Nemrég új címet kapott a párizsi előadásom videója: A Geek Doctor Crowdsources Medicine. Azóta viszont egyre másra kapom a leveleket a világ minden tájáról, hogy adjak tanácsot, hogyan lehet megoldani ritka diagnózisokat.

Legutóbb egy férfi keresett meg elküldve e-mailben minden egyes orvosi papírt és részletet. Ilyenkor természetesen jelzem, hogy orvosi tanácsot nem adok online. Abban kért tehát segítséget, hogyan jusson el az üzenete az orvostársadalomhoz. Javasoltam egy wikit vagy blogot, ezer megoldás van a megjelenésre, de a hír eljuttatása azokhoz az orvosokhoz, akik rendelkezhetnek a válasszal, na az a kihívás. 

És így elsőre nem is szokott sikerülni. Mindenesetre blogot indított és meglátjuk, mire jut vele.

Gondoljunk bele, miről van itt szó. Eddig a kórházon belül ment az ötletelés egy nehéz diagnózisról, esetleg néhány telefon csörrent, később e-maileket küldtek konferencián megismert kollágáknak, bújták a szakirodalmat a könyvtárban, ma pedig a Pubmed-en speciális keresésekkel ugyanezt teszik. Akkor van szükség crowdsourcing-ra, amikor már nem tudjuk, ki tudhatja a választ a kérdésünkre. A crowdsourcing alapsajátsága viszont, hogy motivált közönség kell hozzá, ami a dolog buktatója is egyben. Hiszen miért keresné egy orvos a lehetőségeket, hogy ritka betegségek diagnózisában segítsen olyan esetekben, amikor a beteget személyesen nem is ismeri, nem vizsgálta meg, pénzt nem kérhet, online tanácsot meg nem adhat. 

Ezért a fordulópont az lehet, ha a beteg maga vagy családtagjai veszik kézbe az ügyet és céltudatosan indulnak lépésre lépésre. Egy orvos sokkal szívesebben válaszol egy konkrét kérdésre, mintha arra kérik, olvasson már át 50 oldalnyi anamnézist. 

Tehát, mint eddig már oly sokszor, ez a folyamat és annak sikere is a betegen múlik.