MedIQ

A sci-fi hídként köti össze napjaink technológiáját mindazzal, amit megálmodunk a jövőre nézve. Ezek a műalkotások álomvilágok és földi poklok lefestésével mutatják be a legfontosabb politikai, morális, etikai vagy társadalmi problémákat, amelyek a technológia fejlődésével járhatnak.

Az emberiség legnagyobb kérdései az elmúlt évezredekben így szóltak: Vajon mit hoz a jövő? Hogy nézne ki a gyakorlatban? Hogyan készülhetünk fel rá? Az ipari forradalom és a felvilágosodás kora előtt az isteneket és istennőket szolgáló orákulumok és próféták adták meg a választ az összes ilyen kérdésre. A technológiai fejlődés utóbbi évszázadaiban azonban istenek helyett magát a technológiát vallatjuk a jövőnkről – például sci-fi formájában.

1_16.jpg

A sci-fi gyakorlatilag a technológia és a társadalom kommunikációja a jövőről

A kettő között rendkívül élénk, elgondolkodtató, vitára és tájékozódásra ösztönző diskurzus folyik. Nem egyirányú kommunikációról van szó, inkább erőteljes eszmecseréről – míg a sci-fi a technológia alapjaira épül, egyúttal elgondolkodtat azon, hogyan is építhetünk jobb világot utódainknak. A tudomány és a sci-fi kéz a kézben járnak.

Megépítettük volna H. G. Wells 1895-ös, Az időgép című időutazós történetének masináját? Nos, ettől olyannyira messze vagyunk még, mint a legközelebbi életteli galaxistól, az ötlet azonban még jól jöhet a következő generációknak. Létezik már az ikonikus, 1980-as években bemutatott Vissza a Jövőbe trilógiában látott légdeszka? Nos, nem egészen, de dolgozunk rajta. Mi a helyzet a Star Trek sci-fi sorozatból ismerős kifinomult űrhajókkal? Ugyan nem tartunk még ott, azonban tudósok a világ miden tájáról komolyan dolgoznak az egyik hajó, a napvitorlás kortárs változatán.

2_9.jpg

Újabban a sci-fi és a technológia is egyre inkább összefonódik. Talán semmi sem mutatja be jobban a szimbiózist, mint az úgynevezett tervezői fikció (design fiction), amely a techcégek megbízásából végzett kreatív koncepciómodellezést jelenti. Néhány vállalat pedig írókat alkalmaz, hogy eshetőségeket feltáró történeteket írjanak piaci potenciállal rendelkező termékekhez.

Általánosan elismert igazságként kellene elfogadni, hogy a sci-fi intellektuális módon összeköti a vágyakat a valósággal – itt van példának, ahogy én látom az egészségügy jövőjét. Segítségünkre lehet egy jobb jövő megtervezésében azzal, hogy bemutatja a sötét oldalt, az útvesztőket és a kiskapukat egy olyan rendszerben, amelyet rosszindulatú, vagy kizárólag személyes érdekek által vezérelt emberek biztosan ki akarnak majd aknázni. Minél több sci-fit olvasunk és nézünk, annál hamarabb tudunk párbeszédet kezdeményezni a technológiai és kulturális forradalom hatásairól, amelyek minden bizonnyal érinteni fognak mindannyiunkat.

Jóslatok helyett beszélgessünk!

Amikor a jövőről van szó, nagyon trendi dolog jóslatokba bocsátkozni. Léteznek olyan jövőkutatók, akik naplózzák a beteljesült előrejelzéseiket, és néhány híres szerzőre is azért emlékszünk, mert „eltalálták a dolgokat”. Jules Verne kitűnő példa erre – ő többek között a 2889-es világ mindennapjairól elmélkedett.

Az 1955. június 9-én megjelent Charleston Gazette-ben egy bizonyos Dr. Lowry H. McDaniel tekint optimistán előre az 1999-es évre. Előrejelzései között szerepelt a 150 éves élettartam, a rák elleni oltóanyag és a fertőző betegségek teljes eltűnése is. Azonban úgy gondolom, hogy társadalmunknak a jóslás helyett inkább az érdemleges párbeszédre kellene fektetnie a hangsúlyt: amikor tehát a Nagy Változás valóban megérkezik, tisztában kell lennünk a buktatókkal és a veszélyekkel. Tudnunk kell, mit tegyünk, és mit kerüljünk el mindenáron.

3_10.jpg

Az 1950-es évek óta sok víz lefolyt már a Dunán, de még mindig nem repkedünk csészealjakban.

Kölyökkorom óta nézek és olvasok sci-fit. Egyfajta üzemanyag az agyamnak, és mindennap fel kell tankolnom belőle. Orvosi jövőkutatóként minden jövőképem és figyelmeztetésem a mindennapok egészségügyébe hozott valódi változás iránti vágy mellett a sci-fire is visszavezethető.

A legtöbbet ezekből a könyvekből és filmekből tanultam – remélem, te is bemutatod a kedvenceidet.

1) A genomika sötét oldala

A molekuláris biológia és a genetika gyakran áll az élet származásával és kialakulásával, illetve a halállal kapcsolatos nagy kérdések kereszttüzében. Mindez komoly bioetikai kérdéseket vet fel. Sokan félnek attól, hogy az egészségüggyel foglalkozó tudósok, esetleg maga az egészségügyi ágazat megpróbálhat „Istent” vagy „Alkotót” játszani a genomszekvenálás vagy a génmódosítás segítségével. Ezért olyan népszerű ez a téma az írók és egyéb művészek körében.

Ezek a félelmek megjelennek Aldous Huxley Szép új világ című világhírű, disztópikus művében, amelyben az emberek békésen, egészségesen és mellesleg drogfüggőként élik életüket. Ebbe a társadalomba csak a hibás génállományú egyének nem tudnak beilleszkedni. Egyedül ők kételkednek a rendszerben, amely gyakorlatilag elérte, hogy meddő, közömbös, tökéletesen dehumanizált robotok játszanak emberesdit és szimulálják a társadalmat. A génmódosítás a díjnyertes, 1969-es Ursula K. le Guin regényben, a Sötétség balkezében is szerepet kap – ebben a műben egy távoli világ genetikailag módosított hermafroditáiról esik szó. A könyv gondolatkísérlet arról, hogy vajon miben lenne más a társadalom nemek nélkül. A Gattaca című film Ethan Hawke főszereplésével szintén komor képet fest a genomika lehetséges hatásairól. A filmbeli világ emberei különböző kategóriákba tartoznak genetikai hátterük alapján, és ezek a kategóriák szabják meg az egyes emberek lehetőségeit az életben.

4_8.jpg

Tanulság: Az emberiség nem hozhat létre egy olyan társadalmat, ahol a genetika meghatározza a társadalmi helyzetet. A DNS csupán egyfajta tervrajz, és senkit nem érhet hátrány miatta, hiszen sokkal többek vagyunk a génjeinkbe kódolt információknál.

2) A mindenható mesterséges intelligencia

Hiszem, hogy a mesterséges intelligenciában elképzelhetetlenül sok lehetőség rejlik. Az elkövetkezendő néhány évben teljesen felforgatja majd életünk minden részét, a gyógyítást is beleértve. Az emberiség egyik legnagyobb félelme, hogy az MI még az emberi agynál is szofisztikáltabb működésre is képes lehet majd. Ennek következményeként megpróbálja majd átvenni a hatalmat felettünk. Még Stephen Hawking is azt mondta, hogy egy teljesen mesterséges intelligencia kifejlesztése az emberiség végzetét jelentheti.

Stanley Kubrick ikonikus sci-fi műalkotása, a 2001: Űrodüsszeia (amely Arthur C. Clarke könyvén alapul) komolyan foglalkozik ezekkel a félelmekkel. A film az emberiség teljes történetét feldolgozza az őskori, civilizálatlan időktől az ember és gépezet közti végső harcig. A történet szerint a távoli múltban valaki vagy valami megpiszkálta az evolúciót azzal, hogy egy monolitot helyezett a Földre (és feltehetően az univerzum más részeibe is). Az evolúció képessé tette az embert arra, hogy elérje a Holdat, ahol szintén talált egy monolitot, amely jelentette elhelyezőinek a faj aktuális evolúciós szintjét. Így hát verseny kezdődik a számítógépek és emberek között, hogy elérjék a monolitok elhelyezéséért felelős titokzatos valamit vagy valakit. Kubrick filmje történetvezetési és filmtörténeti szempontból egyaránt kiemelkedő, sőt, még az egészségügynek is van mit tanulnia belőle.

A 2015-ös Ex Machina ugyanezt a történetet meséli el, csak kisebb nagyságrendben. Míg a 2001: Űrodüsszeia az emberiség egész történelmét magába foglalja, az Ex Machina mindössze egy hetet ölel fel, és két ember, illetve egy MI részvételével játszódik. A történet szerint egy fiatal programozó lehetőséget kap arra, hogy egy hetet töltsön a vezérigazgató birtokán, aki felsőbbrendű mesterséges intelligenciával ellátott androidokon kísérletezik. A fiatalembernek fel kell mérnie, hogy az androidok mennyire emberiek valójában, és mindez manipulatív játszmához vezet az MI és a programozó között.

5_8.jpg

Tanulság: Az MI utat tör magának. Felforgatja az életünket, de nekünk kell megszabni a feltételeket. Törekednünk kell arra, hogy mi irányítsuk a folyamatot, amíg csak lehetséges.

3) Szerelem és technológia

Van esély szerelemre és intimitásra a technoszexualitás, az életnagyságú babákkal élő emberek, a távolsági öleléseket lehetővé tévő ölelő pólók és a virtuális valóság technológiáját használó pornó korában? A 2013-as A Nő című filmben Joaquin Phoenix beleszeret egy MI operációs rendszerbe. A mű a kapcsolatukról szól, és bemutatja a hasonlóságokat és nehézségeket egy robot-ember pár kapcsolatában az ember-ember kapcsolathoz képest.

7_5.jpg

Tanulság: Tanítsuk meg gyermekeinket a szeretetre, az empátiára és arra, hogyan lehet hosszan tartó érzelmi köteléket kialakítani. Emellett célszerű lenne korlátot szabni a technológia nemi és mindennapi életünkre gyakorolt hatásának is. A technológiai változás azonban gyorsan zajlik, tehát mindezt hamarosan meg kell valósítanunk, ha meg akarjuk őrizni mindazt, ami emberré tesz minket. Máskülönben olyan jövő elé nézünk, amely nélkülözi a legfontosabb emberi interakciókat, mint az intimitást vagy törődést éreztető érintéseket, és ezek helyébe egy rideg virtuális valóság léphet.

4) A Nagy Testvér mindent lát

Mióta Edward Snowden kiszivárogtatta az NSA metaadat-gyűjtési szokásait, joggal aggódhatunk a magánélet sérthetetlenségén. Ez nemcsak a telefonhívásokról és számítógép-használatról szól, hanem arról is, hogy egyre több adatot tárolunk mindenféle eszközön. Sőt, mivel az egészségügy mérő és érzékelő berendezései is egyre hordozhatóbbak és okosabbak, nem lesz ez másképp a jövőben sem.

Az adatgyűjtéssel kapcsolatos félelmek középpontjában a hatalom fogalma áll. A Nagy Testvér mindenható pillantása megfigyel, irányít és könyörtelenül lesújt azokra, akik nem úgy viselkednek, ahogy azt elvárják tőlük. George Orwell méltán híres disztópikus regénye, az 1984 az egyik legzseniálisabb könyv e témában – és egyébként általánosságban véve is. Bemutatja, hogy a hatalom (elsősorban politikai értelemben véve) hogyan jelenik meg a mindennapokban, illetve leírja, hogy mennyire nincs értelme a lázadásnak, mert az eredmény csakis totális vereség lehet. Dave Eggers A kör című regénye ezzel szemben a média és az internet egyénre gyakorolt hatalmát mutatja be – azét az egyénét, aki önként és dalolva áldozza fel magánszféráját bizonyos szolgáltatásokért és ingyenes termékekért cserébe.

8_3.jpg

Tanulság: Korlátoznunk kell a kormányok és technológiai óriáscégek rendelkezésére bocsátott adatmennyiséget, hogy a magánéletünk ne váljon a rendszer áldozatává. Törekednünk kell a privát szféránk nagyobb mértékű védelmére.

5) Valaki más képzeletének szüleményei vagyunk?

Elon Musk, a Tesla legendás vezérigazgatója szerint egy a milliárdhoz annak az esélye, hogy a mi valóságunk valódi és egyedülálló. A technológiai ágazat egyik legbefolyásosabb alakja tehát úgy gondolja, nagyon valószínű, hogy csak egy szimuláció szereplői vagyunk. Hátborzongató.

A gondolat még rémisztőbb, ha a több, mint tíz éve készített Mátrix filmekre gondolunk. Ezek szintén disztópikus jövőt festenek le: egy olyan világot, amelyet az MI és a gépek uralnak, a lombikokban termesztett emberek pedig egész életüket egy virtuális valóságban élik le. A 2002-es Tom Cruise film, a Különvélemény pedig még ennél is tovább megy. A történet szerint egy különleges rendőrosztag még a bűneset megtörténte előtt letartóztatja a gyilkosokat. De mi történik, amikor az egyik tiszt válik egy jövőbeli gyilkosság gyanúsítottjává? Megvan vajon a szabad akarata, hogy megváltoztassa az eseményeket és a saját sorsát? Képes arra, hogy saját döntéseket hozzon, vagy igazából mind be vagyunk programozva arra, hogy bizonyos módokon viselkedjünk?

9_3.jpg

Tanulság: A technológiai fejlődés megkérdőjelezi az emberi lét lényegét: a tudatos döntéshozást. Bár mindent meg kell tennünk, hogy megtartsuk ezt a képességünket, el kell ismernünk, hogy az életnek tulajdonított jelentés és az ahhoz való hozzáállásunk komoly változás előtt áll – erről pedig mihamarabb el kell kezdeni a párbeszédet.

6) Törődünk mi egyáltalán a 99%-kal?

Tavaly, az évente megrendezett Világgazdasági Fórum davosi ülése előtt az Oxfam arra figyelmeztetett, hogy a világ leggazdagabb 1%-ának nagyobb vagyona lesz 2016-ra, mint a maradék 99%-nak összesen, ha nem történik változás a gazdasági trendekben.

A 2013-as Elysium – Zárt világ napjaink növekvő gazdasági egyenlőtlenségeire reflektál. Története szerint 2154-ben két társadalmi osztály létezik: az elképesztően vagyonosok, akik tündöklő környezetben élnek az Elysium nevű űrállomáson, és a maradék, akik a Föld túlnépesedett, kiszipolyozott felszínén tengődnek. A mesterséges paradicsomban még egy olyan szerkezet is van, amely azonnal meggyógyítja a rákot. Mindeközben a Földön az egészségügyi ellátás lassú és csapnivaló minőségű.

10_1.jpg

Tanulság: A technológia fejlődése nem oszthatja meg a társadalmat. Az egészségügyben például az egetrengető új metódusoknak megfizethetőnek és széles körben elérhetőnek kell lenniük, hogy a különbségek csökkenjenek, vagy legalább ne mélyüljenek tovább a most meglévő pénzügyi szakadék mentén. Ha a technológia nem megfizethető, akkor nem elég diszruptív.

7) Társaink, a robotok

R2-D2-tól kezdve Robotzsaruig rengeteg híres robot fordult meg a filmvásznon. Ez remekül rávilágít arra, hogy mekkora az érdeklődés a robot-ember kapcsolat iránt (legalábbis a filmekben), immár évtizedek óta. Az utóbbi időben nemcsak mellékszerepekben tűnnek fel, hanem egyre fontosabbakban is – ez egyfajta reakció arra, ami a való életben is történik.

Már léteznek valódi robotok, amelyek társasági partnerként funkcionálnak, és kitűnően alkalmasak a mentális betegségek vagy a magány orvoslására. Jibo, Pepper, Paro és Buddy mind létező példák. Néhánynak érintésérzékelője, kamerája és mikrofonja is van, így tulajdonosaik beszélgethetnek velük, megkérhetik őket arra, hogy találjanak aznap estére egy jó koncertet, vagy emlékeztetőt kérhetnek, ha ideje bevenni a gyógyszert.

Az ilyen társrobotok megoldást jelenthetnek az elöregedő társadalmaknak, hiszen ezekben egyre komolyabb probléma az idősek ellátása. A robot és Frank (2012) kiváló érzékenységgel kezeli ezt a témát. A történet középpontjában egy MI-alapú robot áll, amely szinte emberként képes végezni feladatait. A 2015-ben indult Humans című sorozat egy, a nem túl távoli jövőben élő családra fókuszál, akik beszereznek egy felettébb „emberszabású”, fejlett robotszolgálót, aki jelentősen átalakítja az életüket.

11.jpg

Tanulság: Valódi énünket az mutatja meg igazán, ahogyan az állatainkkal bánunk, és ahogyan majd a robotjainkat kezeljük. Ezt észben tartva kell majd velük együtt élnünk.

Miért fontos a sci-fi?

A sci-fi lényege az úgynevezett „kognitív elidegenítés” (cognitive estrangement). A kognitív rész itt arra vonatkozik, amit a tudomány mai állása szerint képesek vagyunk megtenni. Az elidegenítés pedig az a rész, amelyben az alkotó megpróbál következtetni és előre gondolkodni oly módon, hogy az valamelyest eltávolítja az olvasót a jelen korlátjaitól. Ez csodálatos módja a jövőről való gondolkodásnak úgy, hogy közben észben tartjuk a jelenlegi lehetőségeket.

A sci-fi lenyűgöző műfaj, és nemcsak azokon a műveken érdemes elmélkednünk, amelyek paradicsomokat és utópiákat vizionálnak, hanem azokon is, amelyek disztópikus világokat írnak le. A sci-fi nemcsak kockáknak való, hanem olyan emberekhez is közel állhat, akik időről időre gondolnak az emberiség jövőjére. Meggyőződésem, hogy ha rendszeresen belevetjük magunkat a műfajba, egy sokkal humánusabb egészségügyet teremthetünk meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://mediq.blog.hu/api/trackback/id/tr6711836471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stim 2016.10.27. 07:05:30

jó cikk, örömmel olvastam mert a sci-fi az egyik kedvenc műfajom. Még a Holnapolisz című filmet is érdemes megnézni (sok minden más mellett) mert nem mindegy milyen filmekkel táplálkozik az ember. Ha valaki sok olyan filmet néz amiben a jövőben a Föld egy kietlen sivatag könnyen elültetheti a fejében és akaratlanul is megvalósítja ezt a jövőképet. Inception. Érdemes lenne törekedni pozitív forgatókönyvekre. Ugyanakkor nagyon jó figyelmeztetők is a negatív történetek, hogy merre nem érdemes erőltetni a fejlődést.
süti beállítások módosítása