Nehezen fordítható kifejezések a digital és health literacy, de annál fontosabbak. Pontosan jellemzik az orvosok és betegek társadalmának alapvető problémáit is. A minap találtam egy nagyszerű előadást arról, mennyire fontos az, hogy a beteg tudja értelmezni az orvos által mondottakat, leírtakat, illetve releváns kérdést tudjon feltenni.

Egyszerűen már nem elég, hogy vakon kövessük az orvos tanácsait, és habár ezért a mondatomért sok orvos kollégám meg fog rám orrolni, de kifejezetten bátorítani kell, hogy a beteg internete is keresgéljen, megkérdezzen más orvost, stb. Ezek nélkül nem lehet egyenlő partnert faragni a betegből és a betegelégedettség sem lesz magas (meg kell jegyezni, hogy vannak olyan betegek, akik kifejezetten igénylik, hogy megmondja az orvos nekik, mit kell tenni, rájuk természetesen mindez nem vonatkozik). 

Az orvostársadalom rendelkezik a health literacy minden képességével (6 évig ezt tanulják éjjel-nappal, aztán munkájuk során minden percben), a digitális íráskészség viszont náluk jelenik meg nagyobb erővel. Őket abban kell segítenünk, hogy értelmezni és minőségileg elemezni tudják az online talált orvosi információkat. 

Az előbbi miatt írom sok szempontból a blogomat évek óta, az utóbbi miatt oktatok az egyetemen (szeptembertől Debrecen helyett a Semmelweis Egyetemen) és indítottam el az online kurzusomat The Social MEDia Course néven.

Remélhetőleg, mindkét munkám segíti ezeket a folyamatokat, de a végső megoldáshoz olyan betegekre van szükség, akik a saját kezükbe veszik az egészségüket, a betegségük kapcsán pedig orvoshoz fordulnak és releváns kérdéseket tesznek fel; illetve olyan orvosokra, akik nem kapnak agyvérzést, ha a beteg megemlíti, mit talált online.