Évek óta járom a világot előadásokat tartva az orvoslás jövőjéről és ahányszor csak itthon adok elő, mindig jön a kérdés: mikor lesz ez a technológiai cunami nálunk is érezhető. Erre mindig azt mondtam, hogy amint akarjuk. A technológia robbanás számos hatása ettől függetlenül is jönni fog, de ha felkészülten állunk hozzá, pozitívabb lesz, mint gondolnánk. 

Erre teljesen véletlenül találok rá a Lábatlan blogra, amiben Réku mesél arról, milyen művégtaggal élni. 2014-ben veszítette el az egyik lábát comb alatt egy baleset során és megunta, hogy hosszú nadrágban kell nyáron is rejtegetnie magát. Nem akart többé félni a megkülönböztetéstől. Büszkén akarta vállalni a művégtagját, hogy ő is olyan, mint mások, csak van (egy egyébként gyönyörű) prosztetikuma.

Az orvoslás technológiai újításai azoknak minden etikai aggályával és előnyével akkor érnek el hozzánk, ha készülünk rájuk és foglalkozunk velük. Réku ennek a harcnak állt az élére itthon és nem lehet elégszer mondani, mennyire fontos támogatni.

Kérlek osszátok meg a blogját, kövessétek, beszéljetek róla másokkal. Szálljon a szó, hogy robotlábbal élni nem hátrány. Hogy kihasználjuk-e az élet lehetőségeit csak rajtunk múlik. Hajrá, Réku!