A metamfetamin egy központi idegrendszeri stimuláns, melyet az orvostudomány figyelemzavarok, fokozott túlsúly és narkolepszia kezelésére használ. Sajnos drogként is ismert és a hatásait gyakran "előtte-utána" képekkel próbálják a hatóságok szemléltetni.







Íme az ilyen típusú szemléltetésről a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia véleménye:



A drogmegelőzésben létezik az elrettentés módszere: lepusztult vagy éppen túllőtt dzsankikat mutatnak vagy olyan képeket, amikről itt szó van. A tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy ez a megközelítés legfeljebb rövid távon eredményes: a fiatalok látják az ismerőseiken (vagy éppen magukon), hogy hiába szív el egy marihuánás cigarettát vagy használ "diszkódrogokat"; valaki, nem fog egy hét alatt magából kivetkőzött emberi ronccsá válni. Éppen ezért a közlő, aki ilyen információkkal képzeli el a megelőzést, elveszti megbízhatóságát és hitelességét. Már akkor sem fognak neki hinni, amikor valós veszélyekre hívja fel a figyelmet.

Éppen ezért a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia (www.kekpont.hu) sem prevenciós programjai, sem más, ún. megkereső programjai során nem alkalmazza az elrettentés módszerét. Célunk a hiteles tájékoztatatás. Ez nem könnyű, mert a (felnőtt) közvélemény még mindig inkább az elrettentésre, a szenzációra vevő, és nem a "mindig szürkébb" tényekre és a valóságra. Egy generációs szakadékról is szó van: az idősebbek elvárják az elrettentést, a fiatalok már nem hisznek benne.

Holnaptól megszűnök utazási blogger lenni és visszatérek a jó öreg orvosi posztokhoz.

A keddi napot New Yorkban töltöttem, ott voltam a New York Giants csapatának felvonulásán és megismerkedtem a Medgadget bloggercsapatával. A képen a Lombardi-trófea és Eli Manning egyszerre:



Tegnap előadtam a greenwichi kórházban, ahol újabb kérdéseikkel megint elérték, hogy bővítsem az előadást. Pár napon belül mostmár felteszem a webre az egészet. Este pedig találkoztam Kerri Morrone-nal, aki többszörös díjnyertes páciensblogger. A cukorbetegségről ír és hihetetlen méretű közösséget hozott létre.

Most pakolok, indulok haza. Hosszú út volt, de teljesen megérte.

A hétvégén már igazi MedIQ posztok jönnek.

Életem egyik legnagyobb napján vagyok túl. Reggel találkoztam Steve Murphy-vel, aki genetikus New Yorkban és egyben a meghívóm is. A Yale Egyetem körül lenni önmagában is megtisztelő érzés. Most nem érzelgősködök, de nem tudom leírni másként a dolgot. Azt hittem, igazi hagyományokat csak Európában lehet látni. Hát nem...

A Yale orvosi egyemetén kb. 30 orvos és rezidens hallgatta végig az előadásomat ma, köztük Cyrus Kapadia doktor úr is. Még mindig a web 2.0 és az orvoslás kérdését feszegetem, és nagyszerű visszajelzéseket kaptam. Olyan kérdéseket és megjegyzéseket, melyekkel egy még jobb előadást tudok építeni a szerdai, greenwichi kórházban tartandó prezentációmra.

Az orvosi keresők érdekelték őket jobban és nagyon tetszett nekik az RSS ötlete.

Holnap reggel indulok vonatttal New Yorkba, ahol találkozom a Medgadget nemzetközi orvosi bloggercsapatával, megmutatják a várost.



Nem tudom kifejezni, mennyire vágyom a magyar ételekre. Amerika az evés országa. Nem a szabadságé, meg a lehetőségeké, az evésé... De én még itt normális ételt nem ettem.

Továbbá a baseball egy végtelen unalmas játék...

Ennyit mára, holnap este, reményeim szerint épségben hazatérve, New Yorkról mesélek.

Füredi Krisztián egy átfogó kutatást indított a meddőséggel kapcsolatos vélekedések és elképzelések felmérésére. Az alábbi kérdőív kitöltése csupán 10-15 percet vesz igénybe és természetesen anonim.

A kérdőív kitöltésének megkezdéséhez klikk ide!

A konferencia tegnap befejeződött és be kell valljam, életem egyik legizgalmasabb hetén vagyok túl. Elbúcsúztam mindenkitől, átadtam a magyar szuvenírjeimet és fotóztam még egy nagyot. Egyik tárgyi emlékem a kitűzöm lesz.



A délutánt sétával töltöttem, így ellátogattam a helyi akváriumba is.



Ma reggel (hajnali 3 után) szedtem a sátorfámat és átutaztam az USA másik pontjába, New Yorkba. Onnan pedig autóval New Havenbe. A Yale Egyetemtől nagyjából 500 méterre szálltam meg. Túl vagyok a pizzámon, a hazatelefonáláson, úgyhogy csak a posztolás maradt.

Már nem tudom megmondani, hogy fáradt vagyok-e, mert a biológiai órám teljesen felborult. Elvileg hajnali 3 van nekem, de New Havenben csak este fél nyolc, és ma vesztettem 3 órát, azaz fogalmam nincs...

Elképesztő amúgy, ami a tv-ben megy. Egy egy órás műsor alatt 4-6 reklámblokk van. Nézhetetlen. Azért ahhoz is egy szint kell már, hogy olyan tévécsatornát csináljon valaki, melyen csak és kizárólag más csatornák tévéműsorait mutatja be.

Holnap ellátogatok a Yale-re, illetve délután megnézem a Super Bowlt. Az ESPN csatorna nevetséges részletességgel hozza az eseményt. Ma Tom Brady négy kört futott, ötször hajolt le, stb.

Az emberek továbbra is kedvesek és segítőkészek, az árak pedig jobbak, mint a nyugati parton.

Sikerült beszélnem a meghívómmal is, Steve Murphy doktorral, aki a Yale klinikai genetikusa. Hétfőn tehát a Yale-n adok elő, szerdán pedig Greenwich város kórházában. A kedd New York-é lesz...

Beszámolok ezekről is.

PS: Ja és nem is beszélve a gyógyszerreklámokról. Bemutatják a gyógyszert a tévében (persze rá vannak kényszerítve, hogy elmondják a legundorítóbb mellékhatásokat is), és mondják az embereknek, hogy kérdezzék orvosukat a szerről. A konferencián sok orvos panaszkodott nekem arról, hogy bemegy hozzájuk a  beteg és szinte rendel gyógyszert, mert azt hallotta a tévében, hogy az jó. Az ég óvjon meg minket ettől...

A harmadik napon folytatódott a munka a Szalonban, ahol délelőtt 10-kor bemutatót tartottam a Second Life orvosi lehetőségeiről. Szóltam előre az Ann Myers orvosi centrum orvosainak, hogy legyenek online a klinikán a virtuális világban, így tartottunk egy orvosi esetbemutatást is. Kaliforniai medikusok hallgattak végig, illetve néhány orvos és kutató is.

Tetszett nekik az ötlet, hogy kötöttségek és határok nélkül tanulhatnak, de mindenképpen el akartak látogatni a Second Life legjobb jazzbárjába is. A képen az látható, ahogy a laptop, meg a kivetítő körül ülnek és barangolnak a virtuális világban. Nem volt nehéz rávennem őket, teljesen nyitottak voltak.



Csináltam egy kis élő bloggolást is, majd kora délután bezárt a Szalon, mely az első ilyen jellegű kezdeményezés volt a konferencia 16 éves történetében. A Nintendo Wii sebészeti lehetőségei, a web kettőről szóló előadásom, illetve egy olyan játék, mellyel a vese legrészletesebb élettani folyamatait vizsgálhatjuk, mind beleillettek az alapötletbe, hogy valami olyat mutassunk, ami eddig nem volt.

Találkoztam még egy magyar kutatóval és együtt ebédeltünk (ez volt az első normális étel, amit ettem itt). A konferencia egyik szervezője pedig körbevitt a városon, így autóból szemlélhettem meg a milliós értékű yachtokat, a belváros forgatagát, a tengerparti autóúton a napfényt és azt a hatalmas teret, amivel az emberek rendelkeznek. Nem igazán jellemző itt a stressz. Biztos vagyok benne, hogy New York egészen más lesz.

Egyébként továbbra sem tudtam kipróbálni az összes szimulációs eszközt/játékot, de igyekszem.

És hajnali négykor kelek, nincs mit tenni, de nem gond, mert úgyis négykor indulok holnap a los angelesi repülőtérre, hiszen repülök New Yorkba, pontosabban New Havenbe, a Yale Egyetem gyönyörű városába.

Onnan jelentkezem legközelebb...

Long Beachről nincsenek újabb benyomásaim, mivel tegnap reggel fél héttől este hétig a konferencián voltam. Reggel beültem egy beszélgetére, ahol hírességek (mint a konferencia alapítója, Satava doktor) beszélgettek a web 2.0 előnyeiről, hátrányairól. Először hallottam élőben orvos szájából elhangozni a web 2.0 kifejezést. Egyébként korra, nemre való tekintet nélkül, itt mindenki azt vallja, hogy az orvostársadalom sokat profitálhat ebből az új, web 2.0-re épülő világból. Nem hiába koptattam a számat és laptopomat itthon is...



Ebéd előtt megtaláltam kedvenc eszközömet. Egy hatalmas plazmaévén ment a műtét felvételről, miközben felvehettünk egy szemüveget, amivel az egész műtéti ténykedést 3D-ben láttuk. Ezt úgy értem, hogy az orrom előtt mozgatta a sebész a műszereit. Ezzel sebészetet tanulni gyerekjáték lenne.

Továbbá kipróbáltam a Nintendo Wii-re készült sebészeket oktató játékot is. De azzal ma is akarok bűvészkedni, és lehet, hogy fényképezni is fogok.

Ebéd után volt az előadásom és jól sikerült (mondjuk, mi mást mondanék a saját blogomon...). Úgy jutottam erre a következtetésre, hogy a prezentációm után 4 órán át ott ültem az asztalomnál és jöttek az érdeklődők, professzorok, orvosok, designerek, kutatók és medikusok, akik a Second Life-ról akartak többet tudni, az orvosi blogokról meg a saját online megítélésükön szerettek volna javítani. A legjobb hatást az a kérdésem váltotta ki, hogy rákerestek-e már magukra a Google-ön. Merthogy a páciensük vagy a jövőbeli főnökük biztos, hogy rájuk fognak keresni.

Az volt a prezentációm mottója, hogy az orvosoknak kellene kezükbe venniük az orvosi információk feltöltését a webre, illetve az információ áramlását is. Mert ha nem, akkor majd a nem-szakértők teszik meg ugyanezt. Egyébként hamarosan közzéteszem az egész előadást itt is.

A legnagyobb érdeklődést medikusok részéről tapasztaltam.



Még a keddi anyagról néhány szót. A mentális problémákkal küszködők számára végtelen hasznosak lehetne a virtuális realitás nyújtotta új eszközök. Amin a legjobban meglepődtem, az egy olyan Second Life-hoz haosnlító virtuális világ volt, ahol a tériszonnyal küzdő páciensnek végig kellett sétálnia egy magasan lévő függőhídon miközben mérték vérnyomását, pulzusát, hőmérsékletét. Ha a hídon félt, még inkább, ha rettegett, akkor egyszer csak megszűnt alatta a híd létezni és karaktere lesetett. Azaz nyugodtnak kellett maradnia a hídon is abban a magasságban.

Az expozíciós terápiákról is szó volt. A póktól sokan félnek, őket olyan virtuális világban kezelik, ahol mindenütt pókok jelennek meg. Egy hölgy annyira félt a pókoktól, hogy naponta lefekvés előtt 1.5 órát porszívózott az ágya körül a pókoktól rettegve. A terápia után le volt fényképezve, ahogy egy madárpók sétál a karján.

Na ennyit mára, ma délelőtt lesz egy bemutatóm a Second Life-ban, szerveztem egy orvosi szimulációt, amiben az Ann Myers virtuális orvosi centerünk orvosai és medikusai szívesen segítenek. Illetve fogok egy kicsit élőben blogolni a kivetítőn. Stílszerűen...

Nemsoká megint jelentkezem.

23 órányi utazás után végre megérkeztem Long Beach városába, Kalifornia államba kedd hajnali kettőkor, ami már 11 óra volt délelőtt Magyarországon. New York-ban szálltam át, ott egyből szerencsém volt megtapasztalni a sokszínűséget, a kultúrák találkozását. A vámon, a vízumellenőrzéseknél nagy szigor van, de szerintem simán kezelhető.

Minden működik, halad, forog. Percre pontosan.

Long Beach gyönyörű és igazából Los Angelesnek a része. A képen a hotelünk látható.



Már találkoztam a meghívóimmal, be is ültem néhány előadásra, csak figyelni nehéz, mert itt még dél van, amikor otthon már aludni kellene. Nagyon könnyen kötnek barátságot az ittlévők, persze felszíneset, de mégsem az a jól ismert pofavizit van, hanem tényleg örülnek egymásnak. Legalábbis én a többségnél ezt tapasztaltam. Autópálya mindenütt, és normális árak. 5-10 $-ból halálra eheti magát az ember.

A nyelv az vicces. A magyarok többsége a gyönyörű brit angolt tanulta, így én is. Itt viszont a népi származás sokszínűsége miatt ezer féle akcentust hallottam már. A legjobb a sofőrünk volt, aki egy az egyben Tony Soprano-ra emlékeztetett.

iPhone, laptop vagy PDA nélkül egyébként nem is látni senkit.

Holnap lesz az előadásom Web 2.0 and Medicine címmel. Izgatott vagyok, bízom a prezentációmban, de nagyon nagy kihívás. Talán a legnagyobb eddig. Beszámolok majd róla.

És találkoztam Dr. George Berci professzor úrral is, aki 56-ban ment ki Ausztráliába nyelvtudás nélkül és megalapozta az endoszkópos sebészetet. Az ő alapítványa finanszírozza a szállásomat.

Délután 5 óra van, de majd' leragad a szemem.

Később még jelentkezem az előadásokon hallottakkal, mert elképesztő dolgokról esik szó.

Több mint egy évnyi munka után nagy lehetőséghez érkeztem. Hétfőn indulok a kaliforniai Long Beach-be a Medicine Meets Virtual Reality konferenciára, ahol szerdán elő fogok adni a web 2.0 és az orvoslás kapcsolatáról (az előadást nyilvánossá teszem az előadás után).  Emellett demonstrálni fogom kivetítőn az orvosi blogolás rejtelmeit és a Second Life orvosi centrumában is tervezek egy élő orvosi szimulációt.

Ami különösen érdekel, az a sebészképzésben használt Nintendo Wii. Azt ki fogom próbálni, mint gyakorlott Wii-s.



Február 2-án, azaz szombaton megyek New Yorkba, pontosabban New Havenbe, ahol hétfőn (február 4.) lesz egy előadásom orvosoknak, rezidenseknek a Yale Egyetemen, illetve kedden vagy szerdán meghívóm (Dr. Steve Murphy, a gén serpa) kérésére a greenwichi kórházban is.

A prezentációm készen van, teljesen újat csináltam, izgatott vagyok, mert hosszú út lesz, a konferencián 550 orvos lesz, és szeretném jól képviselni egyetememet.

Szerencsém, hogy olyan időben megyek ki, amikor látni fogom a Super Bowl, az új Doktor House részeket a negyedik évadból és az elnökválasztási szuperkeddet...

Megpróbálok majd blogolni az út során vagy itt, vagy a Sciencerollon. Ha mégsem, akkor mindenről beszámolok majd képekkel illusztrálva, ha hazaérkeztem.

Hogy ne csak mindig a pozitívumokról beszéljek, íme két hír, mely a genetika felhasználhatóságának nehéz oldalát mutatják be.

Az egyik sztori szerint a mesterséges megtermékenyítés során használt petesejt genetikai hibája a megszületett gyermeknél Tay-Sachs-szindrómát okozott, ami valószínűleg néhány éven belül halálhoz fog vezetni. Ez egy anyagcsere-rendellenesség, melyben a zsírsav lebontása szenved zavart és a gangliozid nevű termék felszaporodik többek között az idegsejtekben. Ebből következik, hogy az adományozott petesejteket és spermiumokat sokkal érzékenyebb genetikai szűrésnek kellene alávetni.



Egyszer már kifejtettem, hogy a mellrákkal küzdő pácienseknek hogyan próbálnak segíteni a személyre szabott genetika eszközeivel. Azon pácienseknek, akiknél egy genetikai teszt kimutatja a HER-2 nevű gén termékének túltermelődését, Herceptint lehet adni, mely kötődik ezen gén termékéhez és felére csökkenti a betegségbe való visszaesés valószínűségét. Viszont akik nem rendelkeznek a HER-2 gén többszörös változatával, azoknál a Herceptin hatástalan, márpedig havi dózisa üti a fél millió Ft-ot.

Nos, a másik történet szerint, több ezer mellrákos páciens kaphatott nem megfelelő terápiát a laboratóriumi tesztek hibája miatt. A tesztek jelenlegi érzékenységének javítását és további kiegészítő tesztek bevezetését tervezik az ilyen kudarcok kiküszöbölésére.

Sajnos akármilyen optimisták vagyunk, lesznek még ilyen negatívumok. De míg 4-5 betegségre szűrik a magyar csecsemőket, míg a texasiakat több mint 30-ra, addig talán nem a személyre szabott genetika lesz az elsődleges problémánk.

További olvasmány:

• Breaking News: A személyre szabott genetika megérkezett!
• Személyre szabott genetika: Kérdések és Válaszok
• Mit jelent a személyre szabott orvoslás?
• Mérföldkő: a világhírű kutató megmutatja génjeit
• Genetikailag meztelenül?
• Személyre szabott genetika: milyen lesz a gyógyítás 10 év múlva?
• Tárold otthon DNS-ed!
• Genetikai teszt a kopaszság kimutatására
• PTC124: a genetikai betegségek ideje lejárt?