Két sztori keltette fel a figyelmemet mostanság. Az egyik főszereplője Mario Meunier, aki 2000-ben még 200 kg-ot nyomott, ezért akkor átesett egy gyomor bypass műtéten, aminek köszönhetően 2 év alatt 64 kg-ra fogyott le. Csakhogy ezután diagnosztizálták nála a nesidioblastosis nevű betegséget, amely a hasnyálmirigyet érinti. A hasnyálmirigy béta sejtjeinek túlműködését okozza, így több inzulin termelődik, így alacsony lesz a vércukorszint, ami számtalan tünethez vezet. 

Nemrég még arra készültek, hogy eltávolítják egy részét ezen szervének, de amikor megtudta, hogy a montreáli St Luc Kórház nem adná oda neki a szövetet, hiszen patológiára kell küldeniük azt további vizsgálatokra, úgy döntött, nem egyezik bele.

A fiatalember most inkább árverésre bocsátja a hasnyálmirigyét, ezzel is bíztatva a kutatókat, hogy segítsenek neki bebizonyítani a kapcsolatot a bypass műtét és az új betegség között. Merthogy ebben látja a nesidioblastosis okát. A kikiáltási ár $500,000 (kb. 87.5 millió Ft).



Valójában van az irodalomban erre vonatkozó kutatás (nem is egy, hanem kettő, három), de én nem emlékszem olyanra, hogy egy páciens ilyen radikális eszközökkel akarta volna a kutatást elősegíteni.

Ráadásul a 18 éves, angol Laura Moonról se feledkezzünk meg, akinek fél éve véletlenül fedezték fel harmadik és negyedik, járulékos veséit, amiket most el akar adományozni. Ha a vesefunkciói rendben lesznek, akkor egyet talán el is adományozhat, bár biztosan nem ő fogja kiválasztani, hogy kinek. A transzplantációs törvények, tudomásom szerint, nem így működnek.

És akkor még a szervkereskedelemről egy szót sem ejtettünk...