MedIQ

A 2001: Űrodüsszeia minden idők egyik legjobb sci-fije. Még ötven év után is modernnek és hihetőnek hat. Stanley Kubrick titka az volt, hogy nem csupán művészekkel „képzeltette el”, hanem a NASA és az IBM szakértői segítségével tudatosan tervezte meg a jövőképét. Az egészségügyet ma még kizárólag az ágazat dolgozói alakítják, azonban sokat profitálhatna, ha alkalmazná Kubrick módszereit. Hogyan alakíthatnánk át az egészségügyet Kubrick forgatókönyve szerint?

Ötven évvel ezelőtt, 1965. december 29-én megkezdődött a 2001: Űrodüsszeia forgatása. Ez a Stanley Kubrick rendezte mestermű minden idők legjobb sci-fi filmje lett az Amerikai Filmintézet és a Rolling Stone magazin szerint. A siker egy része – az elgondolkodtató történet, a bátran megírt forgatókönyv és a lélegzetelállítóan gyönyörű jelenetek mellett – a minden tekintetben futurisztikus világának köszönhető. Amikor a 2001: Űrodüsszeia gyártása elkezdődött, az Apollo program még gyerekcipőben járt, és még senki nem jutott el a Holdig. Ennek ellenére a film által bemutatott űrhajók, kriogenikus kapszulák és digitális kijelzők még napjainkban is modernnek és hihetőnek számítanak. Komoly probléma nélkül átemelhetnék őket a Csillagok között vagy a Mentőexpedíció című kortárs filmekbe anélkül, hogy elavultnak tűnnének. Kubrick olyan módszereket használt, amelyeket minden kórházigazgató megfontolhatna, amikor a cél a jövő ellátásának tervezése.

Stanley Kubrickot, a zseniális rendezőt nem nyűgözte le a kortárs sci-fik látásmódja, helyette következetesen szembement a hollywoodi tradíciókkal. Nem támaszkodott hollywoodi dizájnerekre és látványtervezőkre, mint minden más rendező. A filmjét ehelyett az olyan úttörő szervezetek, mint a NASA és az IBM szakértőinek, mérnökeinek és kutatóinak ötleteire és jóslataira alapozta.

A jelen orvostudományának elefántcsonttornya is rendkívül hasonlít azokhoz a hollywoodi hagyományokhoz, amelyekkel Kubrick szakított. Az orvosok, az ellátók és a döntéshozók mind tudni vélik, hogy mi a legjobb a betegeknek – a kórházi folyamatoktól kezdve az új egészségügyi technológiákig szinte mindent kizárólag az egészségügyben dolgozók véleménye alapján alakítottak ki. Ahogy Kubrick példája is mutatja, a valóban eredeti megoldások csak az érintett ágazat szereplői és a külső szakértők megfelelő arányban történő bevonásával születhetnek.

Miért döntsük le az elefántcsonttornyot?

A jövőbeli technológiákkal kapcsolatos legbátrabb jóslatok eleinte a legendás tudományos-fantasztikus írótól, Arthur C. Clarke-tól származtak. A NASA részére fejlesztett navigációs rendszerektől megihletve azt vetette fel, hogy egy fedélzeti számítógép felügyelhetné az űrhajósokat, amíg azok alszanak. A számítógépek akkor azonban még ritka dolgoknak számítottak, amelyeket csak a nagyvállalatok engedhettek meg maguknak.

Kubrick és Clarke megkeresték az IBM-et, a személyi számítógépek egyik úttörőjét ezzel kapcsolatban, hogy megtudják, hogyan működne egy ilyen számítógép. Az IBM bevonta a kérdésbe Eliot Noyes-t, egy híres ipari tervezési tanácsadójukat, hogy megtervezze a rendszert. 1965 nyarán Kubrick kapott egy levelet, amelyben feladója kifejtette abbeli aggodalmát, hogy „egy olyan komplex számítógépbe, mint amilyen a Discovery űrhajóhoz szükséges, inkább be kell sétálni, mint körbejárni azt”. Végül a rendező Clarke ötleteit és az IBM tanácsait felhasználva kidolgozta HAL 9000, az ikonikus számítógép végleges formáját.

Az egészségügy hasonló kihívások elé néz: határozott jövőképre és technológiai elképzelésekre van szükségünk, hogy továbbléphessünk. Mindez azonban elérhetetlen az egészségügy elefántcsonttornyába zárt döntéshozó szervezetek (mint például az FDA és az orvosszakértői bizottságok) számára. Az orvosok nem láthatják az ellátás problémáit a betegek visszajelzése nélkül. A döntéshozók pedig nem biztos, hogy egyáltalán tudatában vannak az olyan új technológiák létezésének, amelyek segítségével ezek a problémák megoldhatók lennének.

Szükségünk van a kezelendő kórképeket és az ágazatunkat alapjaiban átformáló technológiákat is jól ismerő emberekre. Sőt, a betegek és az újító startupok ötleteit is be kell vonnunk a problémamegoldásba. Le kell döntenünk az elefántcsonttornyot, különben továbbra is körbe-körbe kell szaladgálnunk elképesztő mennyiségű pénzt szórva szét a nem hatékony ellátásra, míg a betegek csak szenvednek.

Amit az egészségügy Stanley Kubricktól tanulhatna

Az űrhajók belsejétől a holdbázisig, a videofonoktól a digitális reklámokig – Kubrick nemcsak a hollywoodi szakértőkre támaszkodott, hanem több tudományterület képviselőire is, a számítástechnikusoktól az űrkutatókig. Ezért tudott maradandót alkotni. Egy régi rendszert nem lehet megváltoztatni az elsődleges haszonélvezők irányítása nélkül. Ezért nem tud a mai egészségügy – amelyet a betegek bevonása nélkül terveztek – megfelelni a betegek elvárásainak.

Néhány jel azonban arra utal, hogy mindez meg fog változni. Az egyesült államokbeli Élelmiszer- és Gyógyszerbiztonsági Felügyelet (FDA) 2015 szeptemberében indított egy betegekből álló tanácsadó testületet. A Részvételen Alapuló Orvoslás Társasága (Society for Participatory Medicine) és a Kék Gomb (Blue Button) mozgalmak Amerikában el szeretnék érni, hogy a betegek birtokba vehessék a saját adataikat és orvosi dokumentációikat. A neves British Medical Journal több beteget hívott meg, hogy lektorálják a saját kórképeikről szóló cikkeket.

A HealthDesignBy.Us mozgalom közelebb hoz egymáshoz számos beteget, gondozót, ellátót, mérnököt, művészt és kutatót, akik létre szeretnének hozni egy betegközpontú, részvételen alapuló rendszert. Okostelefonokra fejlesztenek játékokat cukorbeteg gyerekeknek, kampányolnak közösségi média segítségével, és műhelymunkákat tartanak az ellátási folyamatok újratervezésére. Ez a mozgalom teljesen az alapoktól indult, ráadásul a betegekre koncentrál, és lehetővé teszi számukra, hogy beleszóljanak saját ellátásukba.

Ezek azonban még csak az első lépések. A betegeknek kulcsszerepet kellene kapniuk a jövő ellátásának megtervezésében. Véleményüknek meghallgatásra kellene találnia klinikák belső területeinek kialakításában éppúgy, mint az egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének strukturálásakor.

Az élelmes, betegek érdekei köré épült startupok úgyszintén megváltoztathatják a status quót. A TrialReach folyamatban lévő klinikai kísérletekkel köt össze betegeket. A Smart Patients platformot biztosít a különböző tapasztalatok és javaslatok megosztásához. A Heal alkalmazás betegeket köt össze orvosokkal, ugyanúgy, ahogy az Uber összeköti az utasokat a vezetőkkel.

Amikor a 2001: Űrodüsszeia a mozikba került 1968-ban, elsőre egyöntetűen negatív kritikákat kapott. Közismert kritikusok szerint a film „mesterkélt zenét és furcsa effekteket” nyújtott, vagy „mindent egybevetve egy rendkívül kellemetlen film” volt. A nézőknek sem tetszett – ők ki is sétáltak a próbavetítésekről. Ez a közönség azonban 50 év felettiekből állt, akiket nem érdekelt a sci-fi. Amikor elkezdett terjedni a hír, hogy milyen különleges filmről van szó, a fiatalabb generáció viszont érdeklődni kezdett a film után, és elkezdtek megtelni a mozik.

Az egészségügyben ugyanezt látjuk ma, ahogy az orvosok és a döntéshozók ütköznek a jogaikat gyakorló betegekkel és fejlesztőkkel, akik nagyobb beleszólást kérnek a jövő ellátásának alakításában. A „régi motorosoktól” talán kemény kritikát kap az ember, de ez nem azt jelenti, hogy nem lenne jó mégis tovább törtetni előre.

Megtervezni a jövő egészségügyét Kubrick módszerével

Kubrick tervezői módszerét az egészségügyben is számos kitűnő módon lehetne kamatoztatni:

  • Minden kórháznak szüksége lenne egy olyan betegtájékoztató tanácsra, amelynek olyan betegek is tagjai, akiket már kezeltek az adott kórházban. Csak az ő segítségükkel lehetne kialakítani egy olyan egészségügyi ellátórendszert, amely még évtizedekkel az első tervek felvázolása után is futurisztikus lenne.
  • A kórházigazgatók és az adminisztrátorok szervezhetnének egészségügyi hacker-rendezvényeket. Kubrick nem csupán arra kérte fel a szakértőket, hogy megmondják neki, hogyan végezze a munkáját, hanem úgy tervezte és szervezte az ágazatán kívüli szakemberekkel a munkát, hogy ki tudja hozni a legtöbbet a tudásukból és a szakértelmükből. A holland Radboud UMC REshape Center már évek óta ezt csinálja.
  • Az egészségügyi rendezvények szervezői kikérhetnék a betegek tanácsait konferenciáik tervezésekor. Egyre több és több egészségügyi konferencia kapa meg a „Betegeket bevonva” (Patients Included) kitüntetést, ami azt jelzi, hogy vagy betegek is felszólalnak a rendezvényen, vagy tagjai voltak a szervezőbizottságnak.
  • A startup inkubátorok összekapcsolhatnák a mérnököket és a fejlesztőket a betegekkel, akik megosztanák igényeiket. Mindez kapcsolatot alakítana ki a fejlesztők és azok között, akik ténylegesen használni fogják az innovációikat, és biztosítaná a betegigények és fenntartások meg- és feloldását. Manapság ez még egy hiányzó láncszem.

Rajtunk áll, hogy eldöntsük – maradjon-e az egészségügy egy paternalisztikus hierarchia elavult technológiai háttérrel, vagy alapozzuk-e innovációra, a betegek hatékony szolgálatára, elérhető áron?

Olvass tovább az egészségügy jövőjéről és fedezd fel, hogyan láthatsz neki a saját egészséged fejlesztésének a My Health: Upgraded című könyvben.

A bejegyzés trackback címe:

http://mediq.blog.hu/api/trackback/id/tr458743524

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Alick 2016.06.14. 13:36:57

Figyelemre méltó gondolatok... az egész világon probléma az egészségügy költséghatékonysága, ami úgymond piaci alapon sem képes létrejönni, mert nincs erre irányuló fogyasztói nyomás.