Állítólag
a következő párbeszédek a tárgyalóteremben hangzottak el orvos és jogász között. Nem tudom, mennyire hihető a dolog, de ez az a kategória, ami még viccnek is jó.
#1
Jogász: Doktor Úr, hány boncolást végzett halott embereken?
Orvos: Az összes boncolásomat halott emberen végeztem.
#2
Jogász: Vissza tud emlékezni az időre, amikor megvizsgálta a testet?
Orvos: A boncolás nagyjából 20:30-kor kezdődött.
Jogász: És Mr. Dennington halott volt akkor?
Orvos: Nem, az asztalon ült és azon tűnődött, miért végzek boncolást.
#3
Jogász: Doktor Úr, mielőtt belekezdett a boncolásba, ellenőrizte a pulzust?
Orvos: Nem.
Jogász: Ellenőrizte a vérnyomást?
Orvos: Nem.
Jogász: Ellenőrizte a légzést?
Orvos: Nem.
Jogász: Tehát lehetséges, hogy a páciens élt még, amikor belekezdett a boncolásba?
Orvos: Nem.
Jogász: Hogy lehet ilyen biztos ebben, Doktor Úr?
Orvos: Mert az agya egy üvegben volt az asztalomon.
Jogász: De ettől függetlenül életben lehetett még a páciens?
Orvos: Igen, lehetséges, hogy életben volt és jogászkodott valahol...
Talán ezt kellene forgatniuk ezeknek a jogászoknak:
Medicine for Lawyers!