Adam Ostrow nagyszerű, de rövid TED előadást tartott arról, mi történik, ha valaki, akinek online megjelenése is van, meghal. Lesz-e online nyoma az életének? Illetve ha mesterséges intelligenciára hajazó technológiákkal az egyén által online feltöltött mindenféle tartalom alapján a következő gondolatokat meg lehet jósolni és a hologram is realitássá válik, akkor akár szobánk falai között tovább élhetünk elhunyt szeretteinkkel, azaz az ő "fejükkel" gondolkodó hologramokkal, robotokkal. Kissé ijesztő jövőkép...
A fuelfor cég olyan koncepciót dolgozott ki, mellyel a kórházi várakozást igyekeznek kényelmesebbé, hasznosabbá tenni. Köztudott és mindenki tapasztalta már, hogy egészségügyi intézményben talán a legrosszabb várakozni. Nem kellemes környezet, pedig igenis lehetne az. A fuelfor az egészségügy aktív résztvevőivel való egyeztetés alapján dolgozott ki egy tervet, hogy minden berendezésre, mind hasznos eszközöket, regisztrációt tekintve, hogyan lehetne ezt a kellemetlen helyzetet kellemessé tenni. Néhány kép elöljáróban, részletek pedig az oldalukon.
A BMJ számolt be nagy örömmel arról, hogy a Twitteren is lehet követni a járványokat, hiszen az emberek írnak tüneteikről, betegségükről. Emlékszünk, mikor a Google Flu Trends megjelent és azt állították, meg tudják jósolni a járványokat az influenza tüneteire való keresések alapján? Aztán meg kiderült, hogy szép és jó, de a hagyományos módszernél kevésbé hatékony? Nem tudom, mennyivel megbízhatóbb egy Twitter üzenet egy keresésnél. Szerintem semennyire.
Év végén számoltam be róla, hogy a HIV nukleotid szekvenciája alapján készítettek zenét. És a napokban futottam bele a Genetic Music Project oldalba, ahová bárki feltöltheti muzsikáját, melynek valamilyen genetikai állománnyal kell kapcsolatban lennie. Szerzők a világ minden tájáról különböző betegségekkel kapcsolatos génszakaszok nukleotidsorrendje alapján készítenek "zenéket", néhol inkább zajokat.
A Mentők blogon merült fel a kérdés, hogy érdemes-e létrehozni egy olyan blogot, melyen a praxis bloghoz hasonlóan jelennek meg beküldött történetek, de azok egészségügyi dolgozók viszontagságairól szólnának.
A blog profiljából adódóan az csak akkor működne, ha lennének - lehetőleg minél többen - akik névvel, vagy név nélkül szívesen írnának oda időről időre. Éppen ezért mindenek előtt szeretnénk betárazni 10-20 "posztravalót" és minél több írni vágyóval felvenni a kapcsolatot. Lényeg a lényeg: ha van egy jó sztorid küldd el, ha jelentkeznél azt is tedd meg (egyelőre) a Mentők blog e-mail címén vagy a blog Facebook oldalán.
A crowdsourcing orvosi felhasználásai miatt készített velem interjút az Al Jazeera pár hónapja. A módszer viszont a tudományban is működik. Ezt pedig Dr. Victor Henning, a Mendeley nevű tudományos kollaborációs platform alapítója mondja el nekünk:
Napok óta elkezdtem masszívan tesztelni a Google+ közösségi oldalát és be kell valljam, le vagyok nyűgözve. Azok a korlátok, amik eddig például orvoslásban fennálltak, azok itt már nem is léteznek. A Facebook-ot eddig arra használtam, hogy a szakmámban érdekesnek vélt embereket követhessem, de ehhez "friend"-ként kellett felvennünk egymást, pedig az esetek nagy részében nem vagyunk azok, csak követnénk egymás munkáját.
Ezt a problémát a Google+ körei feloldják, rengeteg csoportot csináltam magamnak, a biztonsági beállítások pedig végtelen egyszerűek. Miért gondolom, hogy használható az orvoslásban is?
Körökön (circle) keresztül követhetjük a szakmabelieket anélkül, hogy barátokká kellene válnunk.
A Google alkalmazások be vannak integrálva a rendszerbe.
A Spark funkciót tudom arra használni, hogy értesítést kapjak, ha az én témámban történik valami fontos. Ez is Google keresési trükkökkel működik (pl. medicine AND social media).
Egyszerűbb privát köröket alkotni, ezzel megvalósítva a zárt diszkussziókat az orvosi beszélgetésekhez.
Az értesítéseket GMail vagy Google Docs használata közben is látom, ha rákattintok, el sem visz az oldalról.
Óriási potenciál van benne, de hiba lenne jobbnak titulálni a Facebook-nál, mert ezek más kategóriák. A Facebook egy baráti háló, a Google+ egy professzionális közösség. Más célokra használjuk mindkettőt.
Mint már annyiszor írtam róla, a Facebook nem arra való, hogy orvos és betege ott kapcsolódjon össze online. Most a Brit Orvosi Társaság adott ki egy közleményt, melyben igyekeznek emlékeztetni az orvostársadalmat a Facebook és általában a közösségi média használat veszélyeiről.
Vigyázzunk, nehogy betegadatokat adjunk ki online.
Legyenek szigorú megosztási beállításaink Facebook-on.
Ne fogadjuk el betegeink "barátkozását" a Facebookon.
Tudjunk róla, hogy már a különböző munkákra jelentkezőket az orvoslásban is szűrik előtte az alapján, online mit lehet találni róla.
És legyünk tisztában vele, hogy az online elkövetett etikai vétségnek is súlyos következményei vannak.
Ez egy általános reakció az ilyen társaságoktól. Ahelyett, hogy egyértelmű és színtiszta alapelveket rögzítenének vagy ajánlásokat adnának ki arról, mit tehet és mit nem egy orvos a közösségi médiában, ijesztgetik a népet.
Én azzal szoktam lezárni az előadásaimat, hogy amit offline nem tenne meg egy orvos, azt online se tegye, ennyire egyszerű az alapelv.
Jay Parkinson, az első online doki tette a napokban népszerűvé ezt a listát, melyen a gyorsétterem-láncok alapítóinak életkorait vagy haláluk évét láthatjuk és csupán ebből az adatsorból le lehet szűrni (ami amúgy nem mindig igaz, habár a milliárdosok 3,5 évvel tovább élnek átlagban), hogy bizony a gazdagság fél egészség.
Ray Kroc (McDonald’s) 82 éves
Glen Bell (Taco Bell) 86 évesen halt meg
Troy Smith (Sonic) 87 évesen halt meg
Wilber Hardee (Hardee’s) 89 évesen halt meg
Irvine Robbins (Baskin-Robbins) 90 évesen halt meg
Carl Karcher (Carl’s Jr.) 90 évesen halt meg
J.R. Simplot (fagyasztott sültkrumpli) 99 évesen halt meg
E-patient Dave a világ immáron leghíresebb e-páciense, aki nemrég a TEDxMaastricht rendezvényén adta elő rövid szólóját, melyben azt próbálta mindenki számára nyilvánvalóvá tenni, hogy a betegeknek meg kell kapniuk minden olyan adatot, mely velük kapcsolatos. Íme a remix: