A New England Journal of Medicine az egyik legrangosabb orvosi szaklap a világon és talán az elsők között nyitott a web 2.0 eszközei, lehetőségei felé. Legutóbb például interaktív esetbemutatásokat kezdtek közölni, melyek igazi aranybányák medikusok és különösen hasznos segítőtársak orvosok számára. Íme az első példa:

18 lépésben kell eljutnunk a megfelelő diagnózishoz úgy, hogy látjuk a teszteredményeket, meg is vizsgálhatjuk virtuálisan a beteget, sőt folyamatosan bizonyítanunk kell, hogy jó irányban haladunk. Elképesztő, milyen jól kivitelezték az ötletet.

Még szívhangokat is hallgathatunk.

Mielőtt bárki azt kérdezné a kommentekben, miért nincs magyar orvosi lapnál akármi hasonló, ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy az Orvosi Hetilapnak még saját honlapja sincs, a Medical Tribune-nek meg RSS-e nincs. Ilyen kiindulástól a fent leírt interaktív bevonása a hallgatóságnak fényévekre van.

Két videót szeretnék megosztani. Az egyik a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumát mutatja be: 

A másik az épülő pécsi Science Building kutatóközpontot: 

Írtam már a Science Foo Campről, de eddig nem igazán volt időm egy bejegyzésbe foglalni az ott tapasztaltakat. Ez egy meghívásos tudományos-webes konferencia, amit a Google, a Nature és az O'Reilly Media szervez San Francisco-ban.

Íme néhány korábbi bejegyzésem a témában:

• PhD Humor és tudósok tweetjei
• Prezi: Élet a Second Life után
• Az Agy Navigátor
• A Navigenics otthonában

És képek is:

Ezekkel mentünk a hotelből a Google központjába, a GooglePlexbe.

A LinkedIn székhelye is a közelben van.

Úton a Google központjában lévő sátrak felé, direkt erre az alkalomra állították fel őket. Részben ezért Foo Camp a neve.

A regisztrációnál 5 kifejezést kellett a nevünk mellé írni (címkézés) és 3 embert, akit jövőre meghívnánk a következő eseményre.

Larry Page, a Google társ-alapítója, a megnyitó ünnepségen. Elnézést a kép minőségéért, de nem nagyon engedték a népet fényképezni és óvatosan kellett kattogtatni.

Timo Hannay (Nature.com) balra és Tim O'Reilly (O'Reilly Media) jobbra.

A megnyitó után a táblákon kellett elhelyezni, hogy mikor hol szeretnénk előadni. Átfogalmazom, a tábláknál kellett harcolni, hogy elegendő befogadóképességű termet és normális időpontot szerezzünk magunknak.

Két szekcióban adtam elő. Az egyik a virtuális tudomány, ahol a Second Life-ról beszéltem. A másik az online orvoslás, ahol a medicine 2.0-s előadásomat adtam elő, mindkettőt Prezi-s formátumban

A mosdó is külön érdekesség, a rengeteg olvasmánnyal a falon és az elektromos WC-kkel. 

Szóval nagy élmény volt, találkoztam George Church-csel, a Personal Genome Project atyjával is, úgyhogy remélem, jövőre is ott lehetek.

Sokszor hallottam már olyat az evolúció tényét tagadók szájából/tollából, hogy azért nem hisznek az evolúcióban, mert az ember nem származhat a majomtól. Pedig ez nincs így, az evolúció szerint közös ősünk van, de nem "tőlük" származunk. Már csak ebből a szempontból is érdekes kérdés, hogy mi tesz minket emberré. Ismert, hogy nagyjából 93%-ban hasonlít a genetikai állományunk a csimpánzéra, miközben két ember közötti hasonlóság 99.5%.

A Genome Research nemrég publikált egy tanulmányt, mely összehasonlította az emberi és csimpánz genom bizonyos elemeit és 3 gént talált, mely csak bennünk van meg, illetve a csimpánz ősétől való elválás után alakult ki.

• CLLU1

Mit kódol? chronic lymphocytic leukemia up-regulated 1

Hol található? 12-es kromoszóma

• C22orf45

Mit kódol? Nem ismert.

Hol található? 22-es kromoszóma

• DNAHI0OS

Nem ismert.

A cikk írói szerint a humán genetikai állomány kb. 24,000 fehérjét-kódoló génje közül várhatóan 18 lesz, ami újonnan alakult ki az emberekben, így feltételezhető, hogy ezek tesznek minket emberré. Bár a kérdés ennél sokkal bonyolultabb, ilyen eredményekkel nem találkozhattunk eddig.

Ma pótolom a poszthiányt és mindjárt az Index.hu videójával kezdek: 

Érdemes végignézni az Information is Beautiful blog H1N1-gyel kapcsolatos adatainak vizualizációját. Íme a megbetegedéseket és haláleseteket taglaló ábra:

Azon se lepődjünk meg, ha valaki rap formájában szól az emberekhez. Dr. John D. Clarke üzenete: 

Sőt a Second Life virtuális világában nem más, mint az amerikai CDC hivatal beszélt az új influenzáról. 

Egyszerű odafigyeléssel meg lehet előzni a H1N1-et, figyeljünk oda a higiéniára és éljünk egészségesen.

A FAIL blogot nem kell bemutatni, csak az általuk publikált videókat naponta 6 millióan nézik meg. Az össz nézettség még hatalmasabb. Most pedig bevezetnek minket a kulisszák mögé. Valójában nekik már nem kell tartalmat produkálni, az olvasók küldenek be naponta 1000-nél is több bejegyzést, amiből csak válogatni kell. Van például moderátoruk, aki teljes munkaidőben csak ezzel foglalkozik: válogat.

Persze a téma adja magát, nem politikáról vagy orvoslásról van szó benne. De vajon mikor fog orvosblog ilyen magasságokba emelkedni?

Ha valaki sztár orvosblogokat akar látni, ajánlom a Medgadget.com, WSJ Health Blog és Dr. Val blogjának oldalait.

Írtam a napokban arról, milyen eszközöket használhat egy átlag amerikai, hogy kiválassza a lehető legjobb kórházat, mely nemcsak elhelyezkedésében felel meg elvárásainak, de az adott kezelést is a legjobb hatásfokkal végzi. Azonban mi a helyzet az árral?

A jövő, remélhetőleg átláthatóbb egészségügyében, lehetőségem van megválasztani az ellátó intézményt, mivel lehetnek speciális igényeim, illetve a pénztárcámnak megfelelő helyet kereshetek így magamnak.

Az ugyancsak amerikai Minnesota Healthscores segítségével orvosi beavatkozásonként kereshetünk, hogy mi hol mennyibe kerül.

Látjuk a pontos árakat, illetve azt is, mennyibe kerül a kezelés az átlaghoz képest, ha pedig több információra vágyunk, mindegyik kórház profilja, elérhetősége megtalálható az oldalon. Azt nem állítom, hogy így nézne ki a tökéletes egészségügy, mert az ilyen szabályozás is felvet kérdéseket, de az átláthatóságot bizonyosan javítaná.

Vastagbéltükrözések árai az USA_ban

A Twitter sokaknak tökéletes időpocsékolás, másoknak hasznos eszköz. Személy szerint kapcsolatépítésre használom (a legutóbbi 4 külföldi konferenciameghívásom Twitteren érkezett) és arra, hogy gyorsan tudjak érdekes orvosi információkat szerezni és megosztani. Azonban nagyon könnyű mentors, kollégát vagy éppen kollaboránst is találni, ha megfelelően használjuk.

A Tweepsearch-ön érdemes rákeresni a minket érintő szakterületre és a legismerebb Twitterezőket követni az adott témában. Például:

A Biokémia Blog mutatott be egy interaktív boncolásról szóló oldalt. Hasonlókról írtam már korábban. Hasznos, ha mindenki tudja, milyen szervei vannak és nagyjából hol helyezkednek el.

Itt szeretném még megemlíteni, hogy kifejlesztették a NeuroTouch nevű eszközt is az USA-ban. Rengeteg ideggyógyászati szimulátort ismerünk, de ez a beteg adataiból készíti el a virtuális modellt, amit élőben lehet műteni, azaz még akkor találkozhat az idegsebész a felmerülő problémákkal, amikor még el sem kezdték a műtétet. 

Meglepő eredményt publikált ma a Wall Street Journal orvosi blogja. Az Archives of Surgery szaklap cikke szerint nincs hatással a betegek túlélésére, hogy a sebész most kezdte a szakmát vagy 40 éve van a pályán.

A szerző szerint vannak esetek, ahol nagyon sokat számít a sebész tapasztalata, de összességében, amikor több ezer esetet nézünk egyben, akkor nincs hatása a túlélésre. A szerző azt is megemlíti, hogy ők a John Hopkins Egyetemen reggel 7-kor átveszik az összes esetet a rezidensekkel, így mindenki élőben kap visszajelzést a munkáját illetően, illetve egyértelmű útmutatókat adtak ki a tapasztalatlan sebészeknek, amiket szigorúan követniük kell. Az egyik kommentelő szerint ez olyan, mintha egy hozzá teljesen nem értő embernek adnánk egy szakácskönyvszerűséget és abból dolgozna.

A publikáció absztraktja megemlíti, olyan betegek halálozását hasonlították össze, akiket vagy fiatal orvos vagy tapasztalt főorvos kezelt. A konklúzió szerint a szervezett trauma programok hatására lehet ilyen eredményhez jutni egy kórházban.

Az egy dolog, hogy a halálozást nem befolyásolja a tapasztalat, de az egyéb tényezőket, komplikációkat azért valószínűleg mégis.