Jen S McCabe nemrég kapott egy csomagot a 23andMe, Google-által szponzorált genetikai cégtől. Cserébe videón rögzítette a nyálmintától egészen az adatok elemzéséig a folyamatot.

Én a Navigenics-től kaptam ingyen mintát, és leírtam a tapasztalataimat, de nem a vizsgálat eredményeit. Ki tudja, milyen veszélyekhez vezethet ez a jövőben.

• Bírja még a processzorod? Áldozz a tudomány oltárán! (Biokémia Blog)

Ma már egyszerű halandók is áldozhatunk a tudomány oltárán. Nem kisebb kutatásokat segíthetünk elfekvőben lévő processzor teljesítményünkkel, mint a rák-, malária kutatást, fehérje analíziseket, vagy éppen a termodinamiaki hipotézis vizsgálatát. A biokémia világátol elrugaszkodva még számtalan érdekes kutatásba bekapcsolódhatunk, segíthetünk például  földönkívüli élet- vagy a CERN-ben folytatott hadron kutatásban.

• A szerotoningén rejtélyének leleplezése (Hírvilág): Újabb, depresszióra hajlamosító genetikai összefüggést fedeztek fel.

• MindRoom: Keress videókban, szövegesen! (Kereső Világ)

Itt jegyzem meg, hogy aki csak tudja, segítse a magyar Polymeta.com csapatát és saját netböngészésével járuljon hozzá a nemzetközi hírű, de magyar fejlesztésű kereső hírnevéhez. Részletek itt!

• Kihal-e a tudományos újságírás? (Index.hu)

Hétfőn kezdődött és csütörtökön ér véget Londonban a tudományos újságírók világkonferenciája. Az előadók nagy része a válsággal riogatott, de a fontosabb európai orvosi kutatásokról is volt szó. Kérdés, hova lehet majd még megírni az eredményekről a híreket.

És végül, de nem utolsósorban íme Kovács Endre angol nyelvű blogja, a Geophagus, evolúcióról, zoológiáról, biológiáról.

Gondoljunk csak bele, hány felesleges orvoslátogatást eredményez az, hogy gyakran ok nélkül kell bemennie a betegnek a klinikára, mivel csak ott történhet bizonyos eseteket tekintve diagnózis. A fejlődő országokban különös jelentősége lehet a CellScope-nak, amivel például vérmintát lehet részleteiben lefényképezni és elküldeni a klinikára, ahol szakértők mondhatnak róla véleményt. A malária elleni küzdelemben lehet kiváltképp hatékony: 

(Via Neurophilosophy)

2006 óta vagyok adminisztrátor az angol Wikipédián, és habár mostanában nem tudok annyi időt ott tölteni, amennyit szeretnék, hosszú időn át dolgoztam/dolgoztunk az orvosi cikkek javításán. Sokszor az a Wikipédia elleni kritika, hogy mivel bárki szerkesztheti, nem megbízható az információ. Én azt vallom, itt is tudni kell kezelni az információ megbízhatóságát. Ha egy amerikai professzor ír az egyik orvosi cikkbe valamit és nem tesz forrást a mondat végére, ki fogjuk törölni. Nem az számít, ki szerkeszti, hanem hogy ellátja-e megfelelő forrással az elmondottakat.

Nade a National Institute of Health megkönnyíti a dolgunkat, mivel számtalan orvos és kutató fog ezentúl aktívan dolgozni a Wikipédián. Van ugye Medpedia, ahol csak profik szerkesztenek, de én hiszek az evolúció erejében, így egy nagyobb tömeg, mégha nem is mindenki profi, jobb tartalmú enciklopédiát hoz létre a végén, mint egy kis csoportja a szakértőknek.

A zárógondolat legyen Michael Scott-é a The Office sorozatból:

A Wikipédia óriása. Mivel bárki szerkesztheti, biztos lehetsz benne, hogy a lehető legjobb információhoz jutsz bármilyen témában.

Bár így lenne...

Jay Parkinsonról sokszor írtam és beszéltem már. 2008-ban elindította praxisát, ahol betegei online is konzultálhattak vele Skype-on, MSN-en vagy csak e-mailen keresztül. Nagyszerű ötlet volt, mert sok beteg van, akik ilyen típusú ellátást igényelnek. Viszont csak néhány háztömbnyi körzetben fogadott új beteget, távolabb nem. Anno azt írtam, valamiféle franchise rendszerben kellene ezt csinálni. Erre íme a Hello Health új verziója. 

Mostmár bármelyik orvos az USA bármely tájáról jelentkezhet Hello Health orvosnak. Azaz a franchise egy speciális formában indul el. Olyan lesz ez, mint egy közösségi oldal orvosoknak, amin keresztül ráadásul rendelhetnek is vagy szerezhetnek új betegeket.

Az egyetlen ország, ahol ez igazán működhet, az USA, de kíváncsi vagyok, hogy a nagy, Obama-féle egészségügyi reform közepette milyen reakciót vált ki. Nálunk ez a rendszer elképzelhetetlen, mert eleve máshogy épül fel az orvosi ellátás.

Márciusban megkeresett Indu Subaiya, aki a legnagyobb egészségügy 2.0-val foglalkozó konferencia egyik főszervezője. Szerettek volna interjút készíteni néhány medikussal az orvoslás jövőjéről. Emiatt San Franciscoba kellett volna utazzak áprilisban, de akkor vizsgáztam belgyógyászatból, így itthon leforgattuk az interjút (Mátyássy Áron vezetésével), kiküldtük, ők pedig megvágták. Egy amerikai, egy kenyai orvostanhallgató került végül a kisfilmbe (The Next Generation of Doctors) és én (4:00-nál). 

A genetikával kapcsolatos terveimről, a Second Life-ban tartott orvosi oktatásainkról esik szó, a konklúzióm pedig az volt, hogy nem a technológia vagy a web 2.0 fogja az orvoslás jövőjét alakítani, hanem az e-páciensek változtatják majd meg azt, ahogyan az egészségügy eljut az emberekhez.

Erről szól legutóbbi előadásom is: 

A tudomány és még inkább a tudományos publikálás nagy változások elé néz. Habár több évtizedes hagyományt kell megszakítani, de véleményem szerint nagyon jó irányban haladnak a dolgok. 3 példát szeretnék erre felhozni.

1) A kutatókat nem lehet kilóra mérni

Egy kutatót sokak szerint az határoz meg, hogy mennyi impakt faktora van. Amikor valaki publikál egy tudományos munkát, a publikáló szaklap impakt faktorát is magáévá teheti. Minél többet publikál egy kutató minél rangosabb szaklapokban, annál több impakt faktora lesz. Azt viszont úgy határozzák meg, hogy az elmúlt két évben a lapban megjelenő cikkeket mennyire idézték más cikkek. Azaz a kutatókat nem saját munkájuk, hanem a publikáló szaklapok alapján értékelik.

Ezen igyekszik változtatni a PLoS One nevű nyitott hozzáférésű szaklap. Ők a cikkek egyedi értékét mérik a bejövő citációk, linkek, megjelenések alapján. Forradalmi koncepció, mely rengeteg vitát fog kiváltani. Egy példa az ilyen típusú értékelésre:

2) Szaklapkereső

Nagyon nehéz kitalálni, melyik szaklapban érdemes egy munkát publikálni. A ResearchGATE nevű kutatói közösségi site viszont kifejlesztette a Journal Findert. Beírjuk munkánk kulcsszavait vagy az összefoglalását és tippeket ad, hol lenne érdemes publikálni. 

3) Újrastruktúrált információ

A The Cell nevű rangos lap újszerű struktúrával kísérletezik, amiben a szerzők audió-videó interjúkat is közölhetnek, melyben elmagyarázzák munkájuk lényegét; interaktív képeket lehet beilleszteni; élőben elemezhetjük a referenciákat, külön kezeli az ábrákat. Egyszerűen zseniális megoldás, mely a tudományos munkák átláthatóságát nagy mértékben növeli, egyszerűbbé teszi a megértésüket.

Meglátjuk, a tudományos társadalom hogyan reagál majd...

A Webicina.com oldalon hónapok óta azon dolgozom, hogy a web 2.0 teljes tárházát lefedő forrásokkal, gyűjteményekkel álljak elő, melyek egy-egy betegségre vagy szakterületre koncentrálnak. Rettenetesen nehéz megtalálni a minőségi orvosi forrásokat, pláne, ha web 2.0-ről van szó. Az ilyen ingyenes csomagokkal ezt a problémát igyekszem megoldani. Íme a Radiológia 2.0!

A tartalomjegyzékből:

• Radiology News and Forums
• Radiology in the Medical Blogosphere
• Radiology Blog Carnivals
• Radiology Podcasts and Interviews
• Radiology Community Sites and FaceBook Groups
• Microblogging: Twitter and Friendfeed
• Radiology Wikis and Databases
• Radiology videos, animations and videocasts
• Radiology Mobile Applications
• Social Bookmarking in Radiology
• Trend trackers
• Slideshows about Radiology
• Clinical Cases and Images in Radiology
• Medical Search Engines

Ha bárki tud még forrásokat, szívesen bővítem a csomagot.

Múlt hétvégén San Francisco-ban voltam a Google által szervezett Scifoo unkonferencián (képek itt), de egy nappal az esemény előtt meghívást kaptam az egyik leghíresebb genetikai cég, a Navigenics főhadiszállásába. Természetesen örömmel fogadtam a meghívást, így a kaliforniai Sunnyvale-ből elvonatoztam Redwood City-be, a Navigenics otthonába.

Ez már a központ a hivatalos logóval.

Azt gondoltam, más lesz, mint egy átlag hivatal, de nem. 50 ember dolgozik a Navigenics-nél, genetikai tanácsadók, orvosok, kommunikációért felelős emberek, csomagolók (azt a képet sajnos nem publikálhatom), kutatók és az a fiatal alkalmazott, aki a Navigenics Twitter és Facebook megjelenéséért felelős.

Megismervén a cég működését, és ismervén a tudományos hátterét, állítom, hogy orvosi tanácsadónak lenni egy személyre szabott genetikai cégnél az álommunkák közé tartozik. A tudományos munkát nem az orvos végzi, ahogy a kommunikációt sem. Ők csak beleszólnak, milyen kórképeket fedjenek le, amiket úgyis a genetikusok oldanak meg. Nulla felelősség, nulla nehézség.

Szóval nagy élmény volt ez nekem, látni, hogyan raknak össze száz csomagot naponta, hogyan válaszolnak a felhasználók speciális kérdéseire, és az is furcsa volt, külön embert tartanak a Twitter megjelenés menedzselésére.

Akit pedig érdekel, íme a leírás arról, hogyan kaptam tőlük januárban egy ingyenes csomagot, hogyan köptem eleget és kaptam meg genomvizsgálatom eredményeit. És persze, mit kezdhetek azokkal...

Ha egy klinikán/kórházban felmerül egy genetikai diagnózis, gyakran a szekvenáláshoz kell fordulni, azaz a beteg DNS mintájának egy bizonyos részletét meg kell fejteni betűről betűre. Ezt laborok végzik, melyek nincsenek mindig elérhető távolságban, márpedig vért szállítani nagyon kényes feladat.

Az MIT most sajátos ötlettel állt elő. A lenti műszerbe injektálja az orvos a vérmintát, mely abból izolálja a DNS-t egy kerékpár-pumpaszerű megoldással, amit így el lehet küldeni közvetlenül a laborba. Hatalmas előnyt jelenthet ez a jövőben. Megjegyzem, míg például hzazánkban a Marfan-szindrómára nincs génteszt, addig hiába izolálunk klinikai szinten DNS-t.