MedIQ

A virtuális valóság (VR) már most lenyűgöző hatással van az egészségügyre – a páciensek és orvosok legnagyobb örömére. Íme öt remek példa arra, hogyan változtatja meg a betegellátást és az orvosok munkáját.

Tudtad, hogy a kórházi ágyadon fekve akár bálnákkal is úszkálhatsz az óceánban? El tudod képzelni, hogy huszonévesen átéled a hetvennegyedik születésnapodat? Esetleg végignéznél egy kockázatos műtétet a kanapéd kényelméből?

Az orvosi virtuális valóság lenyűgöző lehetőségeket rejt. Nemcsak a sci-fi rajongók képzeletét mozgatja meg, hanem klinikai kutatókat és valódi, praktizáló orvosokat is megihletett. Bár a terület maga új, már napjainkban is találunk remek példákat arra, ahogy a virtuális valóság jobbá teszi a betegek életét és megkönnyíti az orvosok munkáját.

1) Kövesd a műtéteket úgy, mintha a te kezedben lenne a szike

Elgondolkodtál már azon, hogy mi zajlik egy műtőben, és mégis mit csinálnak azok a kékbe vagy zöldbe öltözött, maszkos nővérek és orvosok?

2016. április 14-én – az orvoslás történetében először – Shafi Ahmed sebész-onkológus operáció közben VR-kamerát viselt a fején, és úgy távolított el egy tumort a Royal London kórházban. A Medical Realities weboldal és a VR in OR alkalmazás segítségével bárki valós időben részt vehetett a műtéten. Legyen szó fokvárosi tehetséges orvostanhallgatóról, érdeklődő seattle-i újságíróról vagy akár aggódó rokonról, a két 360°-os kamera segítségével bárki figyelemmel kísérhette, ahogy a sebész eltávolította a rákos szöveteket a páciens beléből.

vr_one.png

A virtuális valóság teljesen új szintre emelhetné a tanítási és tanulási folyamatokat az egészségügyben. Napjainkban csak néhány hallgatónak adatik meg a lehetőség arra, hogy a sebész válla fölött betekintsen egy valódi operációba – így hatalmas kihívás elsajátítani a szakmát. A VR-kamerák segítségével a sebészek a világ minden tájára sugározhatják a műtéteket, ezzel lehetővé téve a VR-szemüveget viselő tanulóknak, hogy megfigyeljék a beavatkozásokat.

2) Orvosi VR a krónikus betegek szolgálatában

Feküdtél már kórházi ágyban, csak számolva a napokat, amíg végre hazamehetsz? Érezted már azt betegként, mintha az idő megállna a kórházakban? Nincs semmi, amit csinálhatnál, hiányzik a családod és a barátaid, és csak aggódni tudsz az állapotod miatt?

Brennan Spiegel és csapata a Los Angeles-i Cedars-Sinai kórházban virtuális valóság alkalmazásával segítettek betegeiknek a stressz kezelésében és fájdalom csillapításában. Különleges szemüvegek használatával a páciensek kitörhettek a négy fal közül, meglátogathatták Izland lenyűgöző tájait, megtapasztalhatták egy műterem működését, sőt, akár bálnákkal is úszkálhattak a mélységes, kék óceánban.

Spiegel szerint nemcsak a kórházi tartózkodás minősége javítható az orvosi VR segítségével, hanem az ellátás költségei is csökkenthetők. A stressz és fájdalom csökkentésével ugyanis a bennfekvési idő lerövidíthető, és kevesebb erőforrást kell a betegre fordítani.

Néhány lelkes egyetemista is kifejlesztett egy hasonló alkalmazást Farmoo néven. Henry Lo, a projekt gazdája így írta le a Farmoo-t: „Rákos kamaszok számára készült; segít elvonni a figyelmüket kemoterápiás kezelések alatt, így inkább a játékon belüli feladatokra koncentrálnak, mintsem a kezelésre.”

3) Segíti a gyermekeket abban, hogy otthon érezzék magukat

A gyerekeknek hiányoznak a szüleik, a kedvenc takarójuk, a kis barátaik, és úgy általában a biztonságos otthoni környezet. Számukra a kórházi tartózkodás még inkább stresszes és mentálisan megterhelő.

Egy holland cég azonban most megoldást nyújt erre a problémára. A VisitU okostelefon és VR-szemüveg segítségével lehetővé teszi a valós időben történő érintkezést egy 360°-ban elforgatható kamerával, amely otthon, az iskolában, egy focimeccsen vagy akár egy születésnapi zsúron is helyet kaphat. Így, bár a gyermek kórházban van, nyugodtan élheti mindennapjait.

cig_aylw0aas3co.jpg

Az orvosi VR segítségével a rokonok és a barátok könnyebben tarthatják a kapcsolatot a kórházban ápolt szeretteikkel, hiszen így az utazással töltött idő valódi, minőségi együttlétre váltható.

4) Orvosok idős betegek bőrében

Gondolkodtál már azon, hogy vajon milyen lehet megöregedni? Milyen érzés lehet, hogy nem tudod a fejed fölé emelni a kezed? Milyen érzés, ha elvesztetted az egyik ujjad? És szívroham után lábadozni?

Az Embodied Labs nevű cég We Are Alfred programja VR-alapú technológia segítségével mutatja meg orvostanhallgatóknak, hogy az öregedés mit is jelent valójában. Hét percre bárki a képzeletbeli Alfred bőrébe bújhat, és megtapasztalhatja, milyen érzés 74 éves, látás- és hallászavarokkal küzdő emberként élni.

A fejlesztők célja, hogy feloldják a hatalmas korkülönbség okozta disszonanciát beteg és orvos között. A betegek iránti empátia sokkal könnyebben elérhetővé válik, ha az egészségügyi szakemberek képesek a páciensek szemszögéből is látni az eseményeket.

5) Gyorsabb rehabilitáció agyvérzést követően

Az agyvérzést vagy traumás agysérülést túlélő betegeknek minden perc számít. Minél hamarabb elkezdik a rehabilitációs programot, annál nagyobb eséllyel nyerhetik vissza az elvesztett képességeket.

A svájci MindMaze gyártásában készült MindMotionPro lehetővé teszi a „gyakorlást” a betegek számára, azaz virtuális valóság segítségével emelhetik a karjukat vagy mozgathatják az ujjukat. Az alkalmazás felerősíti a figyelmet, a motivációt és az elkötelezettséget vizuális és hangalapú visszajelzések segítségével. Az alkalmazás kvázi szórakoztatóvá teszi a repetitív mozgások gyakorlását. Az így kifejtett mentális erőfeszítés sokkal többet segít, és jobban felgyorsítja a károsodott idegrendszer felépülését, mint a tétlen ágyban fekvés.

Sok más hasonló technológiai újdonság és innováció került bele Az orvoslás jövője című könyvembe. 

Egy ételallergiában szenvedő gyermek édesanyja tette fel nekem a megindító kérdést, amely elvezetett az ételszkennerek varázslatos világához. Tudni fogjuk valaha is, hogy mi van a tányérunkon? És ha megtudhatjuk, mihez kezdhetünk a válasszal?

Gyakran írok olyan ígéretes trendekről, amelyek várhatóan nagy hatást fognak gyakorolni az egészségügyre. Ezek a bejegyzések rengeteg reakciót váltanak ki a világ minden részéről. Miután megjelent egy cikkem a 2015-ben várható változásokról az orvostudományban, egy anya egy megható kommentet írt a 8 éves lányáról, aki a legtöbb élelmiszerre allergiás.

Leírta, mennyire nehéz a lánya számára megfelelő ennivalót találnia. Minden címkét tüzetesen meg kell vizsgálnia az allergének miatt, és főzés közben is nagyon oda kell figyelnie. Terhes volt, amikor a kommentet írta, és nagyon aggódott. Vajon létezik-e olyan élelmiszercímkézési fejlesztés vagy technológiai eszköz, amely egyszerűbbé tehetné az életét? Lehetséges például szkennelni az ételeket?

abr_15-512x384.png 

Az élelmiszereket érintő problémák

Az európai statisztikákat alapul véve a világon körülbelül 220-250 millió ember szenvedhet ételallergiában. Az Egyesült Államokban minden harmadik ember küzd élelmiszerallergiával, illetve követ módosított étrendet egy családtag allergiája miatt. Körülbelül a gyermekek 5%-ának van klinikailag igazolt ételallergiája. A tinédzsereknél és a felnőtteknél ez az arány 4%.

Világszerte körülbelül a felnőttek 35%-a túlsúlyos, és félmilliárd közülük elhízott (azaz testtömegindexe legalább 30). A Nemzetközi Diabétesz Szövetség (International Diabetes Federation) szerint 2035-re félmilliárd ember szenvedhet cukorbetegségben, és mindössze a betegek fele rendelkezik majd diagnózissal. Az ételallergiák, az elhízás és a cukorbetegség csak a legkirívóbb példák; a kalóriabevitel és az összetevők ismerete pedig rendkívül fontos lenne ezen állapotok mindennapi kézben tartásához.

A statisztikák fényében az Európai Bizottság egymillió eurós díjat ajánlott fel egy megfizethető, hordozható, noninvazív készülék kifejlesztésére, amely segíthet a felhasználóknak az élelmiszer-bevitelük figyelemmel kísérésében. A verseny 2016 végén zárul le. Hasonló kiírások százaira van szükség, hogy az emberek megfelelően kezelhessék cukorbetegségüket vagy elhízásukat.

Jelenleg fogalmunk sincs, hogy mit eszünk

Csak találgathatunk. A hozzávalókat már a legtöbb terméken felsorolják, de minden fogás és minden adag különböző. Az egyik megoldás a fogások összetevőinek összeírása, valamint a potenciális allergénjeinek és toxinjainak a naplózása lehet. Nemcsak az étek fajtája, hanem a tányérunkon lévő étel és annak pontos mennyisége is számít. Ezt a módszert számos cég próbálja leegyszerűsíteni.

A kanadai TellSpec 2013-ban sikeres közösségi finanszírozási kampányt folytatott, amely lezárta után több, mint 380 000 dollár tőkére tettek szert. Jelenleg egy kézi szkenner kifejlesztésén dolgoznak, amely tájékoztatja a felhasználót a vizsgált étel hozzávalóiról és tápanyagtartalmáról. Ezt spektroszkópia (színképelemzés) segítségével teszi, amely a vizsgált anyag és a fény különböző hullámhosszainak kölcsönhatása alapján gyorsan beazonosítja az ételben található összetevőket. Isabel Hoffmann, a cég alapítója a kommentelő anyáéhoz hasonló történetet élt át. Hoffmann új lakásba költözött a családjával Torontóban. Röviddel ezután a lánya beteg lett. Pár hónappal később többszörös ételallergiával diagnosztizálták.

Hoffmann ennek hatására megbízott egy fejlesztőkből álló csoportot egy olyan készülék megtervezésével, amely megmutatja, hogy mi van egy bizonyos ételben. Így a lánya és a hozzá hasonlók megtudhatják, hogy mit kerüljenek. Az első szerkezeteket 2015 közepén küldték ki a bétatesztelőknek. Noha sokan megkérdőjelezték a szerkezet hatékonyságát, valamint azt, hogy a cég be tudja-e tartani az ígéreteit, a közösségi finanszírozási kampány résztvevői egyelőre türelmesek. Az első kereskedelmi forgalomba kerülő modellek 2016 második felétől lesznek elérhetőek.

Az ételszkennerekben rejlő lehetőségek és problémák

Az izraeli SCiO-t optikai mérnökök tervezték. 2014-ben a Kickstarteren több, mint 2,7 millió dollárt gyűjtöttek össze. A TellSpec technológiájához hasonlóan működik, de az élelmiszerek mellett gyógyszerek és növények molekuláris összetevőit is képes vizsgálni. Az eszköz megvilágít egy tárgyat, az optikai szenzorai érzékelik a visszavert fényt, a készülék pedig mindezt kielemzi egy algoritmussal, majd összeveti egy felhőalapú adatbázissal, amely folyamatosan frissül. A cég ígérete szerint a vizsgált élelmiszer molekuláris összetevői ezredmásodpercek alatt megjelennek a felhasználó okostelefonján. Az eszközt 2015 elején szállították volna, azonban ez még nem történt meg – a támogatók nagy bánatára. A késedelmek mellett több, alkalmazott tudományi területen dolgozó szakértő is bírálta a SCiO-t és a TellSpec-et, mondván, hogy a cégek erősen túloznak készülékeik képességeit illetően.

scio-molecular-sensor-that-fits-in-the-palm-of-your-hand-03-512x394.jpg 

Két komoly probléma merül fel. Az első a méret – egy olyan eszköz, amely nem fér el a kezünkben, nehezen terjed el. Ezt a jelenlegi technológiával csak úgy érhetjük el, ha a tervezőmérnökök komoly áldozatokat hoznak az érzékenység és a pontosság terén, hogy egy kezelhető méretet érjenek el. A másik probléma az algoritmus. A SCiO adatokat küld a felhőbe, amely további számításokat küld vissza a szerkezetnek. Az algoritmus egyszerűsítése miatt azonban a felhasználóknak meg kell adniuk, hogy mit szkennelnek – például szilárd élelmiszert, folyadékot vagy zöldséget. A kisebb méret ezeket a kellemetlenségeket hordozza magával.

Ezeken kívül nincsenek más kézi ételszkennerek kilátásban, de nincs okunk kételkedni abban, hogy egy új megoldás megjelenhet a következő néhány évben. Nem az a kérdés, hogy mikor kerül piacra egy megbízható készülék, hanem az, hogy mihez fogunk kezdeni azzal az adatmennyiséggel, amelyet generálni fognak. 

A nagy adat és a dolgok internete az egészséges étkezés szolgálatában

Tegyük fel, hogy egy szkenner tájékoztat arról, hogy hány gramm cukor van a gyümölcsömben vagy hány százalék alkoholt tartalmaz az italom. És azután? Nem fogok változtatni a viselkedésemen és az étkezési szokásaimon, mivel nem vagyok dietetikus, és nem értem, hogy mit jelentenek az adatok, illetve azt sem tudom, mit lenne ajánlatos tenni ezek ismeretében. Az ételszkennereknek a viselhető aktivitásmérőkhöz hasonló fejlődésen lenne célszerű keresztülmenniük – nyers adatok helyett az automatikus elemzést kell előnyben részesíteniük, és hasznos javaslatokat kell tenniük a felhasználó számára.

Egy jó ételszkennernek megbízhatóan kell megállapítania az összetevőket, és a kinyert adatokat az életstílushoz, a táplálkozási szokásokhoz és a genetikai háttérhez kell igazítania. Mivel ember és ember között jókora genetikai különbségek vannak, elképzelhető, hogy ugyanazt az ételt két ember eltérő idő alatt emészti meg. Valaki akár allergiás is lehet egy olyan összetevőre, amelyikre a másik nem. Eddig a vakszerencse és a tapasztalat hívta fel a figyelmünket ezekre a különbségekre. De ennek nem így kellene működnie. Az étkezésnek egy tudatos folyamattá kellene válnia; olyannak, amellyel tudjuk, hogy mit eszünk vagy mit kellene ennünk az optimális egészség elérése érdekében. Egy megfelelő alkalmazással ellátott ételszkenner betölthetné ezt a szerepet.

Mindezek mellett a genetikai információkat is érdekes lenne beépíteni ezekbe a szkennerekbe. A teljes genomszekvenciám már rendelkezésemre áll egy otthon tárolt fájlban. Szó szerint tanulmányok ezrei szólnak az étkezések genetikai aspektusairól – a tudományágat nutrigenomikának hívják. Lehetőségem kellene legyen arra, hogy megtudjam, milyen ételek és összetevők ártalmasak számomra. A genetikai tesztek eredményei alapján érzékeny vagyok a koffeinre és gyorsabban bontom le az alkoholt, mint a legtöbb ember (ez nem csoda, elvégre magyar vagyok).

A nutrigenomika azt vizsgálja, hogy az étkezés hogyan befolyásolja a metabolizmusunkat, és hogy mit tehetünk azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki a táplálkozásból – egyénre szabottan. Ha lehetőségem lesz kihasználni, hogy az okostelefonom a DNS-emhez igazítottan javasol nekem egy bizonyos fajta húst vagy sajtot, jobban fogom élvezni a fogást, és hosszú távon jobban gondját viselem majd a testemnek. Ilyen adatok alapján a szkenner vagy az alkalmazás megmondhatja, mit ne vegyünk a boltban, illetve azt, hogy milyen ételek tehetnek minket produktívabbá, mitől alhatunk jobban, esetleg egyszerűen csak mitől érezhetjük magunkat egészségesebbnek. Jelenleg csak a vakszerencsében bízhatunk.

Néhány ember aggódik, hogy mindez egy túltechnologizált világ felé vezet, ahol különböző szerkezetek, appok és szkennerek mondják meg, hogy miket tegyünk és együnk. Én más szemszögből látom a dolgokat – jó lenne, ha tudnánk, hogy pontosan mit eszünk, és mely összetevők fogyasztása milyen következményekkel jár. A saját genetikai hátteremhez igazított (l)ehetőségeket hozzáadott értékként kezelném.

A cukorbetegek tudnák, hogy mennyi szénhidrátot tartalmaz az étrendjük. De a tudás önmagában nem változtatja meg a viselkedést: ha így lenne, senki sem dohányozna már. A tudás, megerősítve a játékosítással és a hozzánk közel állók bevonásával talán megtehetné ezt. A ritka genetikai metabolikus kórképekben, például a fenilketonúriában szenvedő betegek végre megtudhatnák, milyen ételeket kerüljenek el minden áron. Az ételallergiában szenvedők felismerhetnék és elkerülhetnék a számukra veszélyes ételeket. Egy jó étrend már nem a gyermekkorból hozott tapasztalatainkra és az azóta szerzett tudásunkra épülne, hanem jól átgondolt döntésekre. Ha ehhez be kellene szereznem egy ételszkennert, ám legyen.

Ez a kérdés a 40 legizgalmasabb, legmeglepőbb és legszívmelengetőbb kérdések között van, amelyet az évek során feltettek nekem. Mindet megválaszoltam a My Health: Upgraded című könyvemben. Keresd az Amazonon, Az orvoslás jövője című könyvemet pedig magyarul a HVG-nél.

2 nap és jön "Az orvoslás jövője" című könyvem bemutatója. Izgulás van, alig néhány jegy maradt. :)

20160712_174750.jpg

Nagy örömmel osztom meg a hírt, hogy megjelenik a könyvem magyarul "Az orvoslás jövője" címmel a HVG kiadásában, Müller Péter Sziámi fordításában. Július 14-én ennek kapcsán fogok egy előadást tartani arról a víziómról, hogy hogyan fogja a technológiai fejlődés emberségesebbé tenni az orvoslást orvos és páciens számára egyaránt.

Mindenkit szeretettel várunk!

Itt lehet még jegyet szerezni.

Még van néhány hely:

Nagy örömmel osztom meg a hírt, hogy megjelenik a könyvem magyarul "Az orvoslás jövője" címmel a HVG kiadásában, Müller Péter Sziámi fordításában. Július 14-én ennek kapcsán fogok egy előadást tartani arról a víziómról, hogy hogyan fogja a technológiai fejlődés emberségesebbé tenni az orvoslást orvos és páciens számára egyaránt.

Mindenkit szeretettel várunk!

Itt lehet még jegyet szerezni.

Nagy örömmel osztom meg a hírt, hogy megjelenik a könyvem magyarul is "Az orvoslás jövője" címmel a HVG kiadásában, Müller Péter Sziámi fordításában. Július 14-én ennek kapcsán fogok egy előadást tartani arról a víziómról, hogy hogyan fogja a technológiai fejlődés emberségesebbé tenni az orvoslást orvos és páciens számára egyaránt.

Mindenkit szeretettel várunk!

Itt lehet még jegyet szerezni.

 

A digitális sztetoszkóp segítségével páciensek és orvosok felvehetik a szív- és tüdőhangokat, majd ezeket elküldhetik egy távoli klinikusnak, vagy elmenthetik őket későbbi összehasonlítás céljából.

Az orvosok az asztmától és a tüdőgyulladástól kezdve az egyszerű megfázásig már nagyon régóta sztetoszkópokra hagyatkoznak bizonyos gyakori betegségek diagnosztizálása során. A modern sztetoszkóp az orvosi lét szimbólumává vált. Ennek ellenére a technológia gyakorlatilag változatlan az első 19. századi francia modell óta, amely egy, a páciens testére helyezett facső volt, mely segített kiemelni bizonyos hangokat.

fff.jpg

A hordozható ultrahang és a felhőalapú adattárolás világában a sztetoszkóppal még mindig nem vagyunk képesek távolról beteget diagnosztizálni, vagy különböző hallgatózási leleteket összehasonlítani. Épp ideje volt tehát az eszközt beemelni a digitális világba.

Digitális sztetoszkóp a digitális kor számára

Pár éve találkoztam Melbourne-ben Hon Weng Chong orvossal, aki egy fantasztikus ötletet adott elő nekem. Ő már egy digitális világban nőtt fel, de kezdő orvosként csak analóg műszerekkel dolgozhatott. Elhatározta, hogy változtat ezen, és megalkotta az első digitális sztetoszkóp prototípusát. Megközelítésének zsenialitása egy rendkívül egyszerű, okostelefonnal összeköthető szerkezet megalkotásában rejlett. A CliniCloud 2016-ban debütált, és az elsők között tesztelhettem le.

Lássuk, hogy működik (angol nyelvű videó):

 

A CliniCloud kicsomagolása

A csomag egy csinos kék dobozban érkezett, benne a digitális sztetoszkóppal, a szerkezetet és a telefont összekötő kábellel, és egy érintés nélküli lázmérővel.

  • A CliniCloud lázmérője azonnali mérést tesz lehetővé anélkül, hogy a bőrhöz érne, így a felhasználó egy alvó gyermek testhőmérsékletét annak felébresztése nélkül néhány másodperc alatt megmérheti.
  • A sztetoszkóp a szív és a tüdők feletti hallgatózást teszi lehetővé, és szívfrekvenciát is számol. A készülék a megfelelő pozícióra helyezése kulcsfontosságú– szerencsére az alkalmazás segít egy gyors, vagy akár egy teljes vizsgálat lebonyolításában. Ezekkel az intuitív visszajelzésekkel bárki használhatja a CliniCloudot – akár egészségügyi tudás nélkül is (kemény kontraszt ez az elefántcsonttorony megoldásaihoz képest).

A CliniCloud összegyűjti a két szerkezet méréseit, és egy alkalmazásban összegzi azokat (amely elérhető iOS és Android operációs rendszeren is). Ezek a mérések a telefonon és egy védett felhőben is tárolhatók, majd előhívhatók az orvos vagy a beteg számára. Az alkalmazás a légzésszámot és a szívfrekvenciát is méri, hogy segítsen felhívni a figyelmet a szokatlan értékekre.

fffg.jpg 

Az egészségügyi állapot alakulása is nyomon követhető így, a testhőmérséklet, légzésszám és szívfrekvencia alapján, illetve különböző minőségi jellemzők és jegyzetek segítségével.

Így, több fiók létrehozása után, egyetlen alkalmazáson belül menedzselhető egy egész család egészségi állapota. Orvosok és más egészségügyi dolgozók részére ideiglenes hozzáférés is biztosítható. A CliniCloud az Orvos kérésére (Doctor On Demand) szolgáltatásba is bele van építve, így a felhasználók videóhívást kezdeményezhetnek az orvossal, illetve az orvos úgy vizsgálhatja meg a szív- és tüdőhangjaikat, mintha szemtől-szembe lenne a beteggel.

Ha páciens vagy, a CliniCloud digitális csomagja segíthet a szíved és tüdőd egészségi állapotának követésében, sőt, akár a gyermekeiden és az idősebb családtagjaidon is alkalmazhatod. Ha sokat utazó orvos vagy – például háziorvos, évente több felülvizsgálatot igénylő betegekkel, vagy tüdőgyógyász – a digitális sztetoszkóp segíthet a beteg értékeinek összehasonlításában, terápia előtt, alatt, vagy akár évekkel a kezelés után.

Kicsit lassabban változtatja meg a digitális forradalom a háziorvosi táska tartalmát, de ez egy jó első lépés annak érdekében, hogy orvosaink hatékonyabban, kényelmesebben dolgozhassanak úgy, hogy a személyes kapcsolat nem digitalizálódik közben.

A 2001: Űrodüsszeia minden idők egyik legjobb sci-fije. Még ötven év után is modernnek és hihetőnek hat. Stanley Kubrick titka az volt, hogy nem csupán művészekkel „képzeltette el”, hanem a NASA és az IBM szakértői segítségével tudatosan tervezte meg a jövőképét. Az egészségügyet ma még kizárólag az ágazat dolgozói alakítják, azonban sokat profitálhatna, ha alkalmazná Kubrick módszereit. Hogyan alakíthatnánk át az egészségügyet Kubrick forgatókönyve szerint?

Ötven évvel ezelőtt, 1965. december 29-én megkezdődött a 2001: Űrodüsszeia forgatása. Ez a Stanley Kubrick rendezte mestermű minden idők legjobb sci-fi filmje lett az Amerikai Filmintézet és a Rolling Stone magazin szerint. A siker egy része – az elgondolkodtató történet, a bátran megírt forgatókönyv és a lélegzetelállítóan gyönyörű jelenetek mellett – a minden tekintetben futurisztikus világának köszönhető. Amikor a 2001: Űrodüsszeia gyártása elkezdődött, az Apollo program még gyerekcipőben járt, és még senki nem jutott el a Holdig. Ennek ellenére a film által bemutatott űrhajók, kriogenikus kapszulák és digitális kijelzők még napjainkban is modernnek és hihetőnek számítanak. Komoly probléma nélkül átemelhetnék őket a Csillagok között vagy a Mentőexpedíció című kortárs filmekbe anélkül, hogy elavultnak tűnnének. Kubrick olyan módszereket használt, amelyeket minden kórházigazgató megfontolhatna, amikor a cél a jövő ellátásának tervezése.

Stanley Kubrickot, a zseniális rendezőt nem nyűgözte le a kortárs sci-fik látásmódja, helyette következetesen szembement a hollywoodi tradíciókkal. Nem támaszkodott hollywoodi dizájnerekre és látványtervezőkre, mint minden más rendező. A filmjét ehelyett az olyan úttörő szervezetek, mint a NASA és az IBM szakértőinek, mérnökeinek és kutatóinak ötleteire és jóslataira alapozta.

A jelen orvostudományának elefántcsonttornya is rendkívül hasonlít azokhoz a hollywoodi hagyományokhoz, amelyekkel Kubrick szakított. Az orvosok, az ellátók és a döntéshozók mind tudni vélik, hogy mi a legjobb a betegeknek – a kórházi folyamatoktól kezdve az új egészségügyi technológiákig szinte mindent kizárólag az egészségügyben dolgozók véleménye alapján alakítottak ki. Ahogy Kubrick példája is mutatja, a valóban eredeti megoldások csak az érintett ágazat szereplői és a külső szakértők megfelelő arányban történő bevonásával születhetnek.

Miért döntsük le az elefántcsonttornyot?

A jövőbeli technológiákkal kapcsolatos legbátrabb jóslatok eleinte a legendás tudományos-fantasztikus írótól, Arthur C. Clarke-tól származtak. A NASA részére fejlesztett navigációs rendszerektől megihletve azt vetette fel, hogy egy fedélzeti számítógép felügyelhetné az űrhajósokat, amíg azok alszanak. A számítógépek akkor azonban még ritka dolgoknak számítottak, amelyeket csak a nagyvállalatok engedhettek meg maguknak.

Kubrick és Clarke megkeresték az IBM-et, a személyi számítógépek egyik úttörőjét ezzel kapcsolatban, hogy megtudják, hogyan működne egy ilyen számítógép. Az IBM bevonta a kérdésbe Eliot Noyes-t, egy híres ipari tervezési tanácsadójukat, hogy megtervezze a rendszert. 1965 nyarán Kubrick kapott egy levelet, amelyben feladója kifejtette abbeli aggodalmát, hogy „egy olyan komplex számítógépbe, mint amilyen a Discovery űrhajóhoz szükséges, inkább be kell sétálni, mint körbejárni azt”. Végül a rendező Clarke ötleteit és az IBM tanácsait felhasználva kidolgozta HAL 9000, az ikonikus számítógép végleges formáját.

Az egészségügy hasonló kihívások elé néz: határozott jövőképre és technológiai elképzelésekre van szükségünk, hogy továbbléphessünk. Mindez azonban elérhetetlen az egészségügy elefántcsonttornyába zárt döntéshozó szervezetek (mint például az FDA és az orvosszakértői bizottságok) számára. Az orvosok nem láthatják az ellátás problémáit a betegek visszajelzése nélkül. A döntéshozók pedig nem biztos, hogy egyáltalán tudatában vannak az olyan új technológiák létezésének, amelyek segítségével ezek a problémák megoldhatók lennének.

Szükségünk van a kezelendő kórképeket és az ágazatunkat alapjaiban átformáló technológiákat is jól ismerő emberekre. Sőt, a betegek és az újító startupok ötleteit is be kell vonnunk a problémamegoldásba. Le kell döntenünk az elefántcsonttornyot, különben továbbra is körbe-körbe kell szaladgálnunk elképesztő mennyiségű pénzt szórva szét a nem hatékony ellátásra, míg a betegek csak szenvednek.

Amit az egészségügy Stanley Kubricktól tanulhatna

Az űrhajók belsejétől a holdbázisig, a videofonoktól a digitális reklámokig – Kubrick nemcsak a hollywoodi szakértőkre támaszkodott, hanem több tudományterület képviselőire is, a számítástechnikusoktól az űrkutatókig. Ezért tudott maradandót alkotni. Egy régi rendszert nem lehet megváltoztatni az elsődleges haszonélvezők irányítása nélkül. Ezért nem tud a mai egészségügy – amelyet a betegek bevonása nélkül terveztek – megfelelni a betegek elvárásainak.

Néhány jel azonban arra utal, hogy mindez meg fog változni. Az egyesült államokbeli Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet (FDA) 2015 szeptemberében indított egy betegekből álló tanácsadó testületet. A Részvételen Alapuló Orvoslás Társasága (Society for Participatory Medicine) és a Kék Gomb (Blue Button) mozgalmak Amerikában el szeretnék érni, hogy a betegek birtokba vehessék a saját adataikat és orvosi dokumentációikat. A neves British Medical Journal több beteget hívott meg, hogy lektorálják a saját kórképeikről szóló cikkeket.

A HealthDesignBy.Us mozgalom közelebb hoz egymáshoz számos beteget, gondozót, ellátót, mérnököt, művészt és kutatót, akik létre szeretnének hozni egy betegközpontú, részvételen alapuló rendszert. Okostelefonokra fejlesztenek játékokat cukorbeteg gyerekeknek, kampányolnak közösségi média segítségével, és műhelymunkákat tartanak az ellátási folyamatok újratervezésére. Ez a mozgalom teljesen az alapoktól indult, ráadásul a betegekre koncentrál, és lehetővé teszi számukra, hogy beleszóljanak saját ellátásukba.

Ezek azonban még csak az első lépések. A betegeknek kulcsszerepet kellene kapniuk a jövő ellátásának megtervezésében. Véleményüknek meghallgatásra kellene találnia klinikák belső területeinek kialakításában éppúgy, mint az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének strukturálásakor.

Az élelmes, betegek érdekei köré épült startupok úgyszintén megváltoztathatják a status quót. A TrialReach folyamatban lévő klinikai kísérletekkel köt össze betegeket. A Smart Patients platformot biztosít a különböző tapasztalatok és javaslatok megosztásához. A Heal alkalmazás betegeket köt össze orvosokkal, ugyanúgy, ahogy az Uber összeköti az utasokat a vezetőkkel.

Amikor a 2001: Űrodüsszeia a mozikba került 1968-ban, elsőre egyöntetűen negatív kritikákat kapott. Közismert kritikusok szerint a film „mesterkélt zenét és furcsa effekteket” nyújtott, vagy „mindent egybevetve egy rendkívül kellemetlen film” volt. A nézőknek sem tetszett – ők ki is sétáltak a próbavetítésekről. Ez a közönség azonban 50 év felettiekből állt, akiket nem érdekelt a sci-fi. Amikor elkezdett terjedni a hír, hogy milyen különleges filmről van szó, a fiatalabb generáció viszont érdeklődni kezdett a film után, és elkezdtek megtelni a mozik.

Az egészségügyben ugyanezt látjuk ma, ahogy az orvosok és a döntéshozók ütköznek a jogaikat gyakorló betegekkel és fejlesztőkkel, akik nagyobb beleszólást kérnek a jövő ellátásának alakításában. A „régi motorosoktól” talán kemény kritikát kap az ember, de ez nem azt jelenti, hogy nem lenne jó mégis tovább törtetni előre.

Megtervezni a jövő egészségügyét Kubrick módszerével

Kubrick tervezői módszerét az egészségügyben is számos kitűnő módon lehetne kamatoztatni:

  • Minden kórháznak szüksége lenne egy olyan betegtájékoztató tanácsra, amelynek olyan betegek is tagjai, akiket már kezeltek az adott kórházban. Csak az ő segítségükkel lehetne kialakítani egy olyan egészségügyi ellátórendszert, amely még évtizedekkel az első tervek felvázolása után is futurisztikus lenne.
  • A kórházigazgatók és az adminisztrátorok szervezhetnének egészségügyi hacker-rendezvényeket. Kubrick nem csupán arra kérte fel a szakértőket, hogy megmondják neki, hogyan végezze a munkáját, hanem úgy tervezte és szervezte az ágazatán kívüli szakemberekkel a munkát, hogy ki tudja hozni a legtöbbet a tudásukból és a szakértelmükből. A holland Radboud UMC REshape Center már évek óta ezt csinálja.
  • Az egészségügyi rendezvények szervezői kikérhetnék a betegek tanácsait konferenciáik tervezésekor. Egyre több és több egészségügyi konferencia kapa meg a „Betegeket bevonva” (Patients Included) kitüntetést, ami azt jelzi, hogy vagy betegek is felszólalnak a rendezvényen, vagy tagjai voltak a szervezőbizottságnak.
  • A startup inkubátorok összekapcsolhatnák a mérnököket és a fejlesztőket a betegekkel, akik megosztanák igényeiket. Mindez kapcsolatot alakítana ki a fejlesztők és azok között, akik ténylegesen használni fogják az innovációikat, és biztosítaná a betegigények és fenntartások meg- és feloldását. Manapság ez még egy hiányzó láncszem.

Rajtunk áll, hogy eldöntsük – maradjon-e az egészségügy egy paternalisztikus hierarchia elavult technológiai háttérrel, vagy alapozzuk-e innovációra, a betegek hatékony szolgálatára, elérhető áron?

Olvass tovább az egészségügy jövőjéről és fedezd fel, hogyan láthatsz neki a saját egészséged fejlesztésének a My Health: Upgraded című könyvben.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu