A neves New England Journal of Medicine A sebészet 200 éve címmel jelentetett meg egy rendkívül érdekes történeti kitekintést, és egyben arra is rávilágított, valójában nem is olyan régen lépett ki az orvoslás a hétköznapi megoldások, "farigcsálások" és a mágia bűvköréből és lépett be a bizonyítékokon alapuló orvostudomány világába.

A 19. század elején Angliában például így amputáltak: fájdalomcsillapítás természetesen nem volt, előbb a bőrt vágták körbe egy görbe késsel, majd a test felé haladva, azaz proximálisan (hogy a bőr később lefedhesse a csonkot) az izmok, legkésőbb a csont következett, azt is egy éles fűrésszel, hogy elkerüljék a szilánkos végeket.

Néhány érdekesség kedvcsinálásnak az olvasáshoz:

• A beteg fájdalmai miatt a sebészek amputálás elvégzésekor a precízió helyett egyre inkább az időt helyezték előtérbe, hogy minél hamarabb végezhessenek.
• A fájdalomcsillapítás hiánya miatt nagyon sokáig a sebészeti műtőket átjárták a sikítások és kiabálások, ha belegondolunk egészen érthető, de meglepő felismerni, mennyire más képet festett egy műtő, mint manapság. A beszámolók szerint a fájdalomcsillapítás bevezetése után a külső érdeklődők megdöbbentek a műtőben uralkodó csenden.
• Az első világháború végéig kellett várni, hogy kialakuljanak az első nemzeti (USA és Anglia) szakterületek alapján tematizált szövetségek.
• Werner Forssman, 25 éves német sebész sikeres szívkatéterezést hajtott végre, de nem betegen vagy állaton, hanem először saját magán. Még Röntgen lelet is készült a sikeréről.

Jó további olvasgatást!