MedIQ

Amikor a Medicine Meets Virtual Reality konferenciáról írtam, több olyan alkalmazást is bemutattam, melyek a virtuális világot veszik segítségül különböző kezelésekben: drogfüggőknél, illetve katonáknál, akiknél a traumát követő stressz szindróma (PTSD) alakult ki. Volt előadás, melyben azt fejtették ki, hogyan kezeltek arachnofóbiás, azaz a pókoktól betegesen félő egyéneket. Készítettek egy virtuális világot, amiben a beteg VR maszkot viselve tudott barangolni 3D-ben természetesen. Ebben a világban óriási pókok kerültek elő váratlan pillanatokban és helyekről, illetve volt egy kezelési terv is a folyamat részeként, azaz egyre durvább helyszínekre ért a résztvevő. Bemutattak egy beteget, aki azelőtt órákat porszívozta az ágyát minden lefekvés előtt, annyira félt a pókoktól, a kezelés után pedig madárpókkal a karján mosolygott a kamerába.

Most a brit Sky televízió 3D marketing kampányt indított, amit egy liverpooli rendezvényen fognak bemutatni, és egy olyan filmet tekinthet meg a közönség, amiben pókok mászkálnak 3D-ben az orrunk előtt.

A bejegyzés trackback címe:

https://mediq.blog.hu/api/trackback/id/tr72239000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

agyvihar · http://agyvihar.blog.hu/ 2010.08.26. 08:59:43

Ez a pókos dolog elég hihetetlen. Elvégre egy szimulált és egy valódi pók között elég nagy különbség van, hogy a fóbiás is érzékelje a különbséget.

Andie 2010.08.26. 09:16:25

Kb 2 éve láttam egy ilyen müsort valamelyik Natgeon vagy Discoveryn.
Ugyanez volt, hogy egy eléggé gagyi grafikával felvértezett virtuális világban barangolt a beteg, ott jött egy-két pók (akár paintben rajzolták volna őket), és mikor a virtuális kezére mászott az aktatáska méretü virtuális pók, akkor a valóságban is hozzáérintettek a kezéhez egy szőrös plüsspókot.
Hát az enyhe kifejezés, hogy frászt kapott a beteg, de tán több hónapos próbálkozás után meggyógyult. Mutatták is, hogy egy madárpókot óvatosan megsimogat, de kezébe nem merte venni. És nyilatkozott, hogy ő mennyire boldog, hogy mostmár nem fél a pókoktól.
Hát én ezt nem hiszem el, már elnézést.
Én nem félek, csak tartok tőlük. Tele van az udvar, mindenhova hálót szőnek, akár órák alatt is (a kiteregetett ruhák mire megszáradnak, már ki van feszitve egy háló a terigető és a korlát közé). Szakácsfáklyával meg légycsapóval járok paradicsomot szedni, meg locsolni, de reggel, mikor kimegyek az utcára, hadonászok magam előtt, mert rendszerint beszövik a teraszt meg az udvart is.
Fogalmam sincs, hogy lehetne kiirtani őket, de már kezdem unni. Tudom, hogy elvileg mérgező meg halálos csípésű pók nincs nálunk, de baszki egy 20 forintos nagyságú keresztespók nekem eléggé rémisztő, nemhogy fejjel belemenjek, azt ott mászkáljon rajtam a rohadt kis szőrös 8 lábával.

Andr3wBoy · http://blog.andrewboy.com 2010.08.26. 09:22:04

Önmagában a tudat, érzés az hogy pók szerű valami járkár körülötte álmában már képes úgy előjönni, hogy óriáspókot simogat. Szerintem ezeket működnek/működhetnek.

Borenbukk 2010.08.26. 09:24:56

@Andie: Irrealis felelmekkel kapcsolatban realis kifogasokat emelni irrealis. Egy arachnofobias egy teveben latott poktol is sikitofraszt kap. A virtualis pok epp azert alkalmas, mert elegge valosagos, hogy felelem reakciot valtson ki, de elegge mu, hogy a beteg szamara kezelheto maradjon a felelem addig, mig lassan elfogadja, hogy nincs felnivaloja.

Logan Grimnar 2010.08.26. 09:35:30

Nem hiszek az ilyen woodoo varázslatokban. Én magam is erősen utálom a pókokat és nincs az a 3D-s csilivili filmecske, ami képes lenne ezen változtatni..

Andie 2010.08.26. 09:42:48

@Borenbukk: Tehát egy idő után az igazi pókról is azt fogja feltételezni, hogy ugyanolyan ártalmatlan, mint egy mű.
Hát nemtom, én hiába nézegetem a 20 centis müanyag cápámat a polcon, akkor sem úsznék a tengerben igaziak között...

Hátezmármi (törölt) 2010.08.26. 09:44:43

@agyvihar: a fóbiának pont az a lényege, hogy valaki valamitől betegesen retteg. Irracionálisan.

A legtöbb ember utálja a pókokat és esze ágában sincs felvenni őket. De nem porszívózik egy órát minden lefekvés előtt.

A legtöbb ember kezet mos egy nap többször, de a tisztaságmániás félóránként 15 percig mossa a kezét, egész könyökig. Láttam ilyet, megdöbbentő volt. Amíg beszélgettünk, megállás nélkül mosakodott, mintha műtétre mosakodna be, csak sokkal tovább csinálta.

Ha ettől az irracionális rettegéstől meg tudják szabadítani, akkor működhet.

antisystem 2010.08.26. 09:51:22

@agyvihar: Szerintem semmi hihetetlen nincs benne:)
Magam pl. tériszonyos vagyok, és már 15 éve, az ősöreg Prince of Perzsia játék kapcsán megfigyeltem magamon - emlékszik rá valaki?:) - hogy amikor ott gödrökön meg szakadékokon kellett átugrálni (a ráadásul még 2D-s) figurával, az pont olyan reakciókat váltott ki rajtam - hideg verejték, gyorsult pulzus, akármi - mint amikor a 10. emelet erkélyén állok reálban. Tehát elég nyilvánvaló, hogy ha engem ez zavarna, akkor ilyen módon egy idő alatt hozzá is tudnám szoktatni a szervezetemet ezekhez a szitukhoz. (csak hát kertes házban lakom, így nem különösebben zavar a tériszonyom, nem foglalkozom vele:))

lobelt_ledfold 2010.08.26. 09:57:31

Hangulattól függően írtozom időnként a pókoktól és ha belegyalogolok egy pókhálóba akkor néha hisztérikusan kaparom le a fejemről, nehogy a pók végigszambázzon az orromon.

Ha otthon felfedezek egyet akkor megpróbálom élve megfogni és kipakolni, továbbá nagyon érdekes lényeknek találom őket és a biológiájuk is egészen rendkívüli.

A fóbia meg a gyűlölet nem azonos. Tériszonyom is van és néha leblokkolok és kiver a víz, ha kipillantok egy magas helyről. Mégsem akarom a világot lapossá tenni minden kitüremkedés, hegy és épület földig rombolásával...

Amúgy pedig működhet a módszer, a fóbiában pont az a szerencsétlen dolog, hogy az irracionális rettegéssel (nem undor, nem félelem, ha velőig hatoló rettegés) nem tudsz szembe nézni, mert előtte lekapcsolják a villanyt... ha van rá mód, hogy lájtosabb verzióban nézz farkasszemet vele, akkor van esély.

subabubba 2010.08.26. 09:59:15

Ez pont nem jelent igazi fejlődést. Régebben pontosan ugyanígy kezelték a pókfóbiát, csak nem virtuális valóságban, hanem élőben egyre közelebbről megtapasztalva, vagy fényképe, makettet nézegetve, üvegterráriumon aztán élesben. Egy szociális szorongásnál, ahol nem mer az illető 100 ember előtt beszédet mondani, ott már nagyon fontos, mert arról nem lehet egy fényképet mutatni, persze elvileg egy mozivászon előtt azt is lehetne modellezni. Vagy egy hatalmas plazmaTV előtt.

porcsinrózsa (törölt) 2010.08.26. 10:04:49

Lehetséges, hogy pókfóbiám lenne? Elindítottam a rövid videót, és kirázott a hideg, összeszorult a torkom, a nagy póknál meg oda se tudtam nézni... :(

Amúgy a lakásban eddig még csak kaszáspókkal találkoztam (mármint ha az az, nagyon pici test, és vékony, hosszú lábak), az különösebben nem zavart, a kitessékelését a lakásból meg a férjemre bízom. De azt hiszem egy keresztespókkal ha találkoznák, akkor sikítanék is már... Még, jó, hogy társasházi lakás emeletén nem sok pókba van módom belefutni.

Amúgy a kígyóktól iszonyodom még, meg a békákért sem rajongok.

Feltehetően egy patkánnyal sem szimpatizálnék.

Ja, a szöcske féléket se csípem, de mondjuk egy katicabogárral semmi bajom.

Iron 2010.08.26. 10:16:40

Hihetetlen, hogy egyesek mennyire tudnak gyűlölni egy állatot, mert fosnak tőle, de ahhoz már túl gyávák, hogy ezen változtassanak.

Nem kell szeretni a pókot, de utálni valamit csak azért mert nincs cuki pofikája meg nagy bambi szeme (jó, ugrópók határeset :P), és egy párral több lába van a katicabogárnál (ill. egy párral kevesebb, mint a fincsi félméteres homárnak), teljesen nonszensz. Érdekes, hogy a szőrösség pont fordított reakciót vált ki, mint az emlősöknél.

Van lányismerősöm, aki iszonyat pókfóbiás (volt), emiatt sokszor szívattuk, mutattunk neki pókot a tévében, élőben stb. Ma már simán rá tud nézni egyre sikítófrász nélkül, sőt, érdekesnek tartja őket (előtte se utálta, csak félt tőlük). Nagyjából ugyanazt csináltuk, mint a profi terápiások, unalmassá tettük a félelmét, annyiszor került kapcsolatba velük, hogy belefáradt a megijedésbe és rájött, mennyire fölösleges is ez.

Ormótlan · http://bogaras.blog.hu 2010.08.26. 10:23:06

Aki utálja és irtani kívánja a pókokat, az gondoljon arra, hogy nélkülük nem nagyon volna lakható a bolygónk. Derékig lehetne járni a csótányban, légyben, deréktól felfelé meg szúnyogban, stb.
Egyetlen keresztespók élete során mintegy 8-10000 (nyolc - tízezer) szúnyog elpusztításában jeleskedik!!!! Egy faggyúpók (apró, gömbölyű, csupasz fekete vagy barna jószág a szoba sarkában, ablakban) könnyedén legyűr rózsabogarakat, csótányokat is!
A félelem, undor, iszonyodás tőlük nem más, mint neveltetésünk alatt felszedett viselkedési séma. Ha egy szülő nem agyoncsapja, hanem mondjuk nagyítóval megmutatja a gyerkének a pókot, akkor a gyerek se agyoncsapni fogja, hanem tisztelni, csodálni, ahogy az élővilág más tagjaival is hasonlóképp kellene cselekedni. Iszonyú érdekesek, szépek, izgalmas az életmódjuk, megismerni kellene őket, rácsodálkozni, hogy mi mindentől védenek meg minket!
Hazánkban nem él olyan pók, amelyiknek a marása komolyabb veszélyt jelentene mondjuk egy bögölycsípésnél. Hazai pókjaink 95%-a nem képes átszúrni sem az emberi bőrt. A fennmaradó 5% vagy nagyon ritka s így gyakorlatilag esélytelen vele találákozni, vagy egyáltalán nem agresszív. Azoknál, akik tudnak marni minket, a méreganyag nem tartalmaz sem neurotoxinokat, sem szövetelhalást okozó enzimeket. A marások problémássá válása leginkább azért fordulhat elő, mert valami bacival felülfertőződnek...
Érdemes megtanulni, hogy a pók csak akkor mar, ha védekezni kényszerül, ezért ne fogdozzuk, ne nyomorgassuk őket. Ha ki akarjuk paterolni a lakásból a pókot, akkor rá kell borítani egy poharat, ami alá egy kartonlapot becsúsztatunk, s így az állatot érintés nélkül ki tudjuk tenni a szabadba. De azt se feledje el senki, hogy a lakás nekik remek vadászterület, ami, ha megüresedik, mert kiraktuk a bent lakó pókunkat, hamarosan egy másik pók által betöltetik...
A kertben, pl. gyümölcsfákon lakó pókok vegyszert takarítanak meg nekünk azzal, hogy sok gyümölcsöt károsító molyt, legyeket, stb. elkapnak. A hálóikat felesleges leszedni ilyen helyen, mert fél óra alatt újraszövik. Legyünk rá büszkék inkább, hogy ilyen biológiai hadviselést látunk a kertben. Nem biztos, hogy méregdrága klinikán kell kezeltetni a félelmeinket, inkább venni egy könyvet, ami róluk szól, s elolvasni az életmódjuk izgalmas történeteit.
A nagy baj abban van, hogy a 21. század embere MINDEN természetes dologtól fél lassan...

lobelt_ledfold 2010.08.26. 10:26:38

@Iron: "Van lányismerősöm, aki iszonyat pókfóbiás (volt),...Ma már simán rá tud nézni egyre sikítófrász nélkül,"

Eszem ágában sincs degradálni avagy kicsinyteni, nemhogy jelentéktelen színben feltüntetni valaki más nyomorát, de a sikítófrász meg a fóbia valahogy úgy viszonyulhat egymáshoz, mint a plüssmaci meg a kifejlett barnamedve. Amikor üt a fóbia, akkor nincs sikítás, maximum nyikkanás, kerek szemek, ezres pulzus, remegés, verejtékezés, esetleg ájulás. Ez persze nem tudományos, orvosi megfogalmazás, hanem személyes tapasztalat. Ezt nehéz kifárasztással orvosolni.

Iron 2010.08.26. 10:34:55

@Ormótlan:
riszpekt :)

Ezt a hozzáállást kéne már elültetni a túlcivilizált, a városi parkot természetnek képzelő népben. Ezért jók a NatGeos, Discoverys műsorok, biztos vagyok benne, hogy Steve Irwin óta sokkal kevesebb ausztrál fél a krokodiloktól pl.

Viszont a félelmet sajna nem elég ismeretterjesztő könyvvel kezelni, mert irracionális, szükség van ilyen sokkterápiákra.

Iron 2010.08.26. 10:39:28

@lobelt_ledfold:
Igen, pontosan erről volt szó. A sikítás az állat megpillantásál jött (nem rendezett föl-alá rohangálós hisztis nagyjelenetet). Aztán megmerevedés, remegés, izzadó homlok, tűhegynyi pupillák. Elsírta magát, ha a tévében meglátott egyet. Hidd el, ha valaki fóbiás volt, akkor ő. Most már inkább csak tart tőlük. :)

neofin 2010.08.26. 11:11:22

@Logan Grimnar:
>Nem hiszek az ilyen woodoo varázslatokban

pedig működnek ...

a legegyszerűbb tudományosan ellenőrzött példa a fantomfájdalom tükörrel történő kezelése ... a TED.com -on van egy film ezzel kapcsolatban.

Mindenki tudja, hogy egy illúzió - de a vizuális inger akkor is hatást vált ki.

Andie 2010.08.26. 11:26:19

@Iron: "biztos vagyok benne, hogy Steve Irwin óta sokkal kevesebb ausztrál fél a krokodiloktól pl."
Hát idő kérdése volt, hogy mikor nyiratja ki magát a koma. Az nem bátorság, meg szakértelem volt, amit ő müvelt, hanem vakmerőség és agyatlanság. Hiába nézünk meredt szemekkel, pislogás nélkül, és nagy bátran közeledünk, a krokodil ettől nem változik kismacskává. Az krokodil marad, max a stábtól, meg a felfordulástól pánikol, és nem tudja hirtelen mit csináljon.
Úgyhogy igazából meg voltak számlálva a napjai a komának, az csak a sors iróniája, hogy nem kroki végzett vele, hanem egy rája - dehát nyilván azt is simogatni kell, meg baszogatni, holott köztudott, milyen veszélyes a mérge.

Ami a pókszeretetet és tiszteletet illeti: nekem semmi bajom nincs velük, ha a fákon ügyködnek, meg a kert végében. Nem fogom módszeresen bogárirtózni a kertet meg a telket. De azért nagyvárosi csávóság ide, falusi parasztság oda (én mellesleg világ életemben falun, családi házban éltem, és erdőben sétáltam meg játszottam) - azért tartsuk tiszteletben egymás élőhelyét. Én nem zavarom őt a kert végében, meg a fán, de ő se jöjjön az ágyamba, meg a paradicsomültetvényebe - a gyerek hintájáról meg csúszdájáról nem is beszélve.
De mivel ezt ő a kis agyával nem látja be, igy kénytelen vagyok én jobb belátásra birni. Világos, hogy nem halunk bele, se én, se az 1 éves kisfiam az 5 centis keresztespók marásába, de ha lehet, a 2 hetes viszkető, égő bőrpírtól is megkimélném magunkat, őt főleg.

Az meg, hogy nélkülük derékig gázolnánk az egyéb rovarokba - hát szerintem butaság. Van ezer más tényező, ami irtja a többi rovart, bogarat, stb, nem pont a pókok fognak rendet tenni köztük. Persze hozzájárulnak, elismerem. De ha mindenki ki is irtaná a pókokat az egész telkén, lakásában, stb, akkor is maradna még egy jó nagy terület nekik.

Azért megnézném egy kandikamerával, hogy a sok pókbarát hogy reagálna mikor a hátsó kertemben belesétál szürkületkor egy 3 méter átmérőjü, cérnavastagságú pókhálóba, közepén egy kisegér méretű keresztessel, aki grasszálni kezd az arcán, bele a hajába, nyakába, stb...

Rorschach · http://lowfast.blog.hu 2010.08.26. 11:28:46

Hajnalban ha elmegyek futni az erdőbe, mindig sikerül lefejelnem minden hálót, és utána mindig úgy nézek ki, mint egy májusfa :)

Az ugrópókok egyébként tényleg viccesek:

www.youtube.com/watch?v=UTbHpV_zFjE

mr_x 2010.08.26. 14:32:56

@Ormótlan: En azota felek toluk amiota gyerekkent megycsipte egy hatalmas peldany a fulem (jatek kozben belegyalogoltam a haloba, aztan odakaptam a fulemhez ahova a pok kerult).
Erdekes modon a lanyom imadta oket kiskoraban, az ovodaban mindenki elszaladt amikor pok volt a mosdoban o meg elkezdte piszkalni :-) ) egesz addig amig nem tudatosult benne hogy en felek toluk.
Ha tv-ben kozelrol mutatjak a hatalmas ragoikat, akkor rosszaul vagyok toluk, bar nem vagyok fobias.
Persze az sem segit hogy itt Angliaban osszel szoktak elokerulni az 5-6 cm-es szoros peldanyok, amik alig fernek be a pohar ala es nagyon tudnak saladni meg hadonaszni a ragoikkal :-)
Viszont nem szeretem elpusztitani oket, inkabb a pohar-papirlap kombinacioval mennek ki az ablakon.
süti beállítások módosítása