. A crowdsourcing alapsajátsága viszont, hogy motivált közönség kell hozzá, ami a dolog buktatója is egyben. Hiszen miért keresné egy orvos a lehetőségeket, hogy ritka betegségek diagnózisában segítsen olyan esetekben, amikor a beteget személyesen nem is ismeri, nem vizsgálta meg, pénzt nem kérhet, online tanácsot meg nem adhat. 

Ezért a fordulópont az lehet, ha a beteg maga vagy családtagjai veszik kézbe az ügyet és céltudatosan indulnak lépésre lépésre. Egy orvos sokkal szívesebben válaszol egy konkrét kérdésre, mintha arra kérik, olvasson már át 50 oldalnyi anamnézist. 

Tehát, mint eddig már oly sokszor, ez a folyamat és annak sikere is a betegen múlik. 

A Mentők blog osztott meg egy eléggé megdöbbentő cikket, mely szerint egy skót tinédzser éjjel egy autóból fotózta le Craig Williams-et, akit nemsokkal azelőtt ütött el egy autó. A képet feltöltötte Twitter csatornájára, ahol arra a kérdésre, miért nem ment oda segíteni azt írta, félt, hogy a férfi bántaná őt. Azóta elfogták és a Twitter oldala is törlésre került. Williams pedig a kórházban később életét vesztette. 

Ő töltötte fel a képet.

A dolog sajnos nem egyedi. Néhány hete történt, hogy egy brit bevásárolóközpont harmadik emeletéről lezuhanó öngyilkos férfi holttestét azonnal lefényképezték és feltöltötték egy közösségi oldalra (nem említik, melyikre). A rendőrség is kiemelte, mennyire érzéketlen cselekedet az ilyen.

Még mielőtt bárki is a "közösségi média nemzedékének" hiányosságaira gondolna, fontos megjegyezni, hogy az ilyen hírekhez a közösségi médiának nincsen köze, legfeljebb megkönnyíti a hírek, fotók vándorlását, de az érzéketlenség és a megfelelő nevelés hiánya internet-független.